Margó apukája meghalt. A kislány a hozzá írott levelekben meséli el nyári vakációját, találkozását Leóval, barátságukat, szerelmüket és a fájó hiányt, melyet apája elvesztése miatt érez.
„Kedves Apu! Margó vagyok, a te kis angyalod. Kedvem támadt írni neked, úgyhogy ma délelőtt, a reggeli után odaültem a kék íróasztalomhoz, elővettem a szép levélpapíromat, a mikiegeres tollamat, amit Aliz nagynénimtől kaptam a szülinapomra, meg itatóst is, hogy ne csináljak pacákat, és büszke lehess rám. Sose írtam még így levelet… Kérlek szépen, ne nevess ki nagyon, amikor olvasod!”
A fordításért 2009-ben Tóth Krisztina az Év Gyerekkönyve Ibby-díjban részesült.
