Csimota Gyerekkönyvkiadó – Új utakon járunk!

A Csimota Könyvkiadó neve mára egybeforrt az igényes és progresszív jelzőkkel. 2003 óta adnak ki olyan könyveket, amikben a tolerancia, a kortárs irodalom vagy a színvonalas illusztráció nemcsak üres hívószóként van jelen. 10 évesek lettek, ennek örömére kérdeztük az elmúlt évekről, a magyar gyerekkönyvkiadás minőségéről, a gyerekkönyvezés világáról Csányi Dórát, a kiadó tulajdonosát, szerkesztőjét.

— Miért alapított az ember 2003-ban gyerekkönyvkiadót?

— 2003-ban azért, mert szétnézett Magyarországon, aztán a világban, és olyan mély szakadékot látott a kettő között, hogy azt gondolta, itt az ideje újítani, nyitni. Amit ehhez azért mindig elmondok, hogy 2003-ban, amikor megpróbáltunk elindulni, azt a szakma totál értetlenséggel fogadta. Az, hogy a felnőtt könyvek reflektálnak az adott korszakra és viszont: közhely, a gyerekkönyvet viszont mintha örök klasszikusnak tekintették volna, amiből teljesen felesleges az új, hiszen tökéletesen megfelel mindenkinek az, amin az előző generáció is felnőtt. Ez egy abszurd elképzelés, hiszen az irodalom nem áll meg.

— Mit jelentett akkor a külföld és mik voltak azok a nagy különbségek?

— Én elsősorban a francia piacot ismertem jobban, mai napig is azt követem leginkább. A fő különbséget abban láttam és látom talán még most is, ahogy a gyerekekhez hozzáállunk. Nálunk nagyon nagy a burokban tartás, az elhallgatás, a megszabása annak, hogy mi való a gyereknek, s mi nem, az európai piac ennél sokkal nyitottabban és „felnőttebb” módon viszonyul a gyerekekhez.

— A gyakorlatban hogy nézett ki a kiadó létrejötte?

— Először ötletelések hadával indultunk, ilyen sorozat kellene ennek a korosztálynak, könyvtárgyakra lenne szükség, picture bookokra meg új műfajokra és így tovább, ezekből persze semmi nem lett. Majd Tóth Kriszta elküldte nekünk Marcihoz, a fiához írott verseit. Akkoriban a kortárs írók, költők nem nagyon írtak gyerekirodalmat, Krisztát pedig ismertük régóta barátilag is, a fia annyi idős, mint az én fiam. Ő megmutatta ezeket a verseket, és megszületett az első kiadványunk. Ahhoz akkor még úgy kerestünk illusztrátort, hogy szinte vadásztuk a neveket, hiszen 2003-ban a neten sem volt könnyű hozzáférni ahhoz, hogy ki mit csinál.

A teljes interjú ezen a linken olvasható: http://tiszatajonline.hu/?p=44245

Csányi Dóra és Takács Mari