Interjú Rofusz Kingával, A világ összes kincse illusztrátorával
Rofusz Kinga
A világ összes kincse az első könyved a Csimotánál, hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?
Csányi Dóra kérdezte tavaly valamikor, hogy lenne-e kedvem a Csimotával dolgozni? Persze, hogy volt! 🙂
Te hogyan szoktál dolgozni, mi a pontos munkameneted?
Amikor először találkozom egy szöveggel, akkor általában rögtön van egy erős kép bennem, egy első benyomás. Ilyenkor azonban még sokáig nem húzok egyetlen vonalat sem. Csak olvasom a szöveget többször. Sokszor. És közben elképzelem, hogy milyen a könyv, mit látok! Milyenek a figurák, színek. Általában minden történetnek van egy formája, iránya, amit kíván, ami illik hozzá, ami meghatározza, hogy milyen formátumú lesz a könyv. Viszonylag sok idő telik el, amíg megpróbálom lerajzolni, amit látok és elkezdek végre vázlatokat gyártani. Addig még nagyon sokféle módon jelenik meg és ez egy nagyon szabad és határtalan állapot. Talán ilyenkor a legteljesebb. Amikor elkezdem a vázlatokat gyártani és a színeket megtalálni, ott eldől minden, onnan azt a képi világot kell végigvinnem.
Emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned A világ összes kincsének a látványvilága?
Az előbbiek alapján nincsen egyetlen ilyen pillanat. Amíg az első benyomástól elindul és kialakul a könyv végleges képi világa, az egy hosszú és küzdelmes folyamat, amit nem lehet és nem is szabad megspórolni. Ez mindig több hét, hónap. Ha ezt kihagyja az ember, akkor az illusztráció csak a szöveg felszínén marad és akkor az egy teljesen érdektelen könyv lesz. És ha egy könyv érdektelen, az nagyon szomorú és bosszantó, mert akár jó is lehetne. Ha kellőképpen kitartó az ember, akkor a szöveg egyszer csak beengedi magába és onnan egy nagyon élvezetes munka következik, mert akkor jönnek a legjobb ötletek. Onnan valahogy benne él az ember. Persze közben én is rengeteget vívódok magamban. És visszatérve az eredeti kérdésre, arra azért emlékszem, amikor végre sikerült Micót olyannak lerajzolnom, amilyennek elképzeltem. De abban benne volt az a sok-sok keresgélő rajz, aminek a nagy része a kukában végezte. De azt az első perctől tudtam, hogy vörös haja lesz.
Milyen technikával dolgoztál?
Én eddig minden könyvemet akrillal festettem, és így volt ez most is A világ összes kincsénél.
Miért döntöttél emellett?
Szeretem, ha papírral és festékkel dolgozhatok. Ezzel tudom elérni, amit szeretnék. Nem vagyok egy rajzos típus, bár mostanában nagyon izgat, hogy egyszer jó lenne egy ceruzarajzos könyvet csinálni. Meg kell hozzá találni a történetet.
Amikor a könyv a nyomdába került te is ott voltál a gépindulásnál, milyen érzés volt látni, ahogy nyomtatni kezdik a festményeidet?
Arra nem tudok mást mondani, mint, hogy CSODA! Eddig egyik könyvemnél sem sikerült ott lennem a gépindulásnál. A világ összes kincse volt az első ilyen élményem. Úgy rohangáltam a gépek között, mint egy kisgyerek. A nyomdagépek tetején van három festékvályú. Az egyikben vörös, a másodikban sárga és a harmadikban kék festék, a belsejében „tekeregnek” a papírok és a végén egymás után jönnek ki azok a képek, amiket festettem. Azért ebben van valami hihetetlen.
A Csimota Múzeumnak egy nagyon különleges ajándékkal kedveskedtél, mégpedig kézzel leírtad a könyv teljes szövegét, mennyi idő alatt másoltad le A világ összes kincsét?
Nem tudom, mert nem egy üléssel írtam le. Néhányszor, amikor volt egy kis időm. Tényleg nem tudom hány hétig „nyögtem” (de igazából csak néhány óra lehetett)!
Azt mondják, az illusztrátorok mindig magukat festik, te mit gondolsz erről?
Ilyen kis vörös lennék? Ez egyébként visszatérő kérdés. És amikor még animációs filmeket csináltam, akkor is mindig ez volt az első kérdés. Biztos, hogy minden alkotó ember benne van abban, amit csinál. Aki rajzol vagy fest, az nyilván a képeiben a legőszintébb és akkor tudsz meg róla a legtöbbet, ha azokat nézed. Kár is faggatni.
Vannak már újabb könyv ötleteid, jelenleg min dolgozol?
Rengeteg tervem van, amiket szeretnék kidolgozni. Tele vagyok papír fecnikkel, vázlatokkal, „Ötletek” című mappával és füzetekkel. Csak remélem, hogy ami ide bekerül az nem a „nagy süllyesztőbe” kerül és lesz rá idő, hogy fejlesszem őket. De ehhez tényleg temérdek idő kellene. Ami most konkrét, új feladat az Finy Petra Szívmadár című könyve, amelyben szerelmes mesék lesznek és a Vivandra Kiadó fogja kiadni.
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Pár nap múlva, 2013. január 18-án 18:00 órától lesz a megnyitója A világ összes kincse képeiből készült kiállításnak a Két Egér Könyvesboltban.
[konyvlista ids=”374″]
Rofusz Kinga
A világ összes kincse az első könyved a Csimotánál, hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?
Csányi Dóra kérdezte tavaly valamikor, hogy lenne-e kedvem a Csimotával dolgozni? Persze, hogy volt! 🙂
Te hogyan szoktál dolgozni, mi a pontos munkameneted?
Amikor először találkozom egy szöveggel, akkor általában rögtön van egy erős kép bennem, egy első benyomás. Ilyenkor azonban még sokáig nem húzok egyetlen vonalat sem. Csak olvasom a szöveget többször. Sokszor. És közben elképzelem, hogy milyen a könyv, mit látok! Milyenek a figurák, színek. Általában minden történetnek van egy formája, iránya, amit kíván, ami illik hozzá, ami meghatározza, hogy milyen formátumú lesz a könyv. Viszonylag sok idő telik el, amíg megpróbálom lerajzolni, amit látok és elkezdek végre vázlatokat gyártani. Addig még nagyon sokféle módon jelenik meg és ez egy nagyon szabad és határtalan állapot. Talán ilyenkor a legteljesebb. Amikor elkezdem a vázlatokat gyártani és a színeket megtalálni, ott eldől minden, onnan azt a képi világot kell végigvinnem.
Emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned A világ összes kincsének a látványvilága?
Az előbbiek alapján nincsen egyetlen ilyen pillanat. Amíg az első benyomástól elindul és kialakul a könyv végleges képi világa, az egy hosszú és küzdelmes folyamat, amit nem lehet és nem is szabad megspórolni. Ez mindig több hét, hónap. Ha ezt kihagyja az ember, akkor az illusztráció csak a szöveg felszínén marad és akkor az egy teljesen érdektelen könyv lesz. És ha egy könyv érdektelen, az nagyon szomorú és bosszantó, mert akár jó is lehetne. Ha kellőképpen kitartó az ember, akkor a szöveg egyszer csak beengedi magába és onnan egy nagyon élvezetes munka következik, mert akkor jönnek a legjobb ötletek. Onnan valahogy benne él az ember. Persze közben én is rengeteget vívódok magamban. És visszatérve az eredeti kérdésre, arra azért emlékszem, amikor végre sikerült Micót olyannak lerajzolnom, amilyennek elképzeltem. De abban benne volt az a sok-sok keresgélő rajz, aminek a nagy része a kukában végezte. De azt az első perctől tudtam, hogy vörös haja lesz.
Milyen technikával dolgoztál?
Én eddig minden könyvemet akrillal festettem, és így volt ez most is A világ összes kincsénél.
Miért döntöttél emellett?
Szeretem, ha papírral és festékkel dolgozhatok. Ezzel tudom elérni, amit szeretnék. Nem vagyok egy rajzos típus, bár mostanában nagyon izgat, hogy egyszer jó lenne egy ceruzarajzos könyvet csinálni. Meg kell hozzá találni a történetet.
Amikor a könyv a nyomdába került te is ott voltál a gépindulásnál, milyen érzés volt látni, ahogy nyomtatni kezdik a festményeidet?
Arra nem tudok mást mondani, mint, hogy CSODA! Eddig egyik könyvemnél sem sikerült ott lennem a gépindulásnál. A világ összes kincse volt az első ilyen élményem. Úgy rohangáltam a gépek között, mint egy kisgyerek. A nyomdagépek tetején van három festékvályú. Az egyikben vörös, a másodikban sárga és a harmadikban kék festék, a belsejében „tekeregnek” a papírok és a végén egymás után jönnek ki azok a képek, amiket festettem. Azért ebben van valami hihetetlen.
A Csimota Múzeumnak egy nagyon különleges ajándékkal kedveskedtél, mégpedig kézzel leírtad a könyv teljes szövegét, mennyi idő alatt másoltad le A világ összes kincsét?
Nem tudom, mert nem egy üléssel írtam le. Néhányszor, amikor volt egy kis időm. Tényleg nem tudom hány hétig „nyögtem” (de igazából csak néhány óra lehetett)!
Azt mondják, az illusztrátorok mindig magukat festik, te mit gondolsz erről?
Ilyen kis vörös lennék? Ez egyébként visszatérő kérdés. És amikor még animációs filmeket csináltam, akkor is mindig ez volt az első kérdés. Biztos, hogy minden alkotó ember benne van abban, amit csinál. Aki rajzol vagy fest, az nyilván a képeiben a legőszintébb és akkor tudsz meg róla a legtöbbet, ha azokat nézed. Kár is faggatni.
Vannak már újabb könyv ötleteid, jelenleg min dolgozol?
Rengeteg tervem van, amiket szeretnék kidolgozni. Tele vagyok papír fecnikkel, vázlatokkal, „Ötletek” című mappával és füzetekkel. Csak remélem, hogy ami ide bekerül az nem a „nagy süllyesztőbe” kerül és lesz rá idő, hogy fejlesszem őket. De ehhez tényleg temérdek idő kellene. Ami most konkrét, új feladat az Finy Petra Szívmadár című könyve, amelyben szerelmes mesék lesznek és a Vivandra Kiadó fogja kiadni.
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Pár nap múlva, 2013. január 18-án 18:00 órától lesz a megnyitója A világ összes kincse képeiből készült kiállításnak a Két Egér Könyvesboltban.
[konyvlista ids=”374″]
Rofusz Kinga
A világ összes kincse az első könyved a Csimotánál, hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?
Csányi Dóra kérdezte tavaly valamikor, hogy lenne-e kedvem a Csimotával dolgozni? Persze, hogy volt! 🙂
Te hogyan szoktál dolgozni, mi a pontos munkameneted?
Amikor először találkozom egy szöveggel, akkor általában rögtön van egy erős kép bennem, egy első benyomás. Ilyenkor azonban még sokáig nem húzok egyetlen vonalat sem. Csak olvasom a szöveget többször. Sokszor. És közben elképzelem, hogy milyen a könyv, mit látok! Milyenek a figurák, színek. Általában minden történetnek van egy formája, iránya, amit kíván, ami illik hozzá, ami meghatározza, hogy milyen formátumú lesz a könyv. Viszonylag sok idő telik el, amíg megpróbálom lerajzolni, amit látok és elkezdek végre vázlatokat gyártani. Addig még nagyon sokféle módon jelenik meg és ez egy nagyon szabad és határtalan állapot. Talán ilyenkor a legteljesebb. Amikor elkezdem a vázlatokat gyártani és a színeket megtalálni, ott eldől minden, onnan azt a képi világot kell végigvinnem.
Emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned A világ összes kincsének a látványvilága?
Az előbbiek alapján nincsen egyetlen ilyen pillanat. Amíg az első benyomástól elindul és kialakul a könyv végleges képi világa, az egy hosszú és küzdelmes folyamat, amit nem lehet és nem is szabad megspórolni. Ez mindig több hét, hónap. Ha ezt kihagyja az ember, akkor az illusztráció csak a szöveg felszínén marad és akkor az egy teljesen érdektelen könyv lesz. És ha egy könyv érdektelen, az nagyon szomorú és bosszantó, mert akár jó is lehetne. Ha kellőképpen kitartó az ember, akkor a szöveg egyszer csak beengedi magába és onnan egy nagyon élvezetes munka következik, mert akkor jönnek a legjobb ötletek. Onnan valahogy benne él az ember. Persze közben én is rengeteget vívódok magamban. És visszatérve az eredeti kérdésre, arra azért emlékszem, amikor végre sikerült Micót olyannak lerajzolnom, amilyennek elképzeltem. De abban benne volt az a sok-sok keresgélő rajz, aminek a nagy része a kukában végezte. De azt az első perctől tudtam, hogy vörös haja lesz.
Milyen technikával dolgoztál?
Én eddig minden könyvemet akrillal festettem, és így volt ez most is A világ összes kincsénél.
Miért döntöttél emellett?
Szeretem, ha papírral és festékkel dolgozhatok. Ezzel tudom elérni, amit szeretnék. Nem vagyok egy rajzos típus, bár mostanában nagyon izgat, hogy egyszer jó lenne egy ceruzarajzos könyvet csinálni. Meg kell hozzá találni a történetet.
Amikor a könyv a nyomdába került te is ott voltál a gépindulásnál, milyen érzés volt látni, ahogy nyomtatni kezdik a festményeidet?
Arra nem tudok mást mondani, mint, hogy CSODA! Eddig egyik könyvemnél sem sikerült ott lennem a gépindulásnál. A világ összes kincse volt az első ilyen élményem. Úgy rohangáltam a gépek között, mint egy kisgyerek. A nyomdagépek tetején van három festékvályú. Az egyikben vörös, a másodikban sárga és a harmadikban kék festék, a belsejében „tekeregnek” a papírok és a végén egymás után jönnek ki azok a képek, amiket festettem. Azért ebben van valami hihetetlen.
A Csimota Múzeumnak egy nagyon különleges ajándékkal kedveskedtél, mégpedig kézzel leírtad a könyv teljes szövegét, mennyi idő alatt másoltad le A világ összes kincsét?
Nem tudom, mert nem egy üléssel írtam le. Néhányszor, amikor volt egy kis időm. Tényleg nem tudom hány hétig „nyögtem” (de igazából csak néhány óra lehetett)!
Azt mondják, az illusztrátorok mindig magukat festik, te mit gondolsz erről?
Ilyen kis vörös lennék? Ez egyébként visszatérő kérdés. És amikor még animációs filmeket csináltam, akkor is mindig ez volt az első kérdés. Biztos, hogy minden alkotó ember benne van abban, amit csinál. Aki rajzol vagy fest, az nyilván a képeiben a legőszintébb és akkor tudsz meg róla a legtöbbet, ha azokat nézed. Kár is faggatni.
Vannak már újabb könyv ötleteid, jelenleg min dolgozol?
Rengeteg tervem van, amiket szeretnék kidolgozni. Tele vagyok papír fecnikkel, vázlatokkal, „Ötletek” című mappával és füzetekkel. Csak remélem, hogy ami ide bekerül az nem a „nagy süllyesztőbe” kerül és lesz rá idő, hogy fejlesszem őket. De ehhez tényleg temérdek idő kellene. Ami most konkrét, új feladat az Finy Petra Szívmadár című könyve, amelyben szerelmes mesék lesznek és a Vivandra Kiadó fogja kiadni.
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Pár nap múlva, 2013. január 18-án 18:00 órától lesz a megnyitója A világ összes kincse képeiből készült kiállításnak a Két Egér Könyvesboltban.
[konyvlista ids=”374″]