Interjú Német Orsolyával a Hogyan került csillag az almába? című Papírszínház-mese szerzőjével
Miért ezt a történetet választottad?
A három gyerekem miatt nálunk a szülinapi ünnepségek egy-egy mese köré tematizálódnak. Így volt már nálunk róka, répa, lovag, sellő témájú zsúr. A sellő zsúron használtam például a Vízcsepp mesét, amit a játékok után körbeülő óvodás korú gyerekeknek meséltem el. A Papírszínházat viszonylag még kevesen ismerték, így nagy sikert aratott a gyerekek körében, az óvodában is kölcsönkérték az óvó nénik.
Egy újabb szülinap közeledtével az iskolakezdő lányomnak kerestem valami különlegeset. Olyat ami emlékezetes, szép élmény és felkészíti arra, ami előtte áll. Hiszen nemsokára iskolába megy, életében először a teljesítménye alapján fogják megítélni és jönni fognak az elkerülhetetlen nehézségek. Hogy nem sikerül minden elsőre, és csak bízhatom abban, hogy meg fogja tudni állni a helyét.
Így találtam a mesém alapját képező Madge Bigham írónő történetére. Utánanéztem a századelőn élt amerikai költőnőnek. Híres mesekönyvíró volt az 1900-as években, Atlantában az egyik első óvoda alapítója. A mese az 1909-es Meghallották Tündérországban című könyvéből származik. Megtetszett a történet egyszerűségében is sokatmondó szimbolikája. Szerettem volna, hogy a magyar gyerekek számára is elérhető legyen.
Német Orsolya, Pedagógus, pszichológus, meseterapeuta
(fotó: www.maghazmuhely.com)
A lényege, hogy egy kis almafácska az éj leszálltával csodálja a csillagokat, és nagyon szeretne magának egyet közülük. Meghallja kívánságát egy tündér, és megígéri neki, hogy ha kitartó munkával magas és terebélyes fává növekedik, teljesülhet a kérése, saját csillaga lehet az égről.
Mi kell hozzá? Kitartó munka. Megbirkózás a nehézségekkel.
A mesét mindemellett a gyermekek természeti folyamatokkal, a természet körforgásával kapcsolatos ismereteik bővítésére is lehet használni.
Meseterapeutaként Boldizsár Ildikótól megtanultam, hogyan lehet a műmesékkel is csoportos foglalkozásokat tartani. A meséhez részletes foglakozásterveket is készítettem amik széleskörűen használhatóak és ingyenesen letölthetők pedagógusok, pszichológusok, meseterapeuták számára. Egy-egy elemét kiemelve szülők, nagyszülők is használhatják otthon a gyerekekkel. Illetve készítettem egy külön foglalkozástervet kismamákkal való munkához is.
Madge könyveiben (pl. Mother goose village, 1903) is kaphatunk ötleteket foglalkozások tervezéséhez. Javaslata szerint a mesemondás előtt mondókákkal, közös énekléssel, módszeresen érdemes a mesehallgatásra előkészülni. A mesehallgatás után pedig kézműveskedést, festést, gyurmázást, kartonpapírral való munkát, hajtogatást, vágást, varrást, rafiázást javasol.
A történet adaptációja során arra figyeltem, hogy nyelvezete és szimbólum-rendszere a mai gyerekek számára is érthető és szerethető legyen, őket szólítsa meg. Mesei átdolgozásaim során nem szoktam eltérni az eredeti történet fősodrától, az éppen zajló lakásfelújításunkból merítve: míg a mellékfalak alakíthatók, a főfal megtartása alapvetően fontos számomra.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Papírszínház műfajával, dolgoztál már vele?
A Papírszínházról egy meseterápiás konferencián hallottam először, rögtön be is szereztem egyet. Láttam, hogy a gyerekeimmel jól működik, még a nyaralásokra is magunkkal vittük annyira megszerették. Jó alternatívája a vetítésnek vagy a mesélésnek, rajzfilm-nézésnek otthon.
Mivel nekünk ilyen jól bevált, gondoltam, kipróbálom a csoport-foglalkozásaimon is. Pedagógus és pszichológus vagyok, egy óvodában és egy magániskolában tartok alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozásokat, illetve alkalmi megbízások alapján. Itt gyakran olyan gyerekekkel foglalkozom, akik kifejezetten tehetségesek, az átlagostól eltérnek, vagy a szüleik egyszerűen másféle oktatást szerettek volna nekik. Az a tapasztalatom, hogy a különleges igényű, illetve a mesehallgatáshoz kevésbé szokott gyerekek figyelmét is maximálisan le tudja kötni a Papírszínház, mivel a figyelem fenntartásához képi segítséget nyújt. Az benne a különleges, hogy bár a képek maguk statikusak, a mesemondó által belecsempészett dinamikával és a képcserével mégis a gyerekek alkotó fantáziája szövi egységes kerek egésszé a történetet.
A Hogyan került csillag az almába? című Papírszínház-mese munkálatai során Makhult Gabriellával a mese illusztrátorával együttműködve dolgoztunk, aki eredeti és találó ábrázolásával jelenítette meg a mese egy-egy elemét. A letisztult képek szabad teret adnak a képzeletnek, ez nekem nagyon fontos volt, mivel leggyakrabban népmesékkel dolgozom. A gyerekek is ötleteket meríthetnek képeiből a rajzaikhoz.
A mese pedagógiai haszna, mint minden mesének, sokrétű lehet. Kiemelném, hogy jó példát mutat a kitartásra, nehézségekkel való megküzdésre. Nagyon fontos minta az iskolakezdő gyerekek számára, amihez az elkerülhetetlen nehézségek felbukkanásakor vissza lehet nyúlni.
Melyik a kedvenc meséd?
Hogy melyik a kedvenc Papírszínház-mesém, az amentén változik, ami épp foglalkoztat. Most a Hogyan nőtt nagyra az égbolt című indián népmese adaptációt mondanám, gyönyörűek a képei és mondanivalójában is kapcsolódik az én mesémhez. Biztos, hogy erre is fogok foglalkozástervet készíteni, nagyon szeretném kipróbálni csoportban.
Tóth Emese