Legújabb könyvedben különböző foglalkozásokat szerepelnek, emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned a könyv ötlete?
Két évvel ezelőtt a Montreuil-I gyermekkönyvkiállításon voltunk vendégek Kárpáti Tibivel és ott összefutottunk Csányi Dórával a Csimota Kiadótól, akivel már korábban is voltak közös munkáink. Ott találtuk ki Dórával közösen a könyv koncepcióját.
Pontosan milyen technikákkal dolgoztál?
Számítógépen, vektorgrafikus programon dolgozom, de előtte kézzel megrajzolom a figurákat.
Miért döntöttél ezek mellett?
Már régóta dolgozom így, ez a bejáratott technikám. Megszokás, bár ez így rosszul hangzik.
Legelső könyved a Csimotánál jelent meg, a Design-sorozatban te készítetted az egyik Piroska és farkas könyvet, illetve nem sokkal később a Papa is, hogyan kerültél kapcsolatba a Csimota Kiadóval?
Az egyetem elvégzése utáni években, 2005-06 körül valamelyik Csodaceruzás kis téli könyvfesztiválon az Örökmozgó moziban. Ez akkor kicsi de fontos fórum volt, ahol egymásnak ismeretlen illusztrátorok és kiadók találkozhattak. Ott ismerkedtünk meg (szintén én és Kárpáti Tibi) Dórával és beszélgettünk arról, hogy jó lenne klasszikusokat modern köntösben, szöveg nélkül kiadni. Ezután jöttek a Piroska és a farkas könyvecskék.
Milyennek ítéled meg a közös munkát, változott-e valami az első könyvekhez képest?
Ha belegondolok ugyanúgy működik, mint az első munkánál. A kiadó feldobja az ötletet, kicsit átbeszéljük a koncepciót, de onnantól teljes a szabadság. Egy illusztrátor számára ez egy ideális állapot.
Azt szokták mondani, hogy az illusztrátorok gyakran magukat festik meg, mit gondolsz erről?
Húúú, nem tudom! Nekem is sokszor mondják, hogy a figuráim olyanok, mint én, de én még a fotókon sem ismerek magamra. De, ha mások mondják, biztos így van. Én nem látom sem magamat, sem a rajzaimat kívülről.
Mi a véleményed a mai magyar gyerekkönyvekről?
Így általánosságban csak hülye választ adnék: vannak jók és rosszak! A viccet félretéve, az tényleg nagyon jó, hogy mind minőségben, mind mennyiségben az elmúlt hat évben iszonyatosan sokat léptünk előre. És ez nem is csak magukra a könyvekre, de a közönség figyelmére, kritikákra is igaz.
Vannak már újabb könyv ötleteid?
Azok mindig vannak, de most hirtelen nem jut eszembe semmi.
Gyerekeknek, vagy felnőtteknek egyszerűbb festeni?
Az a lényeg, hogy élvezd azt, amit csinálsz. Az, hogy kinek, az már teljesen mindegy. Attól nem lesz jobb egy rossz rajz, mert gyerekeknek vagy felnőtteknek készül.
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Az most még maradjon titok. Annyi biztos, hogy nem kell sokat aludni.
És végül, mi leszel, ha nagy lesz?
A válasz megtekinthető az alábbi videóban, melyben András a Csimota Múzeumnak dedikál egy példányt!
Baranyai (b) András a Csimota Múzeumnak dedikál
Baranyai András
Legújabb könyvedben különböző foglalkozásokat szerepelnek, emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned a könyv ötlete?
Két évvel ezelőtt a Montreuil-I gyermekkönyvkiállításon voltunk vendégek Kárpáti Tibivel és ott összefutottunk Csányi Dórával a Csimota Kiadótól, akivel már korábban is voltak közös munkáink. Ott találtuk ki Dórával közösen a könyv koncepcióját.
Pontosan milyen technikákkal dolgoztál?
Számítógépen, vektorgrafikus programon dolgozom, de előtte kézzel megrajzolom a figurákat.
Miért döntöttél ezek mellett?
Már régóta dolgozom így, ez a bejáratott technikám. Megszokás, bár ez így rosszul hangzik.
Legelső könyved a Csimotánál jelent meg, a Design-sorozatban te készítetted az egyik Piroska és farkas könyvet, illetve nem sokkal később a Papa is, hogyan kerültél kapcsolatba a Csimota Kiadóval?
Az egyetem elvégzése utáni években, 2005-06 körül valamelyik Csodaceruzás kis téli könyvfesztiválon az Örökmozgó moziban. Ez akkor kicsi de fontos fórum volt, ahol egymásnak ismeretlen illusztrátorok és kiadók találkozhattak. Ott ismerkedtünk meg (szintén én és Kárpáti Tibi) Dórával és beszélgettünk arról, hogy jó lenne klasszikusokat modern köntösben, szöveg nélkül kiadni. Ezután jöttek a Piroska és a farkas könyvecskék.
Milyennek ítéled meg a közös munkát, változott-e valami az első könyvekhez képest?
Ha belegondolok ugyanúgy működik, mint az első munkánál. A kiadó feldobja az ötletet, kicsit átbeszéljük a koncepciót, de onnantól teljes a szabadság. Egy illusztrátor számára ez egy ideális állapot.
Azt szokták mondani, hogy az illusztrátorok gyakran magukat festik meg, mit gondolsz erről?
Húúú, nem tudom! Nekem is sokszor mondják, hogy a figuráim olyanok, mint én, de én még a fotókon sem ismerek magamra. De, ha mások mondják, biztos így van. Én nem látom sem magamat, sem a rajzaimat kívülről.
Mi a véleményed a mai magyar gyerekkönyvekről?
Így általánosságban csak hülye választ adnék: vannak jók és rosszak! A viccet félretéve, az tényleg nagyon jó, hogy mind minőségben, mind mennyiségben az elmúlt hat évben iszonyatosan sokat léptünk előre. És ez nem is csak magukra a könyvekre, de a közönség figyelmére, kritikákra is igaz.
Vannak már újabb könyv ötleteid?
Azok mindig vannak, de most hirtelen nem jut eszembe semmi.
Gyerekeknek, vagy felnőtteknek egyszerűbb festeni?
Az a lényeg, hogy élvezd azt, amit csinálsz. Az, hogy kinek, az már teljesen mindegy. Attól nem lesz jobb egy rossz rajz, mert gyerekeknek vagy felnőtteknek készül.
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Az most még maradjon titok. Annyi biztos, hogy nem kell sokat aludni.
És végül, mi leszel, ha nagy lesz?
A válasz megtekinthető az alábbi videóban, melyben András a Csimota Múzeumnak dedikál egy példányt!
Rendőr, tűzoltó, tanítónő, fodrász, focista vagy űrhajós? 20 foglalkozás. A statikus képeket asszociációs játék kíséri; minden szereplő a munkájának megfelelő környezetben jelenik meg, és ha jól figyelünk a képeken felfedezhetjük a következő oldal szereplőit is.
240×180 mm, 48 oldal cérnafűzött, keménytábla ISBN 978-963-9768-45-1 Megjelent: 2012 tavasz Fogyasztói ár: 2590 Ft
Legújabb könyvedben különböző foglalkozásokat szerepelnek, emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned a könyv ötlete?
Két évvel ezelőtt a Montreuil-I gyermekkönyvkiállításon voltunk vendégek Kárpáti Tibivel és ott összefutottunk Csányi Dórával a Csimota Kiadótól, akivel már korábban is voltak közös munkáink. Ott találtuk ki Dórával közösen a könyv koncepcióját.
Pontosan milyen technikákkal dolgoztál?
Számítógépen, vektorgrafikus programon dolgozom, de előtte kézzel megrajzolom a figurákat.
Miért döntöttél ezek mellett?
Már régóta dolgozom így, ez a bejáratott technikám. Megszokás, bár ez így rosszul hangzik.
Legelső könyved a Csimotánál jelent meg, a Design-sorozatban te készítetted az egyik Piroska és farkas könyvet, illetve nem sokkal később a Papa is, hogyan kerültél kapcsolatba a Csimota Kiadóval?
Az egyetem elvégzése utáni években, 2005-06 körül valamelyik Csodaceruzás kis téli könyvfesztiválon az Örökmozgó moziban. Ez akkor kicsi de fontos fórum volt, ahol egymásnak ismeretlen illusztrátorok és kiadók találkozhattak. Ott ismerkedtünk meg (szintén én és Kárpáti Tibi) Dórával és beszélgettünk arról, hogy jó lenne klasszikusokat modern köntösben, szöveg nélkül kiadni. Ezután jöttek a Piroska és a farkas könyvecskék.
Milyennek ítéled meg a közös munkát, változott-e valami az első könyvekhez képest?
Ha belegondolok ugyanúgy működik, mint az első munkánál. A kiadó feldobja az ötletet, kicsit átbeszéljük a koncepciót, de onnantól teljes a szabadság. Egy illusztrátor számára ez egy ideális állapot.
Azt szokták mondani, hogy az illusztrátorok gyakran magukat festik meg, mit gondolsz erről?
Húúú, nem tudom! Nekem is sokszor mondják, hogy a figuráim olyanok, mint én, de én még a fotókon sem ismerek magamra. De, ha mások mondják, biztos így van. Én nem látom sem magamat, sem a rajzaimat kívülről.
Mi a véleményed a mai magyar gyerekkönyvekről?
Így általánosságban csak hülye választ adnék: vannak jók és rosszak! A viccet félretéve, az tényleg nagyon jó, hogy mind minőségben, mind mennyiségben az elmúlt hat évben iszonyatosan sokat léptünk előre. És ez nem is csak magukra a könyvekre, de a közönség figyelmére, kritikákra is igaz.
Vannak már újabb könyv ötleteid?
Azok mindig vannak, de most hirtelen nem jut eszembe semmi.
Gyerekeknek, vagy felnőtteknek egyszerűbb festeni?
Az a lényeg, hogy élvezd azt, amit csinálsz. Az, hogy kinek, az már teljesen mindegy. Attól nem lesz jobb egy rossz rajz, mert gyerekeknek vagy felnőtteknek készül.
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Az most még maradjon titok. Annyi biztos, hogy nem kell sokat aludni.
És végül, mi leszel, ha nagy lesz?
A válasz megtekinthető az alábbi videóban, melyben András a Csimota Múzeumnak dedikál egy példányt!
Rendőr, tűzoltó, tanítónő, fodrász, focista vagy űrhajós? 20 foglalkozás. A statikus képeket asszociációs játék kíséri; minden szereplő a munkájának megfelelő környezetben jelenik meg, és ha jól figyelünk a képeken felfedezhetjük a következő oldal szereplőit is.
240×180 mm, 48 oldal cérnafűzött, keménytábla ISBN 978-963-9768-45-1 Megjelent: 2012 tavasz Fogyasztói ár: 2590 Ft
