Csimota Gyerekkönyvkiadó – Új utakon járunk!

A Csimota Gyerekkönyvkiadó több kötetéhez hasonlóan Majoros Nóra és Rácz Eszter Anna illusztrátor könyve is aktuális társadalmi kérdésekre reagál. Az ételallergia egyre elterjedtebbé vált a családokban, ezért nélkülözhetetlen beszélni is róla, a Menyus mindenmentes süteménye pedig – a gyerekkönyvekre gyakran jellemző módon – magára vállalja ezt a feladatot: a megértésben és az együttérzés kialakításában segít mind az ételintoleranciában szenvedőnek, mind a környezetének. A meglepő témaválasztás mellett olyan, rétegekben gazdag történetről van szó, ami az étel és közösség viszonyát, valamint a kirekesztettség érzését is tárgyalja. A történet egyik főszereplője egy Csillámcsücsök nevű egyszarvú, akit szitakötőszárnya miatt kiközösítettek színesebb társai, és egy szivárványkapun keresztül a városba dobtak. A lény Menyus cukrász fikuszán gyengélkedik, aki elszigetelve él Torkos Táltos nevű boltja fölött. A két magányos alak találkozásakor kiderül, hogy Csillámcsücsök nem tudja megemészteni az emberi táplálékot, és megkezdődik a kísérletezés az összetevőkkel.

Egyszer fent, egyszer lent

A cukorbetegség, glutén- és laktózérzékenység, dió- vagy mogyoróallergia Csillámcsücsök alakján keresztül kerül bemutatásra, aki egyfajta bábként jelenik meg a történetben. Például, amikor Menyus az alapanyagokkal kísérletezik, bár pontatlanul, de felsorolja azokat, amelyek heves panaszokat válthatnak ki, és hosszan kitér az általuk kiváltott testi reakciókra is: „Kiderült, hogy nem bírja a mézet, a nyírfacukrot, az édesítőszereket, pukizik a búzától, liszttől, a kukoricától, a zabtól… Mandulából, dióból és mogyoróból csak egy porszemnyi forgácsot kóstolt, de ennyitől is úgy felpuffadt. […] A tejterméktől nem csak pukizott, de más baleset is történt.” Ezek a tünetek többször visszatérnek a történetben, Csillámcsücsök felpuffad, mint egy lufi, vagy ha pukizik, irányíthatatlan, akár egy kilőtt rakéta.

Ezek a túlzások komikussá teszik a problémát, amely így könnyebben tálalható a gyerek befogadóknak.

Az illusztráció a tünetek drasztikusságára fókuszál, a vásári bábjátékok túlzó mozdulataihoz hasonló kifacsart pózokban rögzíti az egyszarvút, törött szárnyakkal, vörös arccal, üvöltésre vagy sírásra nyitott szájjal, döbbent, dülledt vagy néha épp összeszorított szemekkel. A kötet ezáltal reflektál a fizikai fájdalomra és a kiszolgáltatottságra, amelyet a test normálistól eltérő viselkedése okoz.

Az ételintoleranciában szenvedő gyerek olvasó segítségére lehet, hogy saját megéléseivel más történetében is találkozhat, legfőképp úgy, hogy az leplezetlenül üzeni: még az egyszarvúaknak is lehet nehéz. Csillámcsücsök alakja ellentmondásokkal teli, hiszen egyszerre szent, égi figura, aki a felhők között lakik, és képtelen a földi táplálék megemésztésére, miközben viccesnek és taszítónak, profánnak is hat. Ilyen kettősség rejlik viselkedésében is, hiszen az egyszarvúak sztereotip jámborságával és kedvességével szemben a történet végéig goromba, dühös és elutasító. Ezek az ellentétek abban segíthetnek, hogy az olvasó számára befogadhatóvá tegyék az ételintolerancia abjektjellegét. A szerző a történet végére azonban igyekszik feloldani a lényt ebből a kettős pozícióból, és visszaemelni őt egy égi szintre azáltal, hogy a túlélés csak akkor lehetséges számára, ha tápláléka földi alkotóelemeket nélkülöz: a mindenmentes sütemény például csillagfényből, holdderengésből és hullócsillag-villanásból készült.

Magányevők

Miközben a kötetben nagy hangsúly kerül az egyén önmagához fűződő kapcsolatára és a test működésére, a történet az én és a társadalom viszonyát, a közösségi normák működését is alaposan tárgyalja. A közösségi lét és a perifériára szorulás problémája jelenik meg az egyszarvú történetében, hiszen égi jellege miatt nem tartozik az emberek hétköznapi világába.

Az alternatív étrend és az eltérő étkezési szokások azonban Csillámcsücsköt a közös étkezés lehetőségétől is megfosztják, amely a legfontosabb közösségi cselekvésformák egyike.

Mindennapjaink során a mentes ételek összetevői ismeretlenek, láthatatlanok a többség számára, amit a mindenmentes sütemény égi jellege is rendkívül pontosan szemléltet: hozzávalói a befogadó számára meseszerűek maradnak. Mindezen felül a betegek számára olyan tüneteket produkálnak a normatív ételek, amelyek vállalhatatlanok a társadalom tekintete előtt, megszégyenüléssel járnak. Ezért is találó, hogy Menyus és Csillámcsücsök jelenetei éjszaka zajlanak, a közösség szeme elől takarva.

A magány és az egyedüllét már a könyv első oldalain megjelenik, amikor Irma néni sorolni kezdi a cukrászdában, kiket vesztett el: „Amióta az én édes férjem meg a tehénkém meg a kiscicám meg a lyukas fazekam…”. A narrátor nem engedi, hogy befejezze a mondatot, annak ellenére, hogy „[m]ég akkor is mondta, amikor Pista bácsi bejött almás-mákos rétesért”. Néhány oldallal később, amikor Menyus otthonát mutatja be az elbeszélő, szó esik a szekrényre kiragasztott, már halott háziállatok képeiről. A gyász és halál ebben a két esetben tűnik fel, de már megképezi azt a gondolatot, hogy a várost kizárólag magányos emberek lakják.

A cukrászdába járó vendégek motivációja az édességek rendszeres fogyasztása mellett (ami lehet az érzelmi szükségletek pótlásának eszköze is) az, hogy ez az egyetlen tér, ahol lehetőségük van beszélni önmagukról.

Bár olvasatomban a város lakói azonos mértékben magányosak, a szöveg Menyust ábrázolja leginkább magára hagyottnak. Rokonai, barátai távol vannak, környezete gúnyosan összekacsint nyájassága és kicsit lassú, éneklő beszéde miatt. A szociális kapcsolatokat munkájával próbálja pótolni, és a narrátor szerint ennek részben beteljesedése (dolgozni kezd a mindenmentes süteményen), részben felmentése (cserébe néhány napra be kell zárnia a boltot) Csillámcsücsök, hiszen általa a cukrász önzetlen odaadása megtérül, gondoskodásával lakó- és munkatársra, illetve barátra tesz szert.

A gépcukrász

A történetet közelebbről szemügyre véve azonban egy egészen más működés is megfigyelhető: egy olyan, mondhatni kapitalista rendszer, amely Menyus önkizsákmányoló tevékenységében figyelhető meg. Az események helyszíne, a Torkos Táltos a mértéktelen fogyasztás helyeként nevezi meg magát. A cukrász ebben az épületben, saját munkahelye fölött lakik, hajnalban kel, estig dolgozik, hagyja, hogy figyelmessége viszonzatlan maradjon. Amikor Csillámcsücsök megjelenik, munkaideje tovább nyúlik, alvás, fürdés és minden más alapvető szükséglet kielégítése helyett süteményeken dolgozik. Kimerültségét érzékelik a vendégek, de az együttérzést biztosító válaszaik elmaradnak:

„– Egy szemhunyásnyit sem aludtam – vallotta be a cukrász.

– Azért van briós? – kérdezte az egyik kisfiú.

– Ma nincs. De kakaót tudok készíteni, és van áfonyás zabkeksz.

– Az nyami – lelkesedett a kisfiú –, de holnap legyen briós is.”

A narráció azt sugallja, hogy a boldogság és az intimitás, amelyeket Menyus eddig pótcselekvéseken keresztül próbált megélni, valódivá válnak, de a történetet szorosan olvasva valójában az látható, hogy a rendszer, amelyben a cukrász dolgozik, továbbra is fennmarad.

Miután Csillámcsücsök jobban lesz, csak a testében következik be pozitív változás, egyébként nyers és támadó, nem mutat valódi érzelmi odafordulást Menyus felé. Ugyan a közösség viszonya megváltozik Menyus irányába, a(z ön)kizsákmányolás romantizálása történik azáltal, hogy ideális befejezésként „minden a helyére kerül”, újra kinyit a cukrászda, Csillámcsücsök pedig lakhatásért cserébe munkába áll, ezáltal Menyus megnöveli az édességek választékát („Milyen szépen csillog-villog minden! És mennyi új sütemény!”), illetve a vásárlók számát azáltal, hogy az egyszarvút a munkavállaló szerepe mellett termékként használja csillámai által: „A szomszéd utca sarkáig kígyózott a sor, aztán a következő utcáig, majd egészen a város széléig, és nem csökkent akkor sem, amikor esett az eső, fújt a szél vagy hullott a hó. […] Mintha új ízek tűntek volna fel a megszokott helyett. […] érezték, hogy a sütemények ízletesebbek lettek, a tetejük pedig csillámlott, mintha finoman beszitálta volna őket a csillagpor”.

Kollázsgyúrás

A Menyus mindenmentes süteménye kapcsán elengedhetetlen beszélni a könyvtárgyról és Rácz Eszter Anna illusztrációjáról is, ami a szöveggel párbeszédbe lépve tovább mélyíti annak jelentéseit. A kötet oldalain a pasztellszínek mellett domináns a sötét, komor kék, ami az éjjeli utcák színeit idézi, mindemellett a rózsaszín mélyebb változata meghatározó a papírokon. A cselekmény hangulatát szorosan követik a színek: a mindenmentes sütemény kikísérletezésekor a lapokon a kék dominál, amely a magányt és elszigeteltséget érzékelteti, a történet végére pedig a lapok rózsaszínessé válnak, amelyhez gyakran társítjuk a gyengédséget, érzékenységet, szeretetet.

Mintha a színváltás is azt sugallná, hogy Menyus és Csillámcsücsök kapcsolatában látható valamiféle fejlődés, elmélyedés.

A rajzok gyakran ábrázolnak ételeket és azok összetevőit feliratokkal ellátva, illetve edényeket, ezáltal is bevonva a gyerekolvasót a konyhai élet világába. Rácz ezeket a tárgyakat és a szereplőket gyakran szöveggel ellátott felületekre festette, majd montázstechnikával vizuálisan is összekötötte őket egymással, a szövegek így az illusztráció szerves részévé váltak. A töredékekből többnyire olyan kifejezések olvashatók ki, amelyeken keresztül lehetetlen rekonstruálni bármiféle textust, vagy azért, mert általános kifejezések vehetők ki (különös; aki számára; mint aki; hiszen), vagy mert túl széttartóan utalnak más-más jelentésmezőkre (Miskolc; újrealista; in Ständehaus; Shakespeare). A legkiolvashatóbb szöveg egy tanulmány, illetve egy önéletrajz részlete, amely két kaposvári képzőművész, Rippl-Rónai József és Galimberti Sándor munkájához kapcsolódik. Az illusztrátor ezekben az utalásokban tehát olyan alkotókat idéz meg, akik hasonló színárnyalatokkal dolgoztak, és ahogyan a kötetben, munkáikban is fontos szerepet tölt be a városábrázolás.

Azáltal, hogy az elméleti szöveg maga is az illusztráció részévé válik, a vizualitás elkezd önmagára, valamint az alkotás és az értelmezés kapcsolatára reflektálni.

Az elmélet itt nemcsak tervezője és leírója a cselekvésnek, hanem szerves komponense is, ahogyan a receptek ismerete is összefonódik a mindenmentes ételek kikísérletezésével, ami később új receptek, elméletek leírását indukálja. Ehhez hasonlóan analógia állítható fel az illusztráció és az étel elkészítése között is, az élelmiszerek kiválasztása, a részhozzávalók elkészítése olyan, akár a kollázsolás, a produktumot pedig később vagy a szem, vagy a száj jóízűen elfogyasztja.

A Menyus mindenmentes süteménye fontos szerepet vállal magára azáltal, hogy belátást nyújt azok világába, akiknek valamiféle diétát kell tartaniuk. Teszi mindezt egy olyan rétegzett történettel, ahol a testhez való kapcsolaton kívül az egyén és társadalom viszonyával, illetve a kirekesztettséggel és magánnyal is behatóan foglalkozik. Bár Csillámcsücsök gyógyulása által Menyus világhoz és önmagához való viszonya nem változik, és úgy tűnik, hogy ez nem egy tudatos megoldás a szövegben, az izgalmas történetvezetés, és a rétegzett illusztráció mind arra motiválja az olvasót, hogy többször vegye le a polcról ezt a könyvet.