Csimota Gyerekkönyvkiadó – Új utakon járunk!

Stark Attila

A Csimota Kiadó évek óta jelentet meg klasszikus mese-feldolgozásokat, amelyekben a történetet szöveg nélkül, ismert illusztrátorok kis formátumú (120×120 mm-es) rajzaival mesélik el. Beszélgetésünk apropója Stark Attila tavaly ősszel megjelent Csizmás kandúrja, amelyben képregény formában meséli el a furfangos macska történetét.

Mennyire volt könnyű a Kulocityt és a Bélvárost követően a Csizmás kandúr rajzolása?

Nem volt annyira nehéz szétválasztani a felnőtteknek szóló történeteket a meséktől, bár van egy határ, de a Csizmás kandúrnál nem volt olyan kísértés, hogy feszegessem. A Kulocity is a rajzfilmek, képregények világára épül, ami elsősorban gyerekeknek készül, így rajzolás szempontjából nézve nincs óriási különbség. A mesekönyvekre általában ráfér egy progresszívabb megközelítés. Nagyon jó, hogy kiadnak régi mesekönyveket, meg vannak nagyon jó külföldi mesekönyvek, de az illusztrátorok sokszor nem elég bátrak, ha meg elég bátrak, nem elég ügyesek. Azért itthon is szép számmal akadnak jó illusztrátorok, pl. Kárpáti Tibor munkái nagyon tetszenek, de kevés ilyen van, aki ennyire ügyes és progresszív is marad, mint a Tibi vagy a Baranyai (b) András.

Milyen fogadtatásban részesült a Csizmás kandúr, te elégedett vagy a végeredménnyel?

Nagyon jó fogadtatásban részesült, olvastam néhány cikket, amiben nagyon megdicsértek. Nem csak a meseillusztrációs oldalról, hanem a képregényesek részéről is jött visszajelzés. Olyan szempontból is nagyon jó élmény volt nekem is, hogy még nem nagyon volt olyan képregény, amit az elejétől a végéig végigcsináltam volna egy adott történetre, úgy, hogy következetesen tartottam végig a formanyelvet, és igazodtam a sztorihoz. Erre ez egy nagyon jó munka volt nekem. Csináltam már képregényt, de azok elég szedett-vedettek voltak, hiányzott belőlük a lineáris történet. Nagyon kedvelem ezeket a kiskönyveket amúgy is.

Mennyire nehezítette meg a narratívát az, hogy nincs szöveg? A kis formátum nehezebbé vagy könnyebbé tette az alkotást?

Inkább könnyebbé, azt hiszem. Talán olyan szempontból nehezebb volt, hogy szűk, adott terjedelembe, húsz oldalba bele ellett férnie. Az tényleg kihívás, hogy az adott sztorit szöveg nélkül próbáljuk meg érzékeltetni, de igazából épp ez a jó az egészben. Hogyha lehetett volna szöveget használni, akkor se biztos, hogy könnyebb dolgom lett volna, lehet, egy pár része „megúszósabb” lett volna.

Miért pont a képregényre esett a választásod?

Nem is tudtam volna másképp ennek a történetnek a kibontását szöveg nélkül elképzelni, mivel annál azért összetettebb volt. Ha illusztrációkat egymás után nézünk, az is egy képregény, de inkább azt éreztem volna nehézségnek, hogyha egy oldalon csak egy kép lehet.

Nem volt akkor formai megkötés?

Nem, igazából bármit lehetett, csak ennyi volt a kikötés, hogy beleférjen az adott terjedelembe. Nekem a képregény adta hozzá a megoldást, úgy, hogy valamennyire végig lehessen követni a történetet, de lehet, hogy így sem érthető annak, aki nem ismeri a mesét. Volt olyan haverom, aki nem értette, de volt olyan ötéves kisfiú is, aki meg, ahogy elmondta, neki tényleg lejött.

Szerinted egy nagyszülő számára ez mennyire érthető?

Jó kérdés, fogalmam sincs. Két – három kisgyerekkel teszteltem, számukra érthető volt. Olvasták, nézték, nem is tudtam őket faggatni, annyira belefeledkeztek. Később az anyukák mondták, hogy mindent értettek.

Miért idegennyelvűek a címek? A tiéd miért pont lengyelül van?

Ez a kiadónak a kis gagje, az ő ötlete, ez az érdekessége az egésznek, véletlenszerűen van kiadva, hogy kinek melyik nyelv lesz. Tökre tetszett, hogy lengyel, ráadásul pont mentem utána Lengyelországba, úgyhogy nagyon jól jött ki. Szövegnélküliek, viszik őket a nemzetközi képregénypiacra, és ez egy érdekesség, hogy ott van ugyanaz a téma, ráadásul öt különböző nyelven.

Miben látod az okát annak, hogy nálunk a képregények nem örvendenek különösebb népszerűségnek?

Nálunk a képregény nem vált annyira hangsúlyossá, habár készült azért jó pár, mégsem lett olyan népszerű, mint pl. Franciaországban. Sokan próbálkoznak, ennek ellenére sok olyan terület van még, amit itthon nem valósított meg senki. Nem tudom, talán a másfajta vizuális hozzáállással lehet a baj. A szerbeknek rengeteg alternatív képregényük van. Ha nem készül sok képregény, úgy nehéz elfogadottá tenni. Én sem csinálok képregényt éjjel nappal, mert az nagyon nehéz, teljes embert kíván. Festményeket sokkal könnyebb időszakonként, vagy félgőzzel is csinálni akár, de a képregénynél nagyon következetesnek kell lenni. Nekem pl. személy szerint nagyon nehéz bármi mást csinálni, amikor képregényt készítek, mert ugyanannak a lendületnek kell végigkísérnie az alkotói folyamatot oldalakon át következetesen. Régebbi rohamos képregényeim azért lettek pocsékok, mert akkor azt gondoltam, hogy nekiülök, végigrajzolom, aztán ahogy esik, úgy puffan. Ebből is kisülhetnek jó dolgok, de előre kell látni az egészet. A Csizmás kandúr volt az első, ahol lebontottam a sztorit, tíz kisebb részre és akkor azokat még apróbb részekre.

Melyik mesét csinálnád meg még szívesen ilyen formában? Mit mondott neked a mese?

Elég furcsa a Csizmás kandúr üzenete, hiszen hazugságok árán sikerül felkapaszkodnia, ami tökre helytálló. A Grimm mesék jutnak eszembe, azokból izgalmas lehet képregényt készíteni, hiszen bennük van egy csomó durvaság, ezért érdekes lehet kipróbálni, meddig lehet úgy elmenni az ábrázolásban, hogy az a gyerekeknek ne legyen túlzás. Az itthoni mesekönyvek egyébként sokszor átmennek negédesbe.

Mi a helyzet a Rohammal? Működik, van még magazin?

A Roham most főleg mint kocsma létezik (kávézó, kis kiállítótér, koncertek). A magazin meg tetszhalott állapotban van, talán egyszer feltámad… Meglátjuk.

Mostanában nagy divat kimenni külföldre, és ott alkotni. Te mit gondolsz, mi a jobb, menni, vagy maradni?

Nagyon nehéz kérdés, ha külföldön sikerül jó munkát megcsípni, az szerencsés. Külföldre dolgozni, meg kijárni jó. Minden évben van pár munka, lehetőség, amik sokat adnak. Képregényes ügyekben már többször rohantam Belgrádba, az ottani fesztiválokra. Nagyon jók a külföldi munkák, kapcsolatok, kiállítások. Például Berlin nagyon szuper, ott nagyon szívesen laknék.

Szeretnél még mesekönyvet illusztrálni? Van ilyen jellegű felkérés?

Nagyon jó lenne még egy mesekönyv illusztrálás, felkérés jelenleg nincs, de lehetőség van, ha kitalálok valamit. Már volt szó arról, hogy szerzői mesekönyvet csinálnék. Nehéz belekezdeni úgy, hogy van ugyan egy csomó ötletem, de még nem jutottam el odáig, hogy leüljek és elkezdjem kibontani valamelyiket. Volt már amúgy próbálkozás, a Mikó Csabával csináltunk előtte mesekönyvet, az nem képregény, ő írt egy mesét, én pedig illusztráltam a klasszikus módon.

Gyovai Katalin