Az Év Gyerekkönyve Díj illusztráció kategóriájának rövidlistáján három kötet is szerepelt a Csimota Kiadó újraindított Csendeskönyv sorozatából – köztük a kategória győztese. A kiadó szerint bár a műfaj nem újkeletű, az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés övezi. Ezek a szöveg nélküli, kizárólag képekkel mesélő könyvek különleges módon szólítják meg az olvasókat, lehetőséget adva arra, hogy saját történeteiket alkossák meg a képek alapján. És ez az ajtó a felnőttek előtt is nyitva áll.

A silent book eredete a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, amikor menekült gyerekek ezrei érkeztek Lampedusára, és felmerült a kérdés, hogyan lehetne nyelvi korlátok nélkül mesét adni a kezükbe – és ezzel egyidejűleg a traumáik feldolgozásában is segíteni. A műfaj elnevezésében szereplő csend is inkább erre reflektál, nem pedig a szöveg hiányára – írja a kiadó. A képek olyan dolgokról is mesélnek, amiket nem mindig lehet, vagy nem könnyű kimondani, nem véletlen, hogy a most díjazott könyvek is olyan témákat járnak körül, mint a társas magány, a másság vagy az elengedés.

Máray Mariann: Elérhetetlen

Fotó: Csimota Kiadó
Fotó: Csimota Kiadó

Az illusztráció kategória győztese „az autizmusról szól, ezért azok, akik ismernek autista embereket, nevelnek autista gyereket, vagy maguk is autisták, könnyedén fogják tudni olvasni a könyvet. De nem csak nekik ajánlom, hanem mindenkinek. Próbáltam megfogni a dolog megfoghatatlanságát, elérni az elérhetetlent. Egy autista kislány szülőjeként mindig szembesülök azzal, hogy amikor kérik tőlem, nem teljes egészében tudom leírni a dolog mibenlétét, a valódi, nem sztereotíp nehézségeket, mert olyan sokfélék és gyakran megragadhatatlanok. Ezért szándékosan akartam kikerülni a szavakat és inkább képekkel mesélni” – nyilatkozta a szerző.

Rácz Eszter Anna: Kőris kapitány és Kisjeges

Fotó: Csimota
Fotó: Csimota

A rövidlistára került könyv egy kisbocs befogadásán keresztül a legönzetlenebb szeretetről, az elengedésről mesél nekünk: „Nekem nehezebb feladat csendeskönyvet készíteni, mint illusztrálni, mert nincs előttem egy szöveg, amire mint egy ösvényre, csak rá kell lépni és visz magával. A kép beszélget a szöveggel, válaszolgat, felesel, kiemel, kihangosít részeket, vagy akár új szálakat hozhat be. Mindamellett egy csendeskönyv nagyobb kiteljesedésre ad teret, szó szerint is: enyém az egész lap, de nyilván enyém az egész felelősség is” – mondta a szerző.

Babarczy Myriam: Juharfa utca

Fotó: Csimota
Fotó: Csimota

Babarczy Myriam első csendeskönyve a kisvárosi közösségben élők problémáiról mesél. Úgy emlékszik, „nagy szabadság, de rengeteg felelősség is volt, hogy csak rajtam áll a narratíva. Más volt a sorrendje a dolgoknak, voltak részek, amik szóban, és voltak, amik képekben születtek meg, ezeket kellett összemosni, párosítani. Ha valami nem működött, azt magammal kellett megbeszélni. Ez egyszerre volt kaotikus és izgalmas. Most először csináltam ilyet, és bár rengeteg munka volt, nagyon élveztem.”