Interjú Bodonyi Pannival a Csizmás kandúr alkotójával
Bodonyi Panni
Kérlek, pár szóban mutatkozz be az olvasóknak, például mióta foglalkozol illusztrálással?
Bodonyi Panni vagyok, 1987-ben születtem, és körülbelül 6 évvel ezelőtt, a Budai Rajziskolában töltött év alatt kezdett az érdeklődésem a tervezőgrafikán belül az illusztráció műfaja felé orientálódni. 2010-ben szereztem BA diplomát a MOMÉ-n, jelenleg Koppenhágában végzem a mesterképzést játéktervező szakon.
Miért éppen Dánia, és miért éppen játéktervező szak?
A skandinávokra jellemző nyitott és (szakmai szempontból is) innovatív látásmód mindig is vonzó volt számomra. Nagyon intenzív alkotói légkör és professzionalizmus jellemzi a Dán Design Egyetemet, ahol jelenleg tanulok. A játéktervezésen belül a játék vizuális világának tervezésére szeretnék specializálódni, amit angolul úgy hívnak, hogy game artist. Ez is tulajdonképpen egy illusztrációs műfaj, csak más a felület. A két dimenziós ábrázolás kiterjedhet 3 dimenzióba például egy társasjáték tervezése során, az állókép pedig interaktív animációként életre kelhet egy számítógépes játékban. A játéktervezés azért is izgalmas, mert elengedhetetlen feltétele a csapatmunka. Megtanulni hatékony rész lenni egy több emberből álló projektben emberileg is nehéz és érdekes tapasztalat.
Korábban ismerted már a Csimota Design-sorozatát, mi a véleményed a kezdeményezésről?
A Csimota kiskönyv-sorozatának korábbi résztvevői közül sokak munkájával – így magukkal a könyvekkel is – volt szerencsém találkozni az egyetemi évek alatt. Szerintem az ötlet nagyon klassz. Érdekes megtapasztalni – főleg alkotóként -, hogy ugyanarról a dologról mennyiféleképpen lehet beszélni. Klasszikus történetek (nem mellesleg szavak, és így nyelvi korlátok nélkül) vannak a legkülönfélébb ruhákba öltöztetve: az egyik kicsit horror, a másik kicsit vicces-képregényes, a harmadik festői, vagy éppen pixel-art.
A Csizmás kandúr egy felkérésre készült munka, ezt a formát szereted-e jobban, vagy ha szabadon alkothatsz?
Szeretek felkérésre rajzolni, szakmailag kihívást jelent, illetve egy-egy ilyen lehetőség sokszor olyan irányba fordítja a tekintetem, amerre egyébként nem biztos, hogy néznék. Ezenkívül sokban befolyásolja a lendületemet a határidő motiváló ereje.
Dóra, a Csimota Kiadó szerkesztője, mennyire kötötte meg a kezed, milyen instrukciókat kaptál, segítettek-e ezek?
A Csizmás kandúr nem egy hagyományos értelemben vett megbízás volt, hiszen a terjedelmen és a formátumon kívül semmilyen szinten nem volt megkötve a kezem. Hétről hétre igyekeztem Dórának vázlatokkal, könyvtervvel tudósítani arról, hogyan fejlődnek az egyes oldalak, hogy még a folyamat közben ő is hozzá tudjon szólni. Általában azonban csak azt a lelkesítő választ kaptam, hogy „Csak így tovább!” 🙂
Pontosan milyen technikával dolgoztál végül?
Vegyestechnikával dolgoztam: fekete-fehérben rajzoltam kézzel, majd szkennelés után digitális úton színeztem.
Mennyire nehéz narratívnak lenni csak a képek által – nem lehet elrugaszkodni a történet magjától, olyan mintha megszabnák az adott oldalon ennek és ennek kell lennie –, vagy azért volt szabad játéktered?
A Csizmás kandúr meséje tele van párbeszédekkel, ami megnehezíti a történet pontos interpretációját pusztán képeken keresztül. Egészen konkrétan Csizmás kandúr jelenete a parasztokkal például számomra sok fejtörést okozott: Csizmás kandúr előreszalad a királyi menet elé, hogy aztán a réten a parasztokra fenyegetően ráparancsoljon: „Halljátok, emberek! Mindjárt itt lesz a király. Ha kérdi tőletek, kié ez a rét, és nem azt felelitek, hogy Karabunkó márkié, gulyássá aprítalak benneteket.” Aztán kicsivel később érkezik a hintó, amikor is ugyanazon a helyszínen lejátszódik a „betanított” párbeszéd a király és a parasztok között. Aztán mindez megismétlődik a gabonatáblánál is. Mivel az egész történetet mindössze 9 oldalpáron kellett elmesélni, erre a jelenetsorra 1 oldalpárt szántam. Így végül kicsit átértelmeztem a sztorit, az én verziómban a parasztok szava helyett Csizmás kandúr által leszúrt zászlók jelölik meg a területeket.
Láttad már a többiek Csizmás kandúrját?
Eddig még csak Stark Attila Csizmás kandúrját volt szerencsém félkész állapotban meglesni, amikor Dórától tördelési útmutatást kértem.
Klikk, majd újra klikk a többi Csizmásért!
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Jelenleg nem tervezek semmilyen nyilvános megmutatkozást a közeljövőre. A honlapomon hamarosan lehet majd online nézegetni.
Bodonyi Panni – Csizmás kandúr
A Csimota nagysikerű Design-sorozatának (A három kismalac, Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe) negyedik része a CSIZMÁS KANDÚR, melyben ismét öt tehetséges illusztrátor, (Csernus Ágnes, Stark Attila, Paulovkin Boglárka, Carolina Búzió, Bodonyi Panni) a saját megközelítésében, csak képek által meséli el a világszerte jól ismert mesét. A könyvek különlegessége, hogy mivel mindegyik más-más „nyelven íródott”, ezért az olvasók már eleve a „fordításokat” vehetik a kezükbe.
Bodonyi Panni
Kérlek, pár szóban mutatkozz be az olvasóknak, például mióta foglalkozol illusztrálással?
Bodonyi Panni vagyok, 1987-ben születtem, és körülbelül 6 évvel ezelőtt, a Budai Rajziskolában töltött év alatt kezdett az érdeklődésem a tervezőgrafikán belül az illusztráció műfaja felé orientálódni. 2010-ben szereztem BA diplomát a MOMÉ-n, jelenleg Koppenhágában végzem a mesterképzést játéktervező szakon.
Miért éppen Dánia, és miért éppen játéktervező szak?
A skandinávokra jellemző nyitott és (szakmai szempontból is) innovatív látásmód mindig is vonzó volt számomra. Nagyon intenzív alkotói légkör és professzionalizmus jellemzi a Dán Design Egyetemet, ahol jelenleg tanulok. A játéktervezésen belül a játék vizuális világának tervezésére szeretnék specializálódni, amit angolul úgy hívnak, hogy game artist. Ez is tulajdonképpen egy illusztrációs műfaj, csak más a felület. A két dimenziós ábrázolás kiterjedhet 3 dimenzióba például egy társasjáték tervezése során, az állókép pedig interaktív animációként életre kelhet egy számítógépes játékban. A játéktervezés azért is izgalmas, mert elengedhetetlen feltétele a csapatmunka. Megtanulni hatékony rész lenni egy több emberből álló projektben emberileg is nehéz és érdekes tapasztalat.
Korábban ismerted már a Csimota Design-sorozatát, mi a véleményed a kezdeményezésről?
A Csimota kiskönyv-sorozatának korábbi résztvevői közül sokak munkájával – így magukkal a könyvekkel is – volt szerencsém találkozni az egyetemi évek alatt. Szerintem az ötlet nagyon klassz. Érdekes megtapasztalni – főleg alkotóként -, hogy ugyanarról a dologról mennyiféleképpen lehet beszélni. Klasszikus történetek (nem mellesleg szavak, és így nyelvi korlátok nélkül) vannak a legkülönfélébb ruhákba öltöztetve: az egyik kicsit horror, a másik kicsit vicces-képregényes, a harmadik festői, vagy éppen pixel-art.
A Csizmás kandúr egy felkérésre készült munka, ezt a formát szereted-e jobban, vagy ha szabadon alkothatsz?
Szeretek felkérésre rajzolni, szakmailag kihívást jelent, illetve egy-egy ilyen lehetőség sokszor olyan irányba fordítja a tekintetem, amerre egyébként nem biztos, hogy néznék. Ezenkívül sokban befolyásolja a lendületemet a határidő motiváló ereje.
Dóra, a Csimota Kiadó szerkesztője, mennyire kötötte meg a kezed, milyen instrukciókat kaptál, segítettek-e ezek?
A Csizmás kandúr nem egy hagyományos értelemben vett megbízás volt, hiszen a terjedelmen és a formátumon kívül semmilyen szinten nem volt megkötve a kezem. Hétről hétre igyekeztem Dórának vázlatokkal, könyvtervvel tudósítani arról, hogyan fejlődnek az egyes oldalak, hogy még a folyamat közben ő is hozzá tudjon szólni. Általában azonban csak azt a lelkesítő választ kaptam, hogy „Csak így tovább!” 🙂
Pontosan milyen technikával dolgoztál végül?
Vegyestechnikával dolgoztam: fekete-fehérben rajzoltam kézzel, majd szkennelés után digitális úton színeztem.
Mennyire nehéz narratívnak lenni csak a képek által – nem lehet elrugaszkodni a történet magjától, olyan mintha megszabnák az adott oldalon ennek és ennek kell lennie –, vagy azért volt szabad játéktered?
A Csizmás kandúr meséje tele van párbeszédekkel, ami megnehezíti a történet pontos interpretációját pusztán képeken keresztül. Egészen konkrétan Csizmás kandúr jelenete a parasztokkal például számomra sok fejtörést okozott: Csizmás kandúr előreszalad a királyi menet elé, hogy aztán a réten a parasztokra fenyegetően ráparancsoljon: „Halljátok, emberek! Mindjárt itt lesz a király. Ha kérdi tőletek, kié ez a rét, és nem azt felelitek, hogy Karabunkó márkié, gulyássá aprítalak benneteket.” Aztán kicsivel később érkezik a hintó, amikor is ugyanazon a helyszínen lejátszódik a „betanított” párbeszéd a király és a parasztok között. Aztán mindez megismétlődik a gabonatáblánál is. Mivel az egész történetet mindössze 9 oldalpáron kellett elmesélni, erre a jelenetsorra 1 oldalpárt szántam. Így végül kicsit átértelmeztem a sztorit, az én verziómban a parasztok szava helyett Csizmás kandúr által leszúrt zászlók jelölik meg a területeket.
Láttad már a többiek Csizmás kandúrját?
Eddig még csak Stark Attila Csizmás kandúrját volt szerencsém félkész állapotban meglesni, amikor Dórától tördelési útmutatást kértem.
Klikk, majd újra klikk a többi Csizmásért!
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Jelenleg nem tervezek semmilyen nyilvános megmutatkozást a közeljövőre. A honlapomon hamarosan lehet majd online nézegetni.
Bodonyi Panni – Csizmás kandúr
A Csimota nagysikerű Design-sorozatának (A három kismalac, Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe) negyedik része a CSIZMÁS KANDÚR, melyben ismét öt tehetséges illusztrátor, (Csernus Ágnes, Stark Attila, Paulovkin Boglárka, Carolina Búzió, Bodonyi Panni) a saját megközelítésében, csak képek által meséli el a világszerte jól ismert mesét. A könyvek különlegessége, hogy mivel mindegyik más-más „nyelven íródott”, ezért az olvasók már eleve a „fordításokat” vehetik a kezükbe.
Bodonyi Panni
Kérlek, pár szóban mutatkozz be az olvasóknak, például mióta foglalkozol illusztrálással?
Bodonyi Panni vagyok, 1987-ben születtem, és körülbelül 6 évvel ezelőtt, a Budai Rajziskolában töltött év alatt kezdett az érdeklődésem a tervezőgrafikán belül az illusztráció műfaja felé orientálódni. 2010-ben szereztem BA diplomát a MOMÉ-n, jelenleg Koppenhágában végzem a mesterképzést játéktervező szakon.
Miért éppen Dánia, és miért éppen játéktervező szak?
A skandinávokra jellemző nyitott és (szakmai szempontból is) innovatív látásmód mindig is vonzó volt számomra. Nagyon intenzív alkotói légkör és professzionalizmus jellemzi a Dán Design Egyetemet, ahol jelenleg tanulok. A játéktervezésen belül a játék vizuális világának tervezésére szeretnék specializálódni, amit angolul úgy hívnak, hogy game artist. Ez is tulajdonképpen egy illusztrációs műfaj, csak más a felület. A két dimenziós ábrázolás kiterjedhet 3 dimenzióba például egy társasjáték tervezése során, az állókép pedig interaktív animációként életre kelhet egy számítógépes játékban. A játéktervezés azért is izgalmas, mert elengedhetetlen feltétele a csapatmunka. Megtanulni hatékony rész lenni egy több emberből álló projektben emberileg is nehéz és érdekes tapasztalat.
Korábban ismerted már a Csimota Design-sorozatát, mi a véleményed a kezdeményezésről?
A Csimota kiskönyv-sorozatának korábbi résztvevői közül sokak munkájával – így magukkal a könyvekkel is – volt szerencsém találkozni az egyetemi évek alatt. Szerintem az ötlet nagyon klassz. Érdekes megtapasztalni – főleg alkotóként -, hogy ugyanarról a dologról mennyiféleképpen lehet beszélni. Klasszikus történetek (nem mellesleg szavak, és így nyelvi korlátok nélkül) vannak a legkülönfélébb ruhákba öltöztetve: az egyik kicsit horror, a másik kicsit vicces-képregényes, a harmadik festői, vagy éppen pixel-art.
A Csizmás kandúr egy felkérésre készült munka, ezt a formát szereted-e jobban, vagy ha szabadon alkothatsz?
Szeretek felkérésre rajzolni, szakmailag kihívást jelent, illetve egy-egy ilyen lehetőség sokszor olyan irányba fordítja a tekintetem, amerre egyébként nem biztos, hogy néznék. Ezenkívül sokban befolyásolja a lendületemet a határidő motiváló ereje.
Dóra, a Csimota Kiadó szerkesztője, mennyire kötötte meg a kezed, milyen instrukciókat kaptál, segítettek-e ezek?
A Csizmás kandúr nem egy hagyományos értelemben vett megbízás volt, hiszen a terjedelmen és a formátumon kívül semmilyen szinten nem volt megkötve a kezem. Hétről hétre igyekeztem Dórának vázlatokkal, könyvtervvel tudósítani arról, hogyan fejlődnek az egyes oldalak, hogy még a folyamat közben ő is hozzá tudjon szólni. Általában azonban csak azt a lelkesítő választ kaptam, hogy „Csak így tovább!” 🙂
Pontosan milyen technikával dolgoztál végül?
Vegyestechnikával dolgoztam: fekete-fehérben rajzoltam kézzel, majd szkennelés után digitális úton színeztem.
Mennyire nehéz narratívnak lenni csak a képek által – nem lehet elrugaszkodni a történet magjától, olyan mintha megszabnák az adott oldalon ennek és ennek kell lennie –, vagy azért volt szabad játéktered?
A Csizmás kandúr meséje tele van párbeszédekkel, ami megnehezíti a történet pontos interpretációját pusztán képeken keresztül. Egészen konkrétan Csizmás kandúr jelenete a parasztokkal például számomra sok fejtörést okozott: Csizmás kandúr előreszalad a királyi menet elé, hogy aztán a réten a parasztokra fenyegetően ráparancsoljon: „Halljátok, emberek! Mindjárt itt lesz a király. Ha kérdi tőletek, kié ez a rét, és nem azt felelitek, hogy Karabunkó márkié, gulyássá aprítalak benneteket.” Aztán kicsivel később érkezik a hintó, amikor is ugyanazon a helyszínen lejátszódik a „betanított” párbeszéd a király és a parasztok között. Aztán mindez megismétlődik a gabonatáblánál is. Mivel az egész történetet mindössze 9 oldalpáron kellett elmesélni, erre a jelenetsorra 1 oldalpárt szántam. Így végül kicsit átértelmeztem a sztorit, az én verziómban a parasztok szava helyett Csizmás kandúr által leszúrt zászlók jelölik meg a területeket.
Láttad már a többiek Csizmás kandúrját?
Eddig még csak Stark Attila Csizmás kandúrját volt szerencsém félkész állapotban meglesni, amikor Dórától tördelési útmutatást kértem.
Klikk, majd újra klikk a többi Csizmásért!
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
Jelenleg nem tervezek semmilyen nyilvános megmutatkozást a közeljövőre. A honlapomon hamarosan lehet majd online nézegetni.
Bodonyi Panni – Csizmás kandúr
A Csimota nagysikerű Design-sorozatának (A három kismalac, Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe) negyedik része a CSIZMÁS KANDÚR, melyben ismét öt tehetséges illusztrátor, (Csernus Ágnes, Stark Attila, Paulovkin Boglárka, Carolina Búzió, Bodonyi Panni) a saját megközelítésében, csak képek által meséli el a világszerte jól ismert mesét. A könyvek különlegessége, hogy mivel mindegyik más-más „nyelven íródott”, ezért az olvasók már eleve a „fordításokat” vehetik a kezükbe.