„Mi felnőttek is megirigyelhetnénk a gondolataikat: ne háborúzzunk, legyen béke, ismerjük meg egymást!”– Az Ellenség-óráról Landy Annamáriával, az Amnesty International munkatársával beszélgettünk

2017. április 5., szerda, Gyovai Katalin

Az Amnesty International Magyarországgal korábban közösen úgy döntöttünk, hogy érdemes kipróbálni, hogyan működik Az ellenség című könyv az Amnesty emberi jogi oktatási programjában. Landy Annamária, az Amnesty International Magyarország emberi jogi képzési koordinátora osztotta meg velünk az elmúlt évek tapasztalatait.

Hány iskolában használtátok eddig az Ellenséget?

Eddig 24 általános iskolában tartottuk meg Az ellenségre épülő foglalkozásunkat, az Ellenség-órát, de emellett 9 tanodában és 3 könyvtárban is jártunk vele. Összesen közel 100 Ellenség-órát tartottunk, már több mint 1500 kisdiáknak.

Hogyan dolgozzátok fel a mesét a gyerekekkel? Tudnál mondani 1-2 konkrét példát, ami segíti őket a megértésben?

A mese fontos eleme a 45 perces óránknak. Kezdetben kutyák és macskák bőrébe bújva a gyerekek átélik, ahogyan önkényesen csoportosítva ellenséggé válik a fél osztály. Bár az elején mindig van, aki kicsit húzódozik a kiosztott szerep ellen, mert jobban szereti a másik állatot, mind hamar beleélik magukat a játékba és lelkesen gyűjtik a másik csoport rossz tulajdonságait és mutatják ki ugatva-nyávogva az utálatukat. Amikor aztán a sok különbség után ráébrednek, hogy mennyi a közös a két állatban, kiderül, hogy mindenki ismer olyan kutyát és macskát, akik barátok, mert mindig is ismerték egymást. Tisztázódik a különbség ellenség és ellenfél között, majd kiderül az is, hogy mindenki szívesebben van olyan csoportban, amit maga választ és kevesen szeretik az értelmetlen parancsokat. Az óra utolsó harmadában a gyerekek egy rövid időre beleélik magukat egy magányos katona szerepébe és elképzelik, vajon mi lehet az utolsó gondolata a csillagokat nézve, mielőtt álomra hajtja a fejét. Ilyenkor vesszük elő a könyvet és meséljük el a gyerekeknek a két ellenséges katona történetét. Ekkora már tudják, milyen magányosan a lövészárokban, és milyen, amikor ismeretlenül utálunk valakit, aki „viszontutál” minket anélkül, hogy bármit is tudna rólunk. A történet végén mindenki megfogalmazhatja, milyen üzenetet küldhettek egymásnak a katonák, azaz mit írna ő arra a palackba zárt papírdarabra.

Hány éves kortól ajánlanátok a mesét?

6 éves kortól visszük az Ellenség-órát, de az a tapasztalatunk, hogy a foglalkozásunk a 2-6. osztályosoknál működik a legjobban. De a könyv valójában minden korosztálynak ad valamit, a kicsik is jól beleélik magukat a kutyák és macskák szerepébe, ahonnan aztán kibontjuk az ellenség fogalmát, és azt tapasztaljuk, hogy a felnőttek is feszülten figyelik a történet alakulását, amikor mesélünk.


Milyen reakciókkal találkoztatok a foglalkozások során?

A mese mindenkit magával ragad, a legkisebbek szinte tátott szájjal figyelnek minket. A könyv köré gyűlnek, hogy megnézzék például, mire bukkan az egyik katona a másik lövészárkában, és szívesen mesélik el, mit látnak az ott talált családi fényképeken. A történet vége igazi csúcspont, mindenki megfogalmazhatja, mit üzenhetett egymásnak a két katona. Nagyon megható, amit ilyenkor a gyerekek mondanak, azok is, akik az óra elején a legharciasabban morogtak-fújtak a többiekre. Mi felnőttek is megirigyelhetnénk a gondolataikat: ne háborúzzunk, legyen béke, ismerjük meg egymást!

Az iskolák részéről milyen visszacsatolások érkeztek az Ellenség-órához kapcsolódóan?

Nagyon jó a fogadtatás, van, ahol már visszatérő vendégek vagyunk az órával. Szívesen hívnak minket iskolákba, gyerekkönyvtárakba és most úgy néz ki, nyáron gyerektáborokba is mehetünk majd.

Milyen élményeitek kapcsolódnak a foglalkozásokhoz?

Mindig jó érzéssel jövünk el egy-egy foglalkozás után és sokszor jártunk már úgy, hogy alig akartak elengedni minket a gyerekek. Kérték, hogy legalább a mesét mondjuk el nekik még egyszer. Azt hiszem, ennél jobb bizonyíték nem is kell arra, hogy milyen jó a könyv és a ráépülő Ellenség-óránk.

Vissza

Facebook
Címkefelhő
(4) (3) (3) (3) (5) (17) (6) (6) (13) (3) (17) (12) (13) (6) (3) (8) (6) (3) (4) (4) (9) (5) (3) (18) (4) (4) (4) (6) (15) (5) (4) (14) (17) (5) (10) (3) (3) (7) (23) (4) (5) (3) (3) (3) (3) (3) (20) (4) (9) (5) (4) (35) (4) (6) (9) (7) (30) (22) (3) (8) (10) (4) (5) (8) (5) (3) (3) (4) (4) (7) (9) (7) (11) (4) (3) (5) (4) (3) (3) (11) (3) (4) (3) (29) (8) (4) (5) (7) (23) (4) (3) (6) (7) (15) (3) (10) (17) (11) (4) (3) (7) (4) (16) (3) (7) (4) (5) (5) (4) (8) (3) (4) (25) (4) (8) (5) (7) (4) (22) (28) (24) (3) (5) (3) (8) (6) (9) (5) (16) (4) (12) (3) (4) (10) (8) (3) (4) (3) (6)
Archívum