Intézményi megrendelés esetén, kérje személyre szabott ajánlatunkat! (iskolai jutalomkönyv, ajánlott olvasmány)

Interjú Révész Emesével a „Kiáltvány a gyerekkönyv-illusztrációért” megfogalmazójával

2015. május 21., csütörtök, sanya

Révész Emese művészettörténész Kiáltvány a gyerekkönyv-illusztrációért címen fogalmazott megy egy kiáltványt, melyet a Csimota Kiadó és a Kaméleon Könyvközösség nagy örömmel olvasott, hiszen teljesen megegyezik a mi célkitűzéseinkkel, a mindennapi munkánkkal. Ezzel az interjúval is szeretnénk jelezni, hogy csatlakozunk a kiáltványhoz.

Miért tartottad fontosnak megfogalmazni ezt a kiáltványt?

A hazai gyerekkönyvek képei az elmúlt másfél évtizedben minőségileg ugrásszerűen javultak, egy részük bátran nevezhető világszínvonalúnak. Vannak már kiváló grafikusaink, és vannak vállalkozó kedvű kiadóink. Ideje „szintet lépni”. Ideje komolyan venni a gyerekkönyvek képeit. Korábban az irodalom területén már elindult egy folyamat, hogy körülhatárolják a gyerekirodalom helyét a szépirodalom fogalmán belül. Megkezdődött tudományos terminológiájának, elemzési metódusának kidolgozása, történetének feltárása. Erre lenne most szükség az illusztráció kapcsán is. Fontos volna, hogy a kortárs művészet (grafika) tudomást vegyen létezéséről. És fontos lenne, hogy meginduljon történeti kutatása is. Az 1960-70-es években a gyerekkönyv-illusztráció még része volt a kortárs művészetnek, mert grafikusművészeink legjava munkálkodott rajta. Ma a tervezőgrafika-design kategóriájába száműzve, a kortárs művészettől javarészt elszigetelve létezik. Márpedig gazdagságát és növekedését egy valami veszélyeztetheti leginkább: a belterjesség. Minden külső kontaktus, legyen az a történeti minta, a kortárs gondolkodás, street art vagy a tömegkultúra vizualitása, csak frissítő impulzust jelenthet. A kiáltvány célja éppen egy ilyen impulzus volt, egy lökés, amely talán némiképp kimozdítja a területet kissé elkényelmesedett helyzetéből.

revesz_emese
Révész Emese, művészettörténész

Milyenek az eddigi visszajelzések, mit gondolsz, milyen hatással lehet ez a gyerekkönyves szakmára?

A kiáltvány a szakma számára sok újdonságot nem mond: inkább határozottan megfogalmazza, és ezzel kiemeli bizonyos értékeit. És ezáltal ezen értékek tudatosabb gondozására hív fel: a gyerekkönyvek képei nem hívságos díszek, hanem kapuk a művészet élvezete felé. Ez felelősséget is jelent minden szereplő számára. De ez a kiáltvány felszólítás is, azok felé, akik kívül állnak „szakmán”, és akiknek dolga, helye lenne a képeskönyvekkel.

Hogyan lehet szerinted útmutatót nyújtani a képi igényességre nyitott szülőknek és pedagógusoknak?

Titkon azt remélem, hogy a képeskönyvekről való beszéd új szereplőket csábít a színtérre: műkritikusokat, kortárs művészeket, művészetpszichológusokat, történészeket. Az ő (vagyis a mi) dolgunk lenne ugyanis szakszerű, közérthető és független útmutatót nyújtani. Olyat ami nem kiadói promóció, ami átlátható esztétikai szempontrendszer mentén megfogalmazott vélemény; ami túl az általános „cukiságokon”, komolyan veszi tárgyát. És komolyan veszi felnőtt olvasóját is. Nem csak rámutat: ez szép – ez nem szép! ezt díjazzuk – ezt meg nem! Hanem segít megérteni a kiválasztás okait. Távolról sem abszolút mértékre gondolok, csak a józan, művelt és tapasztalt kritikus eredendően személyes, ám mégis segítő véleményére. Hátha idővel a könyves fórumokon is megjelennek majd (az általam néhány próbálkozás erejéig már elkezdett) aktuális képeskönyv-elemzések.

tranzit_meghivo_2015
A Tranzit Art Caféban nyílik hamarosan egy kiállítás, amely 2014 legszebb gyerekkönyveiből válogat, (a válogatásba bekerült Maros Krisztinától Az Illatok és Hangok Őrzője és Nagy Norberttől a Milyen madár) hogyan jött létre ez a kiállítás, mit érdemes tudni róla?

Látva a gyerekkönyv és a kortárs (akadémikus) művészet között tátongó űrt, legfőbb célom a kapcsolatteremtés volt. Ezért kértem fel fiatal (gyakorló szülőként a gyerekkönyvekben is járatos) művészeket és kurátorokat erre a szavazásra. Azért korlátoztam a vállalkozást egy éves merítésre, mert az anyag így is hatalmas.
És így sem volt elvárható senkitől, hogy pusztán kedvtelésből egy év több százra rugó könyvtermését maradéktalanul áttekintse. Így a szavazatok sok tekintetben szubjektívek maradtak. Annyi azonban bizonyos, hogy a listán található könyvek elsőrangú munkák. Olyan alkotók, művészet-közeli emberek válogatták ugyanis, akiknek a képteremtés és a képekről való beszéd a szakmája. A legjobban akkor sül el a dolog, ha vitatkoznak majd róla. A vita során érveket kell ugyanis találni: miért Lauren Moreau vagy miért Baranyai (b) András? És már ott is vagyunk a „tudatos tekintetnél”, ami észre veszi a stilizálás nagyvonalúságát, és képes hosszan elidőzni egy kék-vörös ornamens elegáns vonalritmusán.

Vissza

Facebook
Kiemelt bejegyzés
Archívum