Tulajdonképpen egy válogatott gyerekbibliás ifjúsági kisregény született Jézusról
A bibliai történeteket elmeséljük egy sorozatban – áll a fülszövegben. A kiadó vállalása nem kisebb: az ősi történeteket, melyek átszövik a zsidó-keresztyén kultúrában élők életét, újramesélik. Mindezt a családi anekdoták módjára, amelyeket, mert mindenki másképp emlékszik rájuk, mindenki másképp is mesél. Szokács Eszter, a szerző pedig remek mesélő, teszik hozzá. Utóbbiban teljességgel igazuk van, előbbi céljuknál viszont többet érnek el a kötetek, leginkább a legutóbbi, a Jézus életét az evangéliumok alapján gyermekek számára feldolgozó könyv. A most megjelent mű, hasonlóan az eddigi kötetekhez (a bibliai őstörténetek, valamint a József és Mózes történetét újramesélő kötet mellett az olvasóval szemben bibliai szövegként is komoly kihívásokat támasztó Királyok, illetve Krónikák könyve jelent meg így) nem pusztán mesélnek.
A könyv, bár komoly üzenete van, kerüli a didaktikusságot. Tanít, de nem erőltetetten s ezért hiteltelenül, hanem a szövegrészek súlyozásával, a Jézus körül és a Jézussal történtek figyelmes újramondásával. Már az első oldalakon jelzi, amikor a zsidó nép messiási váradalmairól beszél, hogy Jézus nem a földi helyzet megváltoztatásának céljával érkezett, hanem ennél nagyobbról van szó. Ezt a célt mindvégig szem előtt tartja a szöveg, és miközben különböző történeteken, párbeszédeken és leírásokon keresztül számos fontos emberi tulajdonság, illetve erkölcsi parancs, szabály szóba kerül, mindez nem hat idegenül, mert beleszervesül egy olyan tanító életének és tanításainak sorai közé, akitől minden magától értetődővé válik. Különösen szépen látszik ez a hegyi beszédként ismert jézusi tanítás összefoglalásánál, ahol a különböző kitalált szereplők egy-egy tipikus emberi választ adnak reakcióként, a szerző itt tükrözteti a tanításokat, ezzel is felkínálva azok átgondolását az olvasóknak. Másik erénye a kötetnek, hogy kerüli a drámázást s így a giccset. Nem könnyű ez, hiszen csupán emberi szempontból is micsoda drámák játszódnak le Jézus életében: a csodás gyógyulások, az életeket megváltoztató pillanatok vagy maga a nagyheti történet, Jézus szenvedése és halála.
Szokács Eszternél a megrendülés, a szövegek szépsége az igazságukból táplálkozik. A stiláris letisztultság, a nem rideg, de tiszta, egyszerű mondatok egy-egy párbeszédben, a jó ritmusban adagolt hallgatások, csendek emelik meg a szöveget és ezáltal a mondanivalót. Jézus szenvedése és halála drámai, ugyanakkor átélhető, pedig a konkrét történések közül nincs minden valós időben megírva, hanem későbbi visszaemlékezések párbeszédei tárgyalják. Így kapcsolódik ide a könyv még egy fontos erénye: a szereplők gondos megválasztása, az ő szerepük ugyanis segít a jézusi történeteket még inkább átélhetővé, megélhetővé tennie. A tanítványok, illetve a híres megtérők (például a vámszedő Máté) mellett ott vannak a nők is, elsősorban a magdalai Mária, akit komoly betegségből gyógyított meg az evangélium szerint Jézus, és akit a már feltámadott Úr először szólít meg. Mindezeken túl a viccesebb szituációkon túl is áthatja az egész könyvet valamilyen derű, ami egyértelműen a főszereplő személyiségéből sugárzik, azaz: Szokács Eszter könyvének Jézusa valóban az Istentől jött ajándék. Másképpen, de ebből is adódóan Szokács Eszter könyve ajándék az olvasónak: gyereknek, felnőttnek egyaránt, a Jézushoz közel állókat átgondolásra, a távol lévőket közelebb lépésre hívó szép szöveg.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/16. számában jelent meg április 17-én.