Kollár Árpád Milyen madár című gyermekvers kötetéről Salah Rana irodalmár, kritikus írt.


„apa szerint mindenki hülye,
amikor meccset néz, főleg a bíró,
akinek van egy anyukája
nekem is van anyukám, aki ideges
mert miért káromkodsz a gyerek előtt”

A gyermekverseket – ebben semmi meglepő nincsen – nem gyermekek, hanem gyermekeknek írják, ebből fakadóan a gyermekvers írója szükségképpen választás elé kerül. A dilemma az, hogy felnőtt fejjel próbálkozzon-e belehelyezkedni a kicsik világába, és ebből a nézőpontból mondani valamit, vagy előbbit elvetve eleve saját szemszögének szűrőjén át próbáljon utat találni a gyermekek lelkéhez. Kollár Árpád az utóbbi utat választotta, verseinek témái, formavilága, és kötetének szokatlanul izgalmas képi világa nem egy gyermekeiből, hanem gyermekeihez beszélő költőt mutatnak.

A Milyen madár Kollár Árpád első gyermekvers kötete, ami első próbálkozásként, és általában gyermekvers kötetként is bőven szintet ugrik, szint alatt pedig a gügyögő, kedélyeskedő, aranyoskodó és gyermekszájasan modoros verseket kell érteni, melyekből jelentős túlkínálat lelhető fel. A gyermekirodalom divatos műfaj, a mese reneszánszát éli, és a gyermekvers is olyasmi kreálmány, amit sokak szerint mindenki, avagy bárki tud írni, hiszen alapvetően egyetlen célja van, hogy kedvesen bűbájos legyen, azt meg nem nehéz elérni, főleg a célközönségnél. A Milyen madár versei ebben a tekintetben bőven felülemelkednek az átlagon, olyan témák is felbukkannak a kötetben, melyektől az átlag gyermekversíró prüszkölve menekül, mert lássuk be, a halál (Mi lesz a hóval), a betegségek (Laknak bennem), a szülő elvesztése (Anya ma nem anya) nem éppen az esti felolvasás legnépszerűbb témái közé tartoznak. Egészen horrorisztikus darabok is akadnak, mint az állatokat rántva, sütve fogyasztó állatgondozóról mesélő az Állatgondozó című, vagy az állatkínzásból egzisztencialista kérdést kovácsoló Zagyváló című versike. A Milyen madár nagyszerűsége azonban éppen ebben rejlik, mert sok (főleg gyermektelen) felnőtt elképzelésével szemben a gyerekek nem tudatlanok, legfeljebb még tapasztalatlanok, de a kíváncsiság ugyanarra hajtja őket, rákérdezni és megfejteni a halállal, a betegségekkel, illetve a traumákkal kapcsolatos, sötétségbe burkolózó dolgokat. Ugyanígy a gyermekvers nyelvezetének sem feltétlen kell követnie a megszokott trendeket, nem okoz zavart, ha elmaradnak a rímek, és az sem ejti kétségbe a kicsiket, ha a tagolás nem szabályos és egyértelmű. A Milyen madár darabjai jobbára szabadversek, akadálytalanul folyó miniatűr szövegek, melyeket a szabályszerű struktúra helyett az ismétlés ránt egybe, utóbbitól egyébként sokszor kifejezetten mondókás jelleget kapnak a darabok, amely szintén előnyére válik.

A témák természetesen nem csupán a fentebb taglalt rémisztő dolgokat járják körbe, sok itt a humor, a fanyar groteszkbe hajló helyzet, visszatérő elem a naiv rácsodálkozás és a gyermeki tisztánlátás már-már karikírozott ábrázolása. Némely vers felfejtése kimondottan nehéz, élni lehet a gyanúperrel, hogy ezen munkák játékos kirohanások csupán, melyeket akár üvöltve skandálhat az ágyon ugráló célközönség, az Ez a másik hülyevers sorait („nincsen okom, se indokom, / magamat is felpofozom, / azért sose veszem zokon, / ha nincs nálam elég pofon,”) például nehéz lenne máshogy jellemezni, a feltételezett célnak viszont tökéletesen megfelel. Kollár gyermekverseinek fontos jellemzője, hogy mindenképpen felolvasásra születtek, ez a kötet nem az, melyet az apróságok kezébe adva szülőként nyerhetünk egy nyugodt félórát. A többségében magyarázatot, kommentárt igénylő versekhez együttlét és párbeszéd szükséges, és az sem biztos, hogy nagy adagokban helyes azokat rázúdítani a kicsikre. Ez a gyermekversektől némileg idegen komolyság, komorság azonban egyúttal azt is eredményezi, hogy a felolvasó is elmélyülhet bennük, sőt talán a felnőttek kapnak rá először a furcsa költemények pikáns ízeire, így Kollár trükkje abban áll, hogy a szülőn keresztül éri el a gyermeket, ami kívánatosabbá és nagyobb élménnyé teszi a felolvasást. A kötet másik fő erénye a kiváló grafikákban rejlik, Nagy Norbert szó szerint varázslatos rajzai szokatlan, bizarr, de mindenképp vonzó világot teremtenek, és a szöveghez hasonlóan dicsérendően eltávolodnak az unásig ismert ábrázolási módoktól, legalábbis a visszafogott színekkel ábrázolt madárfészekben csücsülő macskák, trolira váró öltönyös kutya, vagy a cilinderes, fürdőnadrágos, bicikliző nyulak kifejezetten üdítően hatnak.

Elmondható tehát, hogy a Milyen madár összességében kiváló gyermekvers kötet, szórakoztató, kibeszélhető és izgalmas, a szülői felügyelet azonban erősen ajánlott hozzá, a rázósabb részek magyarázatra szorulnak majd, a felolvasást a legtöbb kicsiknek szóló verseskötettel ellentétben a szülők is élvezni fogják.