Szegedi Katalin mesekönyvének nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Nem akar nagy erkölcsi tanulságokat átadni, hanem úgy működik, ahogyan maga a főhős. Nem vár semmit, nem akar semmi nagyot mondani, egyszerűen csak jó.

A Palkó című mesekönyv a három évvel korábban, ugyancsak a Csimota kiadó Toleranica-sorozatában megjelent Lenka meseszép folytatása. Pontosabban szólva az ikerkönyve, hiszen nem az előzőleg megkezdett történetet szövi tovább, hanem azt a Palkót ismerhetjük meg belőle, akivel Lenka az első könyv végén találkozott. A két kötet két külön egésznek tekinthető, amely azonban sok-sok szállal kapcsolódik egymáshoz.

A történet Palkó egy napját meséli el. A címszereplőről hamar kiderül, hogy nagyon szeret olvasni (már ébredés előtt is olvas), nagyon okos (nem véletlen, hogy még da Vinci tervrajzai is megidéződnek a szobája falán), ezért az iskolában az osztálytársai különcnek tartják, habár ő segít mindenkinek, legyen az egy matekdolgozat helyes megfejtése, vagy egy kutyus megtalálása. A délután folyamán Palkó megismerkedik Lenkával, s a történet végére már-már szerelem szövődik közöttük.

palko

A teljes cikk itt olvasható: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=6915&cat=8