„Erőltetnem kellett az új technikák kipróbálását” – Interjú Schmidt Cecíliával, az Egyik kutya, másik eb szerzőjével és illusztrátorával

2017. október 29., vasárnap, Gyovai Katalin

Schmidt Cecília az Egyik kutya, másik eb illusztrátora tanárai legnagyobb bosszúságára a diplomavédés előtt röviddel döntött úgy, hogy megváltoztatja témáját. Hosszas fejtörés után a nyelvek és különböző kultúrák iránti szeretetéből fakadóan jutott arra az elhatározásra, hogy magyar és külföldi közmondásokat állít párhuzamba és illusztrációkon keresztül szemlélteti azokat. Az Egyik kutya, másik eb ennek a diplomamunkának a bővített verziója.

Kérlek, mesélj pár szóban magadról.

Most már nyolc hónapja szabadúszó grafikusként dolgozom, előtte egy reklámügynökségnél dolgoztam két és fél évig, utána Ázsiát fedeztem fel. Ahogy az lenni szokott, kicsit besokalltam a munkahelyemen és magánéletben is, ekkor döntöttem úgy, hogy kiveszek egy kis szabadságot és elutazom. Először meglátogattam a keresztanyukám Szingapúrban, onnan pedig tovább utaztunk Vietnámba és Borneó szigetére is. Ezzel az úttal egy nagy álmom vált valóra. Úgy terveztem, hogy utána kipróbálom magam a szabadúszásban. Mivel a főállásom mellett is elég sokat dolgoztam, gyűjtöttem pár ügyfelet, bíztam benne, hogy sikerülni fog. Most már úgy néz ki, hogy vannak fix ügyfeleim, így otthonról dolgozom. Esküvői rendezvényeket szervezünk, dekorációt csinálunk, én felügyelem folyamat a grafikai részét, ezen kívül kiadványszerkesztéssel, tipográfiával, illusztrálással, és arculattervezéssel is foglalkozom.
Ha jól tudom, az Egyik kutya, másik eb eredetileg Visartos diplomamunkádnak indult. Gondoltad, hogy ebből könyv lesz valamikor? Hogyan vette kezdetét az együttműködés a Csimota Kiadóval?

Nem gondoltam, hogy ebből valaha könyv lesz, főleg, hogy emlékszem, amikor mentem a Visartra nyílt napra, és kezembe akadt egy manókról szóló könyv, ami az egyik lány diplomamunkája volt, el se tudtam képzelni azt a folyamatot, amelynek a vége egy könyv, viszont ennek hatására már akkor megfogalmazódott bennem, hogy én is szívesen csinálnék egy könyvet. A diploma évéig nem igazán fókuszáltam az illusztrálásra, így számomra is nagy kihívást jelentett. A diplomavédés előtt minden évben rendeznek egy nyílt napot a Visartban, amikor külsősök jöhetnek megnézni a diplomamunkákat, ekkor ismertem meg Sanyát (Tsík Sándor, szerkesztő) is, aki látott benne fantáziát, és felvetette, hogy megjelenhetne könyvként a Csimota Kiadónál.

Honnan jött a könyv ötlete?

Eredetileg egy egészen más témával kezdtem el foglalkozni, szinte az utolsó pillanatban találtam ki a közmondások illusztrálásának és párhuzamba állításának ötletét. A tanárok eléggé kiakadtak, mikor két hónappal a diplomavédés előtt hirtelen megváltoztattam a témát. Nagyon szeretem a nyelveket, középfokon beszélek angolul, olaszul és németül. Németországban voltam pár hónapot általános iskolás koromban, Rómában pedig több, mint félévig éltem, mivel édesanyám itt dolgozott. Ezt az időt főleg nyelvtanulással töltöttem, mert eredetileg egy ottani művészeti iskolába szerettem volna felvételizni, majd hazatérve ezzel a céllal le is tettem a középfokú nyelvvizsgát. Végül rátaláltunk a Visartra, így inkább itthon maradtam. A szüleimnek mindig nagyon fontos volt, hogy tanuljak és tudjak nyelveket, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Együtt találtuk ki a diplomamunkám témáját is. Eredetileg a francia és magyar közmondásokat szerettük volna középpontba állítani, részben a Visart francia háttere miatt is, de végül úgy döntöttünk színesebb és izgalmasabb lesz, ha többféle nyelv is szerepel, így nekiláttunk a különböző, idegennyelvű közmondások gyűjtögetésének.

Hogy kezdted el kutatni az idegen nyelvű közmondásokat?

Szerencsére nagyon jó konzulensem volt, aki rengeteget segített a keresésben, amúgy interneten kezdtem el kutatni, barátokat, külföldi ismerősöket kérdeztem meg, kint élő rokonoknál érdeklődtem. Kicsit féltem attól, hogy ezek a közmondások talán nem mind aktuálisak manapság, egyik-másik idejét múlt. A diplomavédés után ezért is kellett gyakorlatilag az egész könyvet átstrukturálni, hogy a hitelesség érdekében a jelenben is használatos közmondások kerüljenek a kötetbe. Dóráék (Csányi Dóra, főszerkesztő és Tsík Sándor, szerkesztő) is rengeteget segítettek ennek a kutatásában.

Melyik a kedvenc oldalpárod a könyvedből?

Nagyon szeretem a „Két szék között a földre ül.” közmondáshoz tartozó oldalpárt, vagy a „Vak tyúk is talál szemet”-hez tartozó képeket.

Milyen technikákkal dolgoztál az Egyik kutya, másik eb könyv alkotása során?

Mindegyik képpár más technikával készült, ezzel a különböző kultúrák és nyelvek sokszínűségének megmutatása volt a célom, ezért a koncepció is a különböző technikák használatán alapszik. Akvarellel és digitálisan is festettem, vektoros, ceruza- és tusrajzok is szerepelnek benne. Ennek köszönhetően sok stílust kipróbálhattam, és erőltetnem kellett magam új technikák kipróbálására, ami nagyon izgalmas feladat volt. Például a vektoros technika alkalmazása is eléggé új volt számomra, inkább akvarellel szoktam alkotni. Amit kézzel rajzoltam, vagy festettem, később beszkenneltem és azt követően dolgoztam rajta tovább digitálisan.

Tervezed-e a könyv más tematikában történő folytatását?

Szeretem ezeket az illusztrációkat, ha lenne rá lehetőség, szívesen folytatnám. Ezt a koncepciót fel lehetne fűzni pl. memóriakártyákra is, ami a diplomamunkámban is szerepelt. A kártyák segítségével akár játékosan is tanulhatnának nyelveket a gyerekek.

Illusztráltál más könyvet, vagy fogsz a közeljövőben?

Egyelőre nem, de ha érkezne ilyen jellegű megkeresés, nagyon szívesen vállalnám. Animációkészítés is érdekelne, örülnék, ha életre keltve láthatnám az általam megalkotott figurákat.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Imádom a grafikát, nekem ez a hivatásom, ebben találtam meg önmagam. Mint már előbb említettem, animációval is szívesen foglalkoznék, és mostanában a kerámiázás is nagyon érdekel. Egy saját brand létrehozása és felépítése is az álmaim között szerepel. A márka Papavero néven futna, ami olaszul pipacsot jelent. Saját grafikáimat nyomtatnám lakberendezési tárgyakra, textilekre, terítőkre, kerámiára, poháralátétre, függönyre, párnahuzatokra. Szeretném, ha ezek a termékek a fenntartható design jegyében születnének majd meg, mert nagyon fontos számomra a környezetvédelem.

Vissza

Facebook
Archívum