Üdítő olyan gyerekkönyvvel találkozni, amely felnőttként is maradandó olvasmányélmény. Kollár Árpád gyerekverskötete, a Milyen madár játékos, felszabadult, időnként szürreális világa leginkább talán Weöres Sándoréra emlékeztet.

Kollár Árpád komolyan veszi a gyerekeket, valódi lírát kínál nekik. Már ha egyáltalán gyerekkönyvnek tekintjük a Csimota Könyvkiadónál a könyvhétre megjelent kötetét; a Milyen madár nagyjából annyira gyermekirodalom, amennyire Weöres Sándor gyerekverseknek nevezett művei. Nagyon érdekes kötet született, aminek biztos, hogy helye van a vállalkozó kedvű szülők és – az ajánlás szerint ötévesnél idősebb – gyerekek polcán.
Valószínűleg magának a szerzőnek is érdekes kaland lehetett a versformákkal, rímekkel való felszabadult játék. Nem biztos, hogy valaha helyet kapott volna egy felnőtteknek szánt kötetében az a négysoros, hogy „körtefánkon egész éjjel / zabráltak a seregélyek / benyomták az összes fánkot / kirabolták a pofánkot” (Ez az egyik hülye vers) vagy a József Attila-paródiának tűnő „nincsen okom, se indokom / magamat is felpofozom” (Ez a másik hülye vers). Erősíti a felszabadult hangulatot az is, hogy a gyermeki gondolkodás a szabad asszociációk világa, nyugodtan lehet „zagyválni”.
Van is ilyen című vers a kötetben, a Zagyváló: „hatalmas dongó, akár az erdő / púp vagyok annak szőrös nyakában / kivésett szemek száz üregében / kutatom én azt akivé váltam”. Az alaphelyzet itt például a kitépett szárnyú dongó látványa. Legtöbbször ilyen, gyermekéletből vett vershelyzetekkel találkozunk, de ezeket már sokszor a felütés is elemeli a hétköznapi kiindulóponttól.
Az egyszerű alaphelyzetek is mélyebb értelmet nyernek a Kollár-versekben, és az ide-oda csapongó asszociációkkal erős hangulatot képes teremteni a költő: „anya sötét, vág a szeme, rossz ruha a kedve, / anya ül és lóg a lába, rág valami benne / anya kő és anya láva, anya ma borosta / anya teste száraz tészta / anya lelke gomba” (Anya ma nem anya). Weöres Sándor verseire gyakran emlékeztetnek a költemények, vagy a formában, vagy a hangulatban, vagy a költői képekben fedezünk fel hasonlóságot. Hozzá hasonlóan Kollár is a gyerekekből indul ki, de a gyerekversekben nála is jut hely létösszegzésnek, a szorongások kibeszélésének, haláltudatnak, istenkeresésnek, iróniának.
A Milyen madár Nagy Norbert első könyvillusztrációja. A visszatérő főszereplő, a nyúlfejű ember – akit többször láthatunk öltönyben, nyakkendőben – nem új figura, régóta jelen van a populáris kultúrában is. Eszünkbe juthat róla az Alice Csodaországban fehér nyula is akár. Lewis Carroll történetében a nyúl ürege az átjáró a tudattalanba, egy szürreális, mélyebb megismerést lehetővé tévő világba.
Sokszor ilyen alámerülésnek tűnnek Kollár Árpád versei is.