Az öt tagból álló illusztrátorcsapat művészei egyenként, a saját értelmezésükben mesélik el a történetet tizennyolc képben, szöveg nélkül. A szövegnélküliség felszabadítja a mesélőt — úgy mesélheti, színezheti a történetet, ahogy kedve tartja. A vizualitás előtérbe kerülésével pedig a szájhagyományhoz való visszatérés is lehetővé válik, amelynek éppen ezek a mesék köszönhetik létüket.