Ha most lennék fiatal felnőtt (NAGYON nem szeretnék az lenni amúgy), akkor Szinvai Dániel >párhuzam< című könyvét hívnám segítségül, mert világosan kiderül belőle, hogy más is hasonló gondokkal küzd a felnövekvés nehéz útján, és ha megoldást nem is adna, megnyugtatna a tény, hogy nem vagyok egyedül.

Ez a >párhuzam< a végtelenbe vezet, és tovább…

„Egy srác megérkezik valahová, egy lány megindul valahonnan. Egy történet. Vagy kettő. Vagy sokkal több? Egy fiúé és egy lányé. Egymás felé tartanak, és van egy pont, ahová megérkeznek. Találkoznak? Talán nem is ez a fontos.”

„Egy lány megérkezik valahová, egy srác megindul valahonnan. Egy történet. Vagy kettő. Vagy sokkal több? Egy lányé és egy fiúé. Egymás felé tartanak, és van egy pont, ahová megérkeznek. Találkoznak? Talán nem is ez a fontos.”

Szinvai Dániel a 2021-es Budapesti Illusztrációs Fesztiválon megkapta a legjobb pályakezdő illusztrátor különdíját, valamint a legjobb silent book díja is az övé lett – a Pagony Kiadó különdíja mellett –, azóta pedig már többször is bizonyította, mennyire megérdemelt volt ez a díjeső.

Nyulász Lelle Rajtam kívül (kritikánk a kötetről: ITT ) című könyvének figyelemfelhívó borítója éppúgy az ő munkáját dicséri, mint Kolozsi László A Hold emlékei könyvének (ITT írtunk a könyvről) címlapja vagy a Szevasz antológia (a kötetről: ITT) progresszív „fény-árnyék”-grafikái. Az idei HUBBY Díj illusztrátori shortlistjébe is bekerült A villamos – A remíztől a hurokvágányig című kötettel.

Mindegyik könyv nagy figyelmet érdemelt, amit eddig kiadott a kezéből. Na de a >párhuzam< az összes eddigin túltesz, mert nem csupán a képeket alkotta és a kötetet tervezte Szinvai, hanem a szövegeket is ő írta. Méghozzá MICSODA szövegeket!

 

 

A Csimota Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet minden tekintetben rendhagyó. A kétfelől olvasható párhuzamos történet teljes befogadásához a feje tetejére kell állítani a könyvet: egyik felében a fiú mesél, a másikban a lány. A két elbeszélő találkozása a könyv közepén bravúros megoldás, de nem akarom lelőni a poént. Érdemes forgatni, ízlelgetni a szövegeket, beleveszni a sokrétű képi világba és fejet hajtani egy ilyen fiatal alkotó előtt, aki elképesztően éretten, mélyen és megkapó őszinteséggel mesél a felnőtté válás kihívásairól.

„anya

nem szeret tükörbe nézni

az árnyékokat látja csak

a tükörre haragszik

                                   azért, aki ő maga”

Kamaszt nevelő szülőknek is hasznos

A lírai írásokban Szinvai Dániel a nagykamaszok, fiatal felnőttek szemével mutatja a szülőket, akik ugyanúgy tipródnak, keresik az útjukat, mint lassan felnőtté váló gyerekeik. A kapcsolódás nehézségeiről pontos látleletet adnak a szerző töredékes szövegei, melyek végül ugyanúgy összeállnak, mint az expresszív képek.

 

 

Akár irodalomterapeutáknak és szülő–gyerek-mediátoroknak is bátran ajánlom ezt a kötetet: plasztikusan, óriási művészi erővel mutatja meg a mindannyiunk életében jelenlévő párhuzamos, mégis sokszor kibogozhatatlan szálakat képben és szövegben, melyek valódi harmóniáját ritkán tapasztalhattuk meg ennyire más könyvekben. Igazi szerzői mű.

„én

akár Hamlet

beleburkolózom a sötétbe

csigaházba bújok

ott nincs

se tér

se idő

                        ott bent

            nem bánthat senki

kívülről nézve

úgy látszik, szétesek”

 

A fiú írásaiban megjelennek a nehéz apa–fiú-történetek, például Ikaroszé, Thészeuszé vagy Hamleté, de Ariadné fonala is felbukkan – a lány felé közeledve – a végén.

 

 

A lány a fényről, a sötétről, az álomról, a színekről, az ébredésről, a térről, az árnyakról és a dobozba zárt életről mesél. S hogy a kettejük közt feszülő párhuzam találkozik-e a végtelenben, az is kiderül a végén…

„a pillanat

kalitkába zárható
       celluloid szalagon a gépben
a fény

ceruzával papíron

az érzés
egy vázlatfüzetben

a világ zsebre rakható”

Both Gabi