Részlet Kaiser Zsanett Ex libriséből

Vannak olyan témák, melyek ritkán, vagy a felnőttirodalomhoz képest sokkal visszafogottabban jelennek meg a gyerekirodalomban. A szülő számára kifejezetten elrettentő erővel bírhat, ha egy gyerekkönyv háborúról, halálról, diktatúráról szól, és hiába bír kimagasló értékkel, dolgozza fel gyerekközeliként az adott kérdéseket, háttérbe kerül. A következő gyerekkönyvek, a verseskötettől a képeskönyvön át a történelmi regényig, mind egy-egy tabunak gondolt tárgykört visznek közelebb a gyerekekhez.

(…)

Milbacher Róbert: A nagy kanizsár összeesküvés

Milbacher Róbert második gyerekkönyvének sorai között egy diktatórikus rendszer kritikákája kap hangot, ami könnyed humorral van tálalva. A gyerekolvasók örömüket lelik a szereplők párbeszédeiben, a kiépített világ részletességében. A minimalista piszkospiros borító egyből magára vonja a figyelmünket: a történet antagonista uralkodója, Karakórum kap rajta helyet, a jobb sarokban pedig az általa hozott egyik legabszurdabb, a páratlan számokat tiltó, Orwellt eszünkbe juttató törvény: „Csak ami páros: szabályos! Csak ami szabályos: érvényes! Csak ami érvényes: törvényes!” Herbszt László illusztrációi csavarnak egyet a Milbacher által leírt varázsvesszővel és mágiával teli tündérmeseféle világon. Ilyen például a szivárványbányászok ábrázolása, ami a bányászatot sokkal inkább egy technológiára épülő eljárásmódként mutatja be. A képek sötét színekkel dolgoznak, a színek hangsúlyozzák Kenterföld kilátástalan helyzetét. Nagyon igényesen kivitelezett könyv, kinézetre nyomasztó, de ezt ellensúlyozza a mű szövegvilága.

A szerző hasonló struktúrával él, mint első gyerekkönyvének esetében: a könyvet fejezetekre – összesen tízre és egy epilógusra – osztja, és a címek alatt röviden összefoglalja, mire számíthat az olvasó. Ebben a felosztásban viszont feles számozású fejezetek is vannak, amelyek az előző rész cselekményét viszik tovább. Egy beékelt történet is olvasható, amely betekintést ad a szivárványbányászok történelmébe, így az olvasó sokkal hamarabb jut hozzá ehhez az információhoz, mint a szereplők. A bennfentesség érzetét még a kedves olvasó megszólítások és a narrátor közvetlensége is növeli. Nem egy kívülálló meséli el az eseményeket, hanem egy olyan valakicsoda, aki szintén része a világnak, és kapcsolatban áll a benne lévő lényekkel.

A könyvben keverednek a népmesei és a műmesei elemek: a főhős Pótincza Vendel, egy kisfiú, aki útnak indul, hogy segítsen egy ismeretlen bajba jutotton, és kiderítse a rejtélyes hangzavar okát. „Egy szó, mint száz, történt egy szép napon, hogy hamuban sült parizeres zsömlével a tarisznyájában, gondosan faragott mogyorófa botjával a kezében nekivágott a világnak egymaga” (6.). Hamar a Három Gesztenyéknél találja magát, ahol álomba merül, így kerül át egy másik világra, ahol Kenterfölde is megtalálható. Kenterföldén két nép él egymás mellett: a katalinkák és a kanizsárok, akik csak pöttyeik és lábaik számában különböznek egymástól. Megismerkedik a szelíd tekintetű Bambalínóval és Kukkabakkával, aki csupán annyit tud mondani, hogy hukka és bakka. Hárman együtt megpróbálnak segíteni a katalinka hercegnő Kalinkának, hogy felszabaduljon országa a kanizsár elnyomás alól, és újra élettel teli legyen a vidék.

Olyan népmesei szereplőket idéző karakterek jelennek meg benne, mint Kortyanyó és Falatapó, égboltlakók, miközben villanydrótok és szorzótáblák is említést kapnak. Népdalra és modern mesékre is kapunk utalásokat: „Szerencsére nem szorult be senki, mint az a bizonyos medve a nyúl odújába” (34.).

Nyolcéves kortól ajánlják a könyvet, ezt az olvasót érintő kiszólások is alátámasztják. A mondatok néhol hosszúak, de a humoros nyelvezet emészthetővé teszi őket. Az elnyomás, kizsákmányolás ellen és a különbségek elfogadása mellett szólal fel a szerző.

(Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2021, 81 oldal, 3490 Ft)