Kortárs gyerekvers-kötetekkel családilag hadilábon állunk. A nyitottságunk minimális, hiszen bár a polcon ott ül Weöres és Nemes Nagy, a gyermek imádja is őket, némelyiket kívülről döngicséli, minek ide bármi új, főleg, mikor már az internetes ajánlókban jeleztetik, hogy Tóth Krisztina is honnan máshonnan, az ő hagyományukból táplálja verseit. Ilyen előzmények után pedig hálátlanul nehéz feladat gyerekversírásba vágni manapság a fejszét, de mikor ilyen gyönyörű egy kötet, és ez már a második, ráadásul bővített kiadás, az esély (és a kíváncsiság) részemről megadatott.

a_londoni_mackok_01

A londoni mackók második kiadását csukott szemmel kézbe véve egy régebbi (olyan ’50-es, ’60-as évekbeli) kötet érzete lep meg, és mikor egy könyvnek már a tapintása is kellemes, az igazán egyedi, mondhatni szinesztetikus élmény. Azután kinyithatjuk a szemünket, de az időutazás folytatódik — a minden oldalon uralkodó képek és fotómontázsok végképp valami retró cucc ígéretét hordozzák, bár ha csak a szemünk sarkából nézzük, az egész valami ’40-es, ’50-es (vagy 60-as, nehéz pontosan betájolni, még nem éltem akkor) évekbeli reklámkatalógus is lehetne. A címlap alapján pedig egy elfeledett Sherlock Holmes novella ugrik be. A londoni mackók… Az valami olyan, ami tényleg rejtély marad, afféle beugratós. Mackó ugyan van, legalábbis mutatóba, de jóval több a költői alámerülés a gyermeki agyvelőben.

Tovább a teljes cikkre: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-02-09+09%3A00%3A00/toth-krisztina-a-londoni-mackok

Tags: , ,