Milyen színű a boldogság? – interjú Maros Krisztinával, a Silent Book Contest döntősével

2017. május 11., csütörtök, Gyovai Katalin

A Bolognai Gyerekkönyv-vásár 2014 óta rendezi meg a Silent Book Contestet, azaz a szövegnélküli könyvek versenyét. Ennek a versenynek lett a döntőse több kötetünk és Paprszínház-mesénk illusztrátora, Maros Krisztina, aki a Milyen színű a boldogság? (What colour is happiness?) című művével került be a döntőbe. A fődíj a 4500 eurós összegen túl a mű olaszországi, CARTHUSIA Edizioni Kiadónál történő megjelenéssel járna. Maros Krisztinával a döntőbe kerülés apropóján beszélgettünk.

Először is, gratulálunk Silent Book Contest döntőjébe való bejutásodhoz. Mikor lesz eredmény?

Köszönöm szépen. A zsűri az elkövetkezendő hetekben választja ki a pályázat nyertesét, a hivatalos díjátadó ünnepség pedig augusztusban lesz, Montereggioban.

Ez volt az első alkalom, hogy indultál ezen a versenyen? Számítottál rá, hogy döntős leszel?

Igen, ez volt az első alkalom. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon bejuthatok-e a döntőbe vagy sem, mindenesetre igyekeztem rajzolás és tervezés közben elhessegetni minden ezzel kapcsolatos aggodalmamat, mert az ilyesmi eléggé meg tudja bénítani az alkotói folyamatot.


Mi inspirálta a Milyen színű a boldogság megszületését?

Hogy konkrétan mi inspirálta, azt nem tudnám megmondani, de azt hiszem, rendszerint ehhez hasonló történetek szoktak foglalkoztatni (boldogság keresés / megtalálás, színek, illatok, hangok…). Folyamatosan születnek az ötleteim, amelyeket aztán vagy továbbboncolgatok, vagy végképp feledésbe merülnek. A Silent Book pályázat formai feltételei most épp ennek az ötletnek kedveztek.


Korábban jelentmár meg nálunk is köteted, ahol Csipkerózsika történetét meséled el szövegnélküli formában. Mi volt, ami a leginkább magával ragadott akkor, és most, a Milyen színű a boldogság c. kötet készítésekor?

A Csipkerózsika esetében egy közismert, népszerű meséről van szó, amelyikhez már egyértelműen nem szükséges az írott szöveg a történet felismeréséhez, elmeséléséhez. Engem az fogott meg benne leginkább, hogy – a boldog végkifejlet mellett – az egész történetnek van egy nagyon erős baljós, sötét, kicsit hátborzongató hangulata, amit én nagyon szeretek, és szerettem volna a képekben is minél jobban megmutatni. A pályázatra készült könyvterv viszont merőben más volt, abból a szempontból, hogy amikor fellapozza valaki a könyvet, az számára még teljesen ismeretlen, nem tudhatja előre, mi fog történni, és szöveg sem segíti a képek értelmezését. Tehát itt arra kellett többek között összpontosítanom, hogy biztosan jól követhető legyen a gondolatmenet az illusztrációk mögött. Persze nem olyan bonyolult történetről van szó, csak különböző (színű) boldog pillanatok egymás után történő megjelenéséről, amelyek valamilyen módon összekapcsolódnak.


Indultál már más nemzetközi pályázaton? Ha igen, milyen eredménnyel?

A legelső képeskönyv-tervemet beneveztem a belga Clavis Kiadó által kiírt, Key Colours nemzetközi képeskönyv pályázatára, még 2010-ben, és döntős lettem. Ez a könyv 2012-ben jelent meg, a Manó Könyvek kiadónál, és Tücsök a Holdon a címe.


Miért éppen a boldogság színeit választottad a Silent Book Contest témájául?

Úgy éreztem, ezt tudom a legmarkánsabban ábrázolni az adott keretek között, és ez egy olyan téma, amely mindenkiben hasonló érzéseket és asszociációkat ébreszt.

Vissza

Facebook
Címkefelhő
(4) (3) (3) (3) (5) (18) (6) (6) (13) (3) (17) (3) (12) (13) (6) (3) (8) (6) (3) (4) (4) (9) (5) (3) (18) (4) (4) (4) (6) (15) (5) (5) (14) (17) (5) (10) (3) (3) (7) (23) (5) (5) (3) (3) (3) (3) (3) (20) (4) (9) (5) (4) (35) (4) (6) (9) (7) (30) (22) (3) (8) (10) (4) (5) (8) (5) (3) (3) (4) (4) (7) (9) (7) (11) (4) (3) (5) (4) (3) (3) (12) (3) (4) (3) (29) (8) (4) (5) (7) (23) (5) (3) (6) (7) (15) (3) (10) (17) (11) (4) (3) (7) (4) (16) (3) (7) (4) (5) (5) (8) (3) (4) (25) (4) (8) (5) (7) (4) (22) (28) (24) (8) (5) (3) (8) (6) (9) (5) (16) (4) (12) (3) (4) (10) (8) (3) (4) (3) (6)
Archívum