Csendeskönyvek: amiről szavak nélkül beszélünk
Az Év Gyerekkönyve Díj illusztráció kategóriájának rövidlistáján három kötet is szerepelt a Csimota Kiadó újraindított Csendeskönyv sorozatából – köztük a kategória győztese. A kiadó szerint bár a műfaj nem újkeletű, az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés övezi. Ezek a szöveg nélküli, kizárólag képekkel mesélő könyvek különleges módon szólítják meg az olvasókat, lehetőséget adva arra, hogy saját történeteiket alkossák meg a képek alapján. És ez az ajtó a felnőttek előtt is nyitva áll.
Máray Mariann: Elérhetetlen


Az illusztráció kategória győztese „az autizmusról szól, ezért azok, akik ismernek autista embereket, nevelnek autista gyereket, vagy maguk is autisták, könnyedén fogják tudni olvasni a könyvet. De nem csak nekik ajánlom, hanem mindenkinek. Próbáltam megfogni a dolog megfoghatatlanságát, elérni az elérhetetlent. Egy autista kislány szülőjeként mindig szembesülök azzal, hogy amikor kérik tőlem, nem teljes egészében tudom leírni a dolog mibenlétét, a valódi, nem sztereotíp nehézségeket, mert olyan sokfélék és gyakran megragadhatatlanok. Ezért szándékosan akartam kikerülni a szavakat és inkább képekkel mesélni” – nyilatkozta a szerző.
Rácz Eszter Anna: Kőris kapitány és Kisjeges


A rövidlistára került könyv egy kisbocs befogadásán keresztül a legönzetlenebb szeretetről, az elengedésről mesél nekünk: „Nekem nehezebb feladat csendeskönyvet készíteni, mint illusztrálni, mert nincs előttem egy szöveg, amire mint egy ösvényre, csak rá kell lépni és visz magával. A kép beszélget a szöveggel, válaszolgat, felesel, kiemel, kihangosít részeket, vagy akár új szálakat hozhat be. Mindamellett egy csendeskönyv nagyobb kiteljesedésre ad teret, szó szerint is: enyém az egész lap, de nyilván enyém az egész felelősség is” – mondta a szerző.
Babarczy Myriam: Juharfa utca


Babarczy Myriam első csendeskönyve a kisvárosi közösségben élők problémáiról mesél. Úgy emlékszik, „nagy szabadság, de rengeteg felelősség is volt, hogy csak rajtam áll a narratíva. Más volt a sorrendje a dolgoknak, voltak részek, amik szóban, és voltak, amik képekben születtek meg, ezeket kellett összemosni, párosítani. Ha valami nem működött, azt magammal kellett megbeszélni. Ez egyszerre volt kaotikus és izgalmas. Most először csináltam ilyet, és bár rengeteg munka volt, nagyon élveztem.”