Marianne Dubuc: Állatkarnevál (Both Gabi: Meseutca)
Miről ismerhetjük fel a jó lapozót? Hogy jó lapozgatni. Ez a kisméretű könyv minden tekintetben fajsúlyos darab. Vigyázni kell vele, nehogy leejtsük, mert valóban nem elhanyagolható a súlya. A tartalma könnyednek tűnik, mégis súlyos: egyszerű, és épp ezért nagyszerű az alapötlet. Az állatok farsangján „jelmez viselete kötelező!”. Több se kell az oroszlánnak, azonnal elefántnak öltözik, az elefánt papagájnak, a papagáj teknősnek… Mintegy ötven állat átváltozását követhetjük nyomon a szellemes, szép, meglepő rajzokon keresztül. De kicsit többről is szól ez a könyv, mint vicces átváltozásról. Számomra egyértelmű az üzenete: azzá válhatsz, amivé lenni szeretnél, csak rajtad múlik, a változás lehetősége benned van! Csupán azért, mert valaki zsiráfnak születik, lehet még százlábú, és a mérges orrszavú is képzelheti magát aranyos kiscsibének, hisz azzá válik, ha belebújik a bőrébe! Jólesik tizedszer is újra átlapozni, nevetni rajta, felidézni a képeket, kitalálni, minek öltözik a következő állat — szórakoztató közös játék szülőknek és gyerekeknek. Hatéves lányom a lapozó hatására saját átváltozós füzetet kezdett rajzolni, sőt, a betűk is megigézték, és mivel épp most tanul olvasni, ezért szövegkísérettel is ellátta a rajzait.
Teljes cikk: http://meseutca.hu/2011/10/17/marianne-dubuc-allatkarneval