Sokszor írtam már, hogy nagyon fontosnak tartom a gyermekek környezettudatos nevelését. Ezért is rajongok minden olyan könyvért, amely a környezetünk szeretetét erősíti a kicsi szívekben.
A Csimota Könyvkiadó legújabb mesekönyve A medve és a kardja pont ilyen. Valamilyen különös módon szólít meg felnőttet és gyermeket egyaránt, ám mindkettőt máshogyan. Azt is írhatnám, mindkettőt más, mélyebb jelentéssel. A történet szerint a medve az erdőben él egy várban, azért, hogy meg tudja védeni magát egy esetleges ellenségtől. Egy napon lesz egy kardja és csupán szórakozásból felaprít egy erdőt vele.
Nem sokkal később kiönt a folyó és elmossa a várát, ezért hatalmas haragra gerjed és elindul, hogy megbüntesse azt, aki az egészről tehet. Az állatok egymásra mutogatnak. A gátőrök szerint a vaddisznó a hibás, mert az megijesztette őket, ezért el kellett hagyniuk őrhelyüket. A vaddisznó szerint a róka, mert az meglőtte a nyilaival. A róka szerint a madarak, mert azok megdézsmálták a gyümölcsfáit, ezért szerette volna nyilaival elkergetni őket. A madarak szerint mindenről az tehet, aki kivágta az erdőt, így elpusztítva otthonukat. A medvének persze be kellet látnia, hogy minden baj mögött ő áll, ám saját magát mégsem négyelhette fel. A történet láncmesei jellegéből a gyerekek láthatják, hogy egyetlen rossz cselekedetünk milyen hatalmas és sok mindenre ható következményekkel jár a természetben. Megfigyelhetik, hogy bármi amit megváltoztatunk benne, az hatással van egyéb részleteire is.
A medve szerencsére belátja tette súlyosságát és megpróbál mindent helyrehozni. Új fákat ültet, a madaraknak új otthont épít. De azt is tudja, hogy amig minden olyan lesz, mint a pusztítás előtt volt, nagyon sok időbe kerül.
A természetvédelmi üzenete mellett van még egy nemes gondolat a medve esetében. Az pedig az, hogy belátta hibáját és nem volt rest helyrehozni azt. Így válik példaértékű alakká az először vandál majd felelősségteljes medve.