Csimota Gyerekkönyvkiadó – Új utakon járunk!

 

Az alábbiakban Csányi Dórával és Janikovszky Jánossal olvashattok egy-egy interjút.

 

 

 Csányi Dóra

 

 

Részünkről nem hiszem, hogy beszélhetünk konkrét előzményekről. A kiadó jövőre lesz 10 éves. Rengeteg nehézség és munka áll mögöttünk, számunkra ezért ez a döntés elsősorban a hosszú távú biztonságot jelenti. Biztosítékot arra, hogy az elkövetkező 40 évben is folyatathassuk a megkezdett munkát, legalább annyi merészséggel, újító jelleggel, mint azt már megszokták tőlünk.

Külföldön egyébként ez egy bevett forma, a nagy, piacon erős jelenlétű kiadók valamilyen formában a kis progresszív, független kiadókat magukba olvasztják, felvásárolják, vagy tulajdonosi részt vesznek. Az együttműködés során mindkét fél megtartja korábbi profilját, de optimalizálják a logisztikát, bizonyos munkafolyamatokat és nem utolsó sorban a piacon megfelelő láthatóságot, jelenlétet és súlyt biztosítanak a kis kiadók számára. A nagyobb kiadók, pedig különösebb rizikó nélkül szélesíthetik portfoliójukat olyan termékekkel, amelyek nehezebben értékesíthetők, vagy egy szűkebb réteget szólítanak meg.

 

 

Nem volt tudatos keresés a részünkről. Az alkalom adta magát, mindkét kiadó nyitottan állt a kérdéshez, így ezután már csak a mikéntet kellett eldöntenünk. De ha nagyon konkrétan szeretném felidézni, akkor 2011-ig kell visszanyúlnunk. Bolognában, a könyvvásáron találkoztam Jánossal és egy teljesen spontán beszélgetés során, amikor is szakmáztunk egy kicsit, én meg szokásomhoz híven panaszkodtam, elhangzott egy fél mondat. Ez adott alkalmat arra, hogy ősszel a frankfurti vásáron már egy sokkal konkrétabb beszélgetésre kerüljön sor, melyre János már úgy érkezett, hogy alaposan felkészült a Csimotából, innen már csak az egyeztetések folytak az együttműködés formájáról. Én megtisztelőnek érzem, hogy a legpatinásabb magyar gyerekkönyvkiadóval működhetünk együtt a jövőben, csak büszkék lehetünk rá.

 

 

A legfontosabb, és talán a vevőinket és partnereinket is ez érdekelheti leginkább, a Csimota Kiadó profilját semmiben nem befolyásolja a tulajdonosi szerkezet változása, számunkra ez volt és ez is marad a legfontosabb szempont. Megmarad a függetlenségünk, és ezután is megtartjuk a kiadó progresszív jellegét. Továbbra is folytatjuk a Rainbow Könyvközösséget, a Kaméleon Olvasóklubot, a Papírszínház sorozatot. Ezúton is szeretnénk megköszön a NESsT támogató segítségét, különösen Horváth Anna közreműködését a tárgyalások során.

 

 

Remélem sokban. Több időm marad a terveink megvalósítására, új koncepciók, új könyvek kidolgozására és kevesebb időt vesz majd el az adminisztráció. Bizonyos munkafolyamatok átkerülnek a Móra Kiadóhoz: raktározás, számlázás, viszonteladók kiszolgálása. (Ennek módjáról és időpontjáról természetesen mindenkit időben értesítünk, addig minden a régi módon működik. szerk.) Ez óriási segítség a számunkra.

 

 

Gondolom a szakmán belül lesz meglepetés, fejcsóválás, kapunk majd hideget, meleget, de felkészültünk rá. A két kiadó profilja ugyanis aligha térhetne el jobban egymástól: méretünk, piaci súlyunk, kiadványaik jellege teljesen ellentétes. De talán ez ebben a legszebb, legizgalmasabb és ki tudja, később talán majd mások is kedvet kapnak hasonló együttműködésekre.

Az olvasók részéről igazán nem számítok különösebb reakcióra, nem tudom ugyanis, hogy a vásárlók mennyire kötik a könyveket adott kiadókhoz, mennyire tesznek különbséget a kiadói profilok között. A Móra nevét bizonyára mindenki ismeri, a Csimotáét nyilván kevesebben, de a vevőket igazából az érdekli, hogy milyen könyvek jelennek meg. Ha ettől az együttműködéstől akár csak egy olvasóval is többet tudunk elérni már megérte összefognunk.

 

 

 

A Csimota Kiadó számomra minden szempontból szimpatikus vállalkozás, nem a múlt értékein próbál építkezni, mint a Móra sok konkurense, hanem teljesen új alapokat rakott. Ez nagyon tetszett, erre figyeltem fel már több éve. Külön értékeltem, hogy éppen ezért sosem volt összeütközésünk sem korábbi szerzőink, sem köteteink miatt. De persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezzel a lépéssel a Móra Kiadó azt üzeni a piac többi szereplőjének, hogy nyitott és kész ilyen és hasonló befektetésekre. Az ország egyik legprogresszívebb gyerekkönyvkiadójában tulajdont szerezni, annak munkájában részt venni, segíteni, támogatni fejlődését, rendkívül izgalmas vállalkozás, és akár társadalmi felelősségvállalásunk részeként is felfogható, nem állítva persze egy pillanatig sem, hogy hosszú távon a vállalkozás anyagi sikerét ne tartanánk fontosnak. Egy ilyen lépés erősíti a Móra Kiadót is és jelzi az új iránti fogékonyságát.

 

 

Nagyon becsülöm, ha valaki vállalkozik valamire. Még jobban becsülöm, ha manapság valaki olyasmire vállalkozik, amivel értéket teremt, ízlést formál, kockáztat és nemcsak az azonnali meggazdagodásban méri a sikert, hanem kitartóan, megszállottan dolgozik eredeti célja elérése érdekében. Messziről nézve ilyennek tűnt a Csimota Kiadó. Azután amikor közelebb mentem, vagyis elkezdtünk beszélgetni, megismertem a tulajdonosokat, úgy éreztem, hogy sok olyan dologgal küzdenek, amelyektől a Mórával való összefogással megszabadulhatnának és a lényegre koncentrálva, jobb hatásfokkal dolgozhatnának. Fontos volt továbbá az is, hogy az ízlésvilágunk, vizuális kultúránk, értékrendünk igen hasonló.

 

 

A tulajdonrész mértékéhez ragaszkodtam, egyébként leginkább leendő tulajdonostársaim abbéli félelmeit igyekeztem eloszlatni, hogy a monstrumnak tűnő Móra beleszólást kérne a Csimota kiadói tervébe, megváltoztatva annak szellemiségét, progresszivitását, társadalmi küldetését. Szerződésünk aláírásának ténye a bizonyítéka, hogy ez sikerült. Elvárásom volt még, hogy a Móra által használt ügyviteli rendszerhez csatlakozzon a Csimota.

 

 

Az elején, amíg összecsiszolódik a két szervezet, kialakul az ügymenet, több dolgom lesz. Később a kollégáimnak jut majd valamennyivel több munka az adminisztráció, a könyvelés, a kereskedelem, a szállítás átvétele miatt. Nekem ugyanazokat az ügyeket kell majd vinnem, mint eddig, csak két cég nevében fogok beszélni, ezt előbb-utóbb majd megszokom én is és a partnerek is.

 

 

Nem hiszem, hogy különösebb hírértéke lenne az olvasók számára ennek a változásnak, szerintem ők nemigen érzékelnek majd bármit is, de a vásárlók remélhetőleg hamarosan tapasztalják a Csimota könyvek erősebb piaci jelenlétét. A szakma reakciója már sokkal izgalmasabb lesz. Csodálkozást, meglepődést várok és azt, hogy talán majd másoknak is eszébe jut a Csimota példáját követni, mert most kiderült, hogy nemcsak az eddig ismert befektetők, vagyis a könyves bolthálózatok tulajdonosai szerezhetnek részesedést vagy vásárolhatnak fel kiadókat, hanem egyes kiadók is, feltéve, hogy ehhez elég erősek és elszántak. A független, kis kiadók helyzete nem lesz könnyebb a jövőben, szerintem sokuknak el kell fogadniuk azt, ami Nyugat-Európában és Amerikában már egy évtizede gyakorlat, vagyis, hogy megfelelő partnerekkel és feltételekkel össze kell fogniuk a nagyobbakkal.

 

Az alábbiakban Csányi Dórával és Janikovszky Jánossal olvashattok egy-egy interjút.

 

 

 Csányi Dóra

 

 

Részünkről nem hiszem, hogy beszélhetünk konkrét előzményekről. A kiadó jövőre lesz 10 éves. Rengeteg nehézség és munka áll mögöttünk, számunkra ezért ez a döntés elsősorban a hosszú távú biztonságot jelenti. Biztosítékot arra, hogy az elkövetkező 40 évben is folyatathassuk a megkezdett munkát, legalább annyi merészséggel, újító jelleggel, mint azt már megszokták tőlünk.

Külföldön egyébként ez egy bevett forma, a nagy, piacon erős jelenlétű kiadók valamilyen formában a kis progresszív, független kiadókat magukba olvasztják, felvásárolják, vagy tulajdonosi részt vesznek. Az együttműködés során mindkét fél megtartja korábbi profilját, de optimalizálják a logisztikát, bizonyos munkafolyamatokat és nem utolsó sorban a piacon megfelelő láthatóságot, jelenlétet és súlyt biztosítanak a kis kiadók számára. A nagyobb kiadók, pedig különösebb rizikó nélkül szélesíthetik portfoliójukat olyan termékekkel, amelyek nehezebben értékesíthetők, vagy egy szűkebb réteget szólítanak meg.

 

 

Nem volt tudatos keresés a részünkről. Az alkalom adta magát, mindkét kiadó nyitottan állt a kérdéshez, így ezután már csak a mikéntet kellett eldöntenünk. De ha nagyon konkrétan szeretném felidézni, akkor 2011-ig kell visszanyúlnunk. Bolognában, a könyvvásáron találkoztam Jánossal és egy teljesen spontán beszélgetés során, amikor is szakmáztunk egy kicsit, én meg szokásomhoz híven panaszkodtam, elhangzott egy fél mondat. Ez adott alkalmat arra, hogy ősszel a frankfurti vásáron már egy sokkal konkrétabb beszélgetésre kerüljön sor, melyre János már úgy érkezett, hogy alaposan felkészült a Csimotából, innen már csak az egyeztetések folytak az együttműködés formájáról. Én megtisztelőnek érzem, hogy a legpatinásabb magyar gyerekkönyvkiadóval működhetünk együtt a jövőben, csak büszkék lehetünk rá.

 

 

A legfontosabb, és talán a vevőinket és partnereinket is ez érdekelheti leginkább, a Csimota Kiadó profilját semmiben nem befolyásolja a tulajdonosi szerkezet változása, számunkra ez volt és ez is marad a legfontosabb szempont. Megmarad a függetlenségünk, és ezután is megtartjuk a kiadó progresszív jellegét. Továbbra is folytatjuk a Rainbow Könyvközösséget, a Kaméleon Olvasóklubot, a Papírszínház sorozatot. Ezúton is szeretnénk megköszön a NESsT támogató segítségét, különösen Horváth Anna közreműködését a tárgyalások során.

 

 

Remélem sokban. Több időm marad a terveink megvalósítására, új koncepciók, új könyvek kidolgozására és kevesebb időt vesz majd el az adminisztráció. Bizonyos munkafolyamatok átkerülnek a Móra Kiadóhoz: raktározás, számlázás, viszonteladók kiszolgálása. (Ennek módjáról és időpontjáról természetesen mindenkit időben értesítünk, addig minden a régi módon működik. szerk.) Ez óriási segítség a számunkra.

 

 

Gondolom a szakmán belül lesz meglepetés, fejcsóválás, kapunk majd hideget, meleget, de felkészültünk rá. A két kiadó profilja ugyanis aligha térhetne el jobban egymástól: méretünk, piaci súlyunk, kiadványaik jellege teljesen ellentétes. De talán ez ebben a legszebb, legizgalmasabb és ki tudja, később talán majd mások is kedvet kapnak hasonló együttműködésekre.

Az olvasók részéről igazán nem számítok különösebb reakcióra, nem tudom ugyanis, hogy a vásárlók mennyire kötik a könyveket adott kiadókhoz, mennyire tesznek különbséget a kiadói profilok között. A Móra nevét bizonyára mindenki ismeri, a Csimotáét nyilván kevesebben, de a vevőket igazából az érdekli, hogy milyen könyvek jelennek meg. Ha ettől az együttműködéstől akár csak egy olvasóval is többet tudunk elérni már megérte összefognunk.

 

 

 

A Csimota Kiadó számomra minden szempontból szimpatikus vállalkozás, nem a múlt értékein próbál építkezni, mint a Móra sok konkurense, hanem teljesen új alapokat rakott. Ez nagyon tetszett, erre figyeltem fel már több éve. Külön értékeltem, hogy éppen ezért sosem volt összeütközésünk sem korábbi szerzőink, sem köteteink miatt. De persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezzel a lépéssel a Móra Kiadó azt üzeni a piac többi szereplőjének, hogy nyitott és kész ilyen és hasonló befektetésekre. Az ország egyik legprogresszívebb gyerekkönyvkiadójában tulajdont szerezni, annak munkájában részt venni, segíteni, támogatni fejlődését, rendkívül izgalmas vállalkozás, és akár társadalmi felelősségvállalásunk részeként is felfogható, nem állítva persze egy pillanatig sem, hogy hosszú távon a vállalkozás anyagi sikerét ne tartanánk fontosnak. Egy ilyen lépés erősíti a Móra Kiadót is és jelzi az új iránti fogékonyságát.

 

 

Nagyon becsülöm, ha valaki vállalkozik valamire. Még jobban becsülöm, ha manapság valaki olyasmire vállalkozik, amivel értéket teremt, ízlést formál, kockáztat és nemcsak az azonnali meggazdagodásban méri a sikert, hanem kitartóan, megszállottan dolgozik eredeti célja elérése érdekében. Messziről nézve ilyennek tűnt a Csimota Kiadó. Azután amikor közelebb mentem, vagyis elkezdtünk beszélgetni, megismertem a tulajdonosokat, úgy éreztem, hogy sok olyan dologgal küzdenek, amelyektől a Mórával való összefogással megszabadulhatnának és a lényegre koncentrálva, jobb hatásfokkal dolgozhatnának. Fontos volt továbbá az is, hogy az ízlésvilágunk, vizuális kultúránk, értékrendünk igen hasonló.

 

 

A tulajdonrész mértékéhez ragaszkodtam, egyébként leginkább leendő tulajdonostársaim abbéli félelmeit igyekeztem eloszlatni, hogy a monstrumnak tűnő Móra beleszólást kérne a Csimota kiadói tervébe, megváltoztatva annak szellemiségét, progresszivitását, társadalmi küldetését. Szerződésünk aláírásának ténye a bizonyítéka, hogy ez sikerült. Elvárásom volt még, hogy a Móra által használt ügyviteli rendszerhez csatlakozzon a Csimota.

 

 

Az elején, amíg összecsiszolódik a két szervezet, kialakul az ügymenet, több dolgom lesz. Később a kollégáimnak jut majd valamennyivel több munka az adminisztráció, a könyvelés, a kereskedelem, a szállítás átvétele miatt. Nekem ugyanazokat az ügyeket kell majd vinnem, mint eddig, csak két cég nevében fogok beszélni, ezt előbb-utóbb majd megszokom én is és a partnerek is.

 

 

Nem hiszem, hogy különösebb hírértéke lenne az olvasók számára ennek a változásnak, szerintem ők nemigen érzékelnek majd bármit is, de a vásárlók remélhetőleg hamarosan tapasztalják a Csimota könyvek erősebb piaci jelenlétét. A szakma reakciója már sokkal izgalmasabb lesz. Csodálkozást, meglepődést várok és azt, hogy talán majd másoknak is eszébe jut a Csimota példáját követni, mert most kiderült, hogy nemcsak az eddig ismert befektetők, vagyis a könyves bolthálózatok tulajdonosai szerezhetnek részesedést vagy vásárolhatnak fel kiadókat, hanem egyes kiadók is, feltéve, hogy ehhez elég erősek és elszántak. A független, kis kiadók helyzete nem lesz könnyebb a jövőben, szerintem sokuknak el kell fogadniuk azt, ami Nyugat-Európában és Amerikában már egy évtizede gyakorlat, vagyis, hogy megfelelő partnerekkel és feltételekkel össze kell fogniuk a nagyobbakkal.

 

Az alábbiakban Csányi Dórával és Janikovszky Jánossal olvashattok egy-egy interjút.

 

 

 Csányi Dóra

 

 

Részünkről nem hiszem, hogy beszélhetünk konkrét előzményekről. A kiadó jövőre lesz 10 éves. Rengeteg nehézség és munka áll mögöttünk, számunkra ezért ez a döntés elsősorban a hosszú távú biztonságot jelenti. Biztosítékot arra, hogy az elkövetkező 40 évben is folyatathassuk a megkezdett munkát, legalább annyi merészséggel, újító jelleggel, mint azt már megszokták tőlünk.

Külföldön egyébként ez egy bevett forma, a nagy, piacon erős jelenlétű kiadók valamilyen formában a kis progresszív, független kiadókat magukba olvasztják, felvásárolják, vagy tulajdonosi részt vesznek. Az együttműködés során mindkét fél megtartja korábbi profilját, de optimalizálják a logisztikát, bizonyos munkafolyamatokat és nem utolsó sorban a piacon megfelelő láthatóságot, jelenlétet és súlyt biztosítanak a kis kiadók számára. A nagyobb kiadók, pedig különösebb rizikó nélkül szélesíthetik portfoliójukat olyan termékekkel, amelyek nehezebben értékesíthetők, vagy egy szűkebb réteget szólítanak meg.

 

 

Nem volt tudatos keresés a részünkről. Az alkalom adta magát, mindkét kiadó nyitottan állt a kérdéshez, így ezután már csak a mikéntet kellett eldöntenünk. De ha nagyon konkrétan szeretném felidézni, akkor 2011-ig kell visszanyúlnunk. Bolognában, a könyvvásáron találkoztam Jánossal és egy teljesen spontán beszélgetés során, amikor is szakmáztunk egy kicsit, én meg szokásomhoz híven panaszkodtam, elhangzott egy fél mondat. Ez adott alkalmat arra, hogy ősszel a frankfurti vásáron már egy sokkal konkrétabb beszélgetésre kerüljön sor, melyre János már úgy érkezett, hogy alaposan felkészült a Csimotából, innen már csak az egyeztetések folytak az együttműködés formájáról. Én megtisztelőnek érzem, hogy a legpatinásabb magyar gyerekkönyvkiadóval működhetünk együtt a jövőben, csak büszkék lehetünk rá.

 

 

A legfontosabb, és talán a vevőinket és partnereinket is ez érdekelheti leginkább, a Csimota Kiadó profilját semmiben nem befolyásolja a tulajdonosi szerkezet változása, számunkra ez volt és ez is marad a legfontosabb szempont. Megmarad a függetlenségünk, és ezután is megtartjuk a kiadó progresszív jellegét. Továbbra is folytatjuk a Rainbow Könyvközösséget, a Kaméleon Olvasóklubot, a Papírszínház sorozatot. Ezúton is szeretnénk megköszön a NESsT támogató segítségét, különösen Horváth Anna közreműködését a tárgyalások során.

 

 

Remélem sokban. Több időm marad a terveink megvalósítására, új koncepciók, új könyvek kidolgozására és kevesebb időt vesz majd el az adminisztráció. Bizonyos munkafolyamatok átkerülnek a Móra Kiadóhoz: raktározás, számlázás, viszonteladók kiszolgálása. (Ennek módjáról és időpontjáról természetesen mindenkit időben értesítünk, addig minden a régi módon működik. szerk.) Ez óriási segítség a számunkra.

 

 

Gondolom a szakmán belül lesz meglepetés, fejcsóválás, kapunk majd hideget, meleget, de felkészültünk rá. A két kiadó profilja ugyanis aligha térhetne el jobban egymástól: méretünk, piaci súlyunk, kiadványaik jellege teljesen ellentétes. De talán ez ebben a legszebb, legizgalmasabb és ki tudja, később talán majd mások is kedvet kapnak hasonló együttműködésekre.

Az olvasók részéről igazán nem számítok különösebb reakcióra, nem tudom ugyanis, hogy a vásárlók mennyire kötik a könyveket adott kiadókhoz, mennyire tesznek különbséget a kiadói profilok között. A Móra nevét bizonyára mindenki ismeri, a Csimotáét nyilván kevesebben, de a vevőket igazából az érdekli, hogy milyen könyvek jelennek meg. Ha ettől az együttműködéstől akár csak egy olvasóval is többet tudunk elérni már megérte összefognunk.

 

 

 

A Csimota Kiadó számomra minden szempontból szimpatikus vállalkozás, nem a múlt értékein próbál építkezni, mint a Móra sok konkurense, hanem teljesen új alapokat rakott. Ez nagyon tetszett, erre figyeltem fel már több éve. Külön értékeltem, hogy éppen ezért sosem volt összeütközésünk sem korábbi szerzőink, sem köteteink miatt. De persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezzel a lépéssel a Móra Kiadó azt üzeni a piac többi szereplőjének, hogy nyitott és kész ilyen és hasonló befektetésekre. Az ország egyik legprogresszívebb gyerekkönyvkiadójában tulajdont szerezni, annak munkájában részt venni, segíteni, támogatni fejlődését, rendkívül izgalmas vállalkozás, és akár társadalmi felelősségvállalásunk részeként is felfogható, nem állítva persze egy pillanatig sem, hogy hosszú távon a vállalkozás anyagi sikerét ne tartanánk fontosnak. Egy ilyen lépés erősíti a Móra Kiadót is és jelzi az új iránti fogékonyságát.

 

 

Nagyon becsülöm, ha valaki vállalkozik valamire. Még jobban becsülöm, ha manapság valaki olyasmire vállalkozik, amivel értéket teremt, ízlést formál, kockáztat és nemcsak az azonnali meggazdagodásban méri a sikert, hanem kitartóan, megszállottan dolgozik eredeti célja elérése érdekében. Messziről nézve ilyennek tűnt a Csimota Kiadó. Azután amikor közelebb mentem, vagyis elkezdtünk beszélgetni, megismertem a tulajdonosokat, úgy éreztem, hogy sok olyan dologgal küzdenek, amelyektől a Mórával való összefogással megszabadulhatnának és a lényegre koncentrálva, jobb hatásfokkal dolgozhatnának. Fontos volt továbbá az is, hogy az ízlésvilágunk, vizuális kultúránk, értékrendünk igen hasonló.

 

 

A tulajdonrész mértékéhez ragaszkodtam, egyébként leginkább leendő tulajdonostársaim abbéli félelmeit igyekeztem eloszlatni, hogy a monstrumnak tűnő Móra beleszólást kérne a Csimota kiadói tervébe, megváltoztatva annak szellemiségét, progresszivitását, társadalmi küldetését. Szerződésünk aláírásának ténye a bizonyítéka, hogy ez sikerült. Elvárásom volt még, hogy a Móra által használt ügyviteli rendszerhez csatlakozzon a Csimota.

 

 

Az elején, amíg összecsiszolódik a két szervezet, kialakul az ügymenet, több dolgom lesz. Később a kollégáimnak jut majd valamennyivel több munka az adminisztráció, a könyvelés, a kereskedelem, a szállítás átvétele miatt. Nekem ugyanazokat az ügyeket kell majd vinnem, mint eddig, csak két cég nevében fogok beszélni, ezt előbb-utóbb majd megszokom én is és a partnerek is.

 

 

Nem hiszem, hogy különösebb hírértéke lenne az olvasók számára ennek a változásnak, szerintem ők nemigen érzékelnek majd bármit is, de a vásárlók remélhetőleg hamarosan tapasztalják a Csimota könyvek erősebb piaci jelenlétét. A szakma reakciója már sokkal izgalmasabb lesz. Csodálkozást, meglepődést várok és azt, hogy talán majd másoknak is eszébe jut a Csimota példáját követni, mert most kiderült, hogy nemcsak az eddig ismert befektetők, vagyis a könyves bolthálózatok tulajdonosai szerezhetnek részesedést vagy vásárolhatnak fel kiadókat, hanem egyes kiadók is, feltéve, hogy ehhez elég erősek és elszántak. A független, kis kiadók helyzete nem lesz könnyebb a jövőben, szerintem sokuknak el kell fogadniuk azt, ami Nyugat-Európában és Amerikában már egy évtizede gyakorlat, vagyis, hogy megfelelő partnerekkel és feltételekkel össze kell fogniuk a nagyobbakkal.