Intézményi megrendelés esetén, kérje személyre szabott ajánlatunkat! (iskolai jutalomkönyv, ajánlott olvasmány)

Dettikéről, istenekről és más völgyekről (SzIF Online)

2016. június 13., hétfő, sanya

Elekes Dóra Dettikéről és más istenekről, valamint Kollár Árpád A Völgy, írta Tárkony című köteteinek bemutatójáról

A progresszivitásáról híres Csimota Kiadó két legsikeresebb kiadványa az elmúlt időszakban egyértelműen a Milyen madár és A muter meg a dzsinnek volt. Előbbi tavaly, utóbbi idén nyerte el az Év Gyerekkönyve Díjat. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a gyerekirodalmi szakma és a kortárs gyerekirodalomra nyitott olvasóközönség nagyon pozitívan fogadta őket. Mindennek fényében érthető, hogy nagy várakozás előzte meg a szerzők új könyveit, melyeknek megjelenését az Ünnepi Könyvhétre időzítette a kiadó egy kettős könyvbemutató keretében.

dettike_tarkony

A B32 Galériában nagy érdeklődés és profi körülmények között tartott könyvbemutató moderátorának, Mészáros Mártonnak a beszélgetést megalapozó kérdése arra irányult, hogy a „meghalós” és az „alkoholistás” könyv szerzőinél kifejezett cél-e a gyerekirodalmi normák feszegetése, a klasszikus gyerekirodalmi témák felülírása? Elekes Dóra válaszából kiderült, hogy őt alapvetően az olyan helyzetek és szemszögek érdeklik, amik más szempontból mutatják be a hagyományos szituációkat. Kollár Árpád szintén arról számolt be — miután a bemutatón résztvevő gyerekeknek postásgumikat osztott szét a borítóképhez híven —, hogy szereti a furcsa szereplőket, mert az mindig izgalmas, ha a szereplők ugyan kedvesen, de rendhagyó módon állnak a világhoz. Talán ezzel függ össze, hogy egyik szövegnél sem volt direkt cél a „kettős kódolás”, az a szándék tehát, hogy gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szóljanak. Elekes egyszerűen egy vicces gyerekszöveget szeretett volna létrehozni, de alkatilag egyszerűen mindig kicsúsznak belőle olyan tartalmak, amiket inkább a felnőtteknek könnyű (és egyben fájdalmas) kihallani. A kettős kódolás indirektségével Kollár is egyetértett, aki szerint nincs olyan szöveg, amit egy szülő ne akarna felolvasni, ha a gyereke arra kéri. Neki — részben ebből kifolyólag — kifejezetten célja volt például az apukák megragadása. Humorral, a klasszikus helyzetek kiforgatásával egy „százas kódolású” szöveget hozni létre, ami nemtől, kortól függetlenül sokak számára érdekes lehet. Ez persze nehéz ügy, de szerinte lehetséges. Éppen ezért A Völgy, írta Tárkonyban minden mese/történet mögött egy-egy ötlet húzódik meg, amikkel nem volt célja egy egységes, koherens, hierarchikus világkép tükrözése. Sokkal inkább egy izgalmas, zegzugos kisvilág megteremtése, amit jó és érdekes figurák mozgatnak. Eredetileg nem is akarta összefűzni a meséket, munkamódszerére a „költői hozzáállás” volt jellemző, miszerint csak ír és ír és aztán abból születik meg valami. Ami egyrészről nagyon élvezetes és szórakoztató, azonban rengeteg utómunkát kényszerít az alkotóra: kíméletlen húzásokat, az első változatban szereplő 34 karakter nagy részének legyilkolását, nehézkesen javítható narratológiai hibákat. Elekes Dóra ezzel szemben inkább egy nagy, átfogó íven gondolkodott, ennek megfelelően lassan is haladt. Az ő írói munkamódszere annyiból is más, hogy nehezen szül meg egy szöveget, de abból általában már nem nagyon szoktak húzni.

_ND79243
Nagy Norbert, Kollár Árpád, Treszner Barbara, Elekes Dóra, Mészáros Márton, Csányi Dóra (fotó: Pont Magazin | Nagy Mihály)

„Létezik-e egyáltalán olyan, hogy gyerekeknek szóló illusztráció?” — tette fel a kérdést Mészáros Márton. Ezzel kapcsolatban Treszner Barbara úgy nyilatkozott, hogy a Dettikéről és más istenekről kötetnél kifejezett cél volt, hogy ne legyen habos-babos, öncélúan dekoratív. Ez a megfontolás valamennyire önmagába foglalja, hogy a könyv felnőtteknek is szól. Szerinte már csak azért is nehéz kifejezetten gyerek-illusztrációról beszélni, mert ahogyan a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is igaz az a tapasztalat, hogy mindenkinek más tetszik, nincsenek egységes szempontok. Ezzel Nagy Norbert is egyetértett. Szerinte ugyan van olyan, hogy egy gyerek vizuálisan valamit nem fog fel, nem áll össze számára, hogy mit lát egészében, de ez egy viszonylag rövid időszak és ettől még nem biztos, hogy részleteiben ne tudná értékelni a látottakat. Éppen ezért számára az volt a cél, hogy ő mint grafikus elégedett legyen a képekkel, neki tetsszen. Ezt nagyban elősegíti a Csimota Kiadó gyakorlata is, ami „védi” az illusztrátorokat a szerzőktől, nem igazán kapcsolja őket össze. Ilyenformán Nagy Norbert és Kollár Árpád a munka során egyszer találkoztak. Elekes Dóra is csak egy-két dologba szólt bele. Közös munkájuk legnagyobb kérdését a képzelt barát, Balambér illusztrálása jelentette. Róla végül úgy döntöttek, vizuálisan ne jelenjen meg a könyvben, hiszen egy képzelt barát úgy jó, ha mindenki maga képzeli el.

_ND79233
További képekért klikk a képre! (fotó: Pont Magazin | Nagy Mihály)

Mészáros Márton rávilágított arra, hogy mindkét könyvnek van egy-egy nagy klasszikus, örök emberi témája: ez Kollár Árpádnál a barátság, Elekes Dóránál a család. Érdekes tehát mindkét könyv esetében, hogy megjelenésükben, stílusukban és szempontjaikban ugyan eltérnek a megszokottól, témájukban azonban nem is annyira. Elekes Dóra erre úgy válaszolt, hogy ő azért szerette ezt a témát és élvezte, hogy erről írhat, mert itt bőven vannak lelki történések. Ez önmagában is izgalmas, ezért viszonylag könnyű (másrészt viszont igazán kihívást is jelentő) írni ezekről. Kollár Árpád pedig arról vallott, hogy ő hisz a klasszikus értékekben és történetekben, amiket szerinte tényleg el kell és el is lehet mondani. Csak nagyon unalmas, ha azok „direktbe vannak az arcunkba tolva”. Meglátása szerint az a jó, ha van valami csel, furfang az értékek közvetítésében. Például a barátság esetében az, hogy elfogadom a másik hülyeségét. Az igazi barátság szerinte valahol itt kezdődik.

Tarr Ferenc

Teljes cikk: SzIF Online

 

Vissza

Facebook
Kiemelt bejegyzés
Archívum