allatkarneval

Állatkarnevál

Világba kiáltottan a kedvenc ünnepem a farsang. Nem előzi meg több heti készülődés, csak ötletelés, ami izgalmas. Azok lehetünk pár órára amik csak akarunk és ha szerencsénk van, nemcsak egyszer ünnepelhetjük az évben, hanem többször is visszatapsolhatjuk egymás után.

Bár egyházi ünneptől, – január 6-ától Vízkereszttől – egyházi ünnepig – hamvazószerdáig – tart a farsangi szezon, a báli időszak, mégsem vallásos ünnep, mert a néphagyományokra épül. Talán ezért szeretem ennyire. A mohácsi busójárás a legismertebb magyar, farsangi hagyomány fantasztikus élmény, remélem jövőre ott leszünk a gyerekekkel is.

Életem nagy vágya eljutni a Riói Karneválra és már egyszer végre a Velenceire is, ahova már kétszer elindultam, de Ausztriában mindig visszafordultunk. Most nagy előny, hogy eleve innen indulnék.
Itt nem mosták ki a hagyományokat a köztudatból negyven évnyi szürkeséggel, és minden évben nagy felvonulással rendezik meg a farsang keddet, amikor is még a banki igazgató, a buszsofőr és a patikus is jelmezbe bújva megy dolgozni. Imádom!

Imádom, hogy nem csak gyermekünnep és a felnőttek is bohóckodnak, ellazulnak kicsit. A városok megtelnek színnel, forralt boros álldogáló szigetekkel, az emberek megállnak és beszélgetnek egymással.

Idén kindertojásnak szerettem volna öltözni a gráci magyar farsangon, mert hát végül is ezt hányszor lőheti el az ember élesben, de kifutottam az erőmből a virágszál jelmezzel, így hát várandós anyunak öltöztem. A gyerekek viszont számtalan kis mesevilágot teremtettek a jelmezeikben, miután szájtátva végighallgatták a Violetta és Rigoletto papírszínház előadást zenés betétekkel. Pannim is az első sorból ámult margaréta jelmezében, őt egészen elvarázsolja ez a misztérium.

Marianne Dubuc hasonló érzelmekkel lehet az ünnep iránt, mert egy nagyon klassz kis(!) könyvben rajzolta és írta meg a saját karneválját. Ez is olyan a kevesebb több könyv. Kifejezetten kicsi gyerekeknek szól és hívja őket kitalálós játékba. Egy kis kartontégla megtöltve fantáziával és egy egész állatkerttel.
Minden oldalpáron két motívum jelenik meg. Egy állat és egy fantazma, ami átlendít a következő oldalra is egyben. Amolyan enjambement (anzsamban, vagyis áthajlás). Számtalan ötletet ad és még vicces is az a nagyon kevés, gyakran csak egyszavas írás amik a képek alatt vannak. Fantáziadús és színes ez a kis forgatós forgatag. A ceruzarajzok gazdag, de nem rikító színeket használva számtalan állatot és számos mesefigurát társítanak egymáshoz.

Az utóbbi időben nem ritka, igazán nagy örömömre, hogy a kiadók nemcsak a fordításokban, de az eredetileg magyar kiadásokban is mernek játszani a tördeléssel. Az, hogy a szöveg itt sem ragaszkodik egy merev sablonhoz, hanem mer játszani, sokkal mozgalmasabbá teszi az egész könyvet.
Mivel a könyvnek nincs különösen bonyolult története, viszont van humora, a szülőn múlik hogyan adja át a gyereknek. Engedi, hogy maga fedezze fel? Elolvassa neki a szöveget, vagy belemegy a játékba és még hozzáad az élményhez, egy kis hangsúllyal, elkalandozással a mondókák (Cirmos cica haj), mesék (A három kismalac, A hétpettyes katicabogár, A dzsungel könyve stb.), klasszikus nevettetők (Romhányi: A teve fohásza) felé.