Csimota: Negró kutya nem kellett a svédeknek

Idén tízéves a Csimota Kiadó, mely elsősorban vizuális igényességével – és nemegyszer merészségével — vált a hazai gyerekkönyvpiac megkerülhetetlen szereplőjévé. Az évforduló kapcsán beszélgettünk Csányi Dóra főszerkesztővel és Tsík Sándor szerkesztővel az indulásról, a hazai alkotók külföldi esélyeiről és arról is, hogy lehet-e Negró egy kutya neve a szövegben.

– A Csimota meglehetősen formabontó kiadó, hazai viszonylatban nagy hangsúlyt fektet a vizuális kísérletezésre is. Mennyire fogadta hálásan a szakma és a célközönség a kiadó célkitűzéseit az induláskor?
Csányi Dóra:
 Az a hiányérzet határozta meg az indulást, ami bennünk volt: hogy mennyire nem reflektáltak az akkori gyerekkönyvek a valóságra. Volt egy elég furcsa hozzáállás is a szakmán belül: hogy annyira sok jó gyerekkönyv van, minek újakat megjelentetni. Ezt teljes nonszensznek gondoltam, hiszen az irodalom terén soha senki nem kérdőjelezi meg, hogy miért születnek új művek. Miért lenne ez más a gyerekirodalom esetében? Abban, hogy idáig el tudtunk jutni, szerepe volt annak is, hogy kezdetben kaptunk néhány nagy fülest is. Tanulságos volt már az első könyvünk, Tóth Krisztina A londoni mackók című kötetének a megjelenése például. Egyszerre akartunk módosítani a gyerekkönyvek esetében megszokott formán és a tartalmon is. Kis füzet formájában jelentettük meg, mert azt hittük, hogy ez igazán gyerekbarát formátum. Csakhogy erre nem volt felkészülve a piac és a közönség. Egyébként is úgy hiszem, hogy néha túlságosan is előreszaladtunk. Aztán ott volt az Állatok a tubusból című második kötetünk, amikor képzőművészeti alkotásokra írattunk szövegeket. Én ezt szintén remek ötletnek tartottam, de arra sem volt felkészült a közeg.

A teljes cikk, ezen a linken olvasható: http://mno.hu/grund/csimota-negro-kutya-nem-kellett-a-svedeknek-1193239

mno_foto_01

Csányi Dóra, Szathmáry István Pál (riporter) és Béres Attila (fotó)