Intézményi megrendelés esetén, kérje személyre szabott ajánlatunkat! (iskolai jutalomkönyv, ajánlott olvasmány)

Szekeres Niki: Milyen madár laudáció

2015. június 10., szerda, sanya

Kollár Árpád – Milyen madár (Csimota)

Nem kérdezte tőlem senki Kollár Árpádon kívül még, hogy ki lopta el idén a tavaszt.
Igaz, azt sem kérdezték még tőlem, hogy voltaképpen miért is jó díjat adni, sőt, hogy hogyan kell jól díjat adni, vagy éppen kiválasztani számtalan könyvből az év gyerekkönyvét. Idén finoman szólva megtörtént számomra a csoda, mert egy olyan verseskötet nyerhette el az írói díjat, ami nem hiányt igyekszik betölteni, bár ha szeretnénk, úgy is magyarázhatnánk. Hiszen volt a gyereklírának már nemegyszer felívelő korszaka, aztán amikor éppen nem ível fel, hajlamosak vagyunk úgy tekinteni arra az időszakra, mintha nem is lenne semmi se, és akkor közösen igyekszünk behatárolni a gyerek és a nagyirodalmat a vélt kánonok közé, pedig csak annyi történik, hogy valaki elfelejti ezeket a korlátokat, és verseket ír.

Kollár Árpád pontosan ennyit tett, verseket írt, mégpedig nagyon jókat. Szövegei nem svéd típusú gyerekversek, de nem is szabad versek, még csak azt sem mondhatnám, hogy groteszk lírát művel. Annyira bátran és elemien határoz meg egy fiktív nézőpontot, hogy abban már nem keressük a sokszor hiányolt gyerek szemszöget, és nem kérhetjük rajta számon a felnőtt olvasó elvárásait sem, hiszen e kettő egyértelmű kölcsönhatásba lép, egyszerre érvényesül.
Mindig arról a legnehezebb szólni, ami a legközelebb áll hozzánk, és a megoldások is mindig kétségesek. Azonban Kollár választ, így válik a kérdés alapvető mottójává a szövegeknek, az úgynevezett nagy dolgok kimondása, a segítségkérés és keresés aktusában manifesztálódik: „anya, mi lesz a macimmal, hogyha meghalok?”

Interakcióba lépve idegen szövegekkel és barátkozásba lépve saját kötetek elhagyott nyomaival a Milyen madár írója költőien szól arról a majdnem hátrahagyott gyerekkorról, amelyben a rímek és ritmusok elfeledett természetessége találkozik az érzékelés és megérteni akarás vágyával. Szarajevó különös homokjából és Szeged rövid balladájából jutunk aztán az utazás végállomásáig: „üres házunkból messzire futottam/hogy élek, sose bántam, csak sajnáltam néha.”
Ezzel a könyvvel a Csimota kiadó megerősítette vállalását: a kortárs, minőségi és progresszív könyvek kiadását, ahol az illusztráció nemcsak díszít, hanem interpretál, sőt, akár önálló életre kel. Nagy Norbert képei a legkülönfélébb módokon láttatják a verseket, így lesz a madarak mellett mindenféle különös lény, hol egy nyúl, hol egy cica, hol egy békaeső kaméleonnal a szürreális értelmezés nyugvópontja.

A Milyen madár című gyerekvers kötet olyan hangot hozott a kortárs lírába, amely nem verstechnikai újrajátszást vagy hiátusbetöltést gyakorol, hanem párbeszédbe kezd egy új befogadói elvárással, mégpedig azzal, hogy a nemlétet bíró énünk igyekszik megfelelni a mindennapi kérdésekkel viaskodó, végtelenített énünknek, és a kötet úgy lesz teljessé, ha végül mi magunk is elfogadjuk azt, hogy: „ma mindenki boldog, ma mindenki szomorú”.

Elhangzott az Év gyerekkönyve díj 2014 ünnepélyes átadóján 2015. június 6-án a PIM-ben.

Forrás: HUBBY

Vissza

Facebook
Kiemelt bejegyzés
Archívum