A Mire jó egy lyukas zacskó? egy igazán különleges és fontos történet, mely korosztálytól függetlenül, indirekt módon tanít minket, nem csak a környezettudatosságról. Szimonidesz Hajnalka illusztrátort és Kollár Árpád írót kérdeztük legújabb Papírszínház-mesénk megjelenése kapcsán.

Ha jól tudom, mindkettőtöknek ez az első Papírszínház-meséje, eredendően is annak készült vagy külső hatásra döntöttetek emellett a műfaj mellett?

Szimonidesz Hajnalka: A Csimota Kiadó keresett meg, hogy van egy nagyon érdekes szövegük és lenne-e kedvem illusztrálni. Elolvastam és úgy éreztem, hogy valóban izgalmas és érdekes feladat. Papírszínház-mesét még nem illusztráltam korábban, ezért örültem a más jellegű feladatnak.

Kollár Árpád: A szöveg az első betűtől az utolsóig Papírszínháznak készült. Igyekeztem úgy megírni az alapötletet, hogy az ebben a formában működőképes legyen. A gyerekeinknek sok Papírszínház-mesét olvasunk otthon, megtetszett ez a műfaj, elkezdett érdekelni íróként is. Mielőtt belefogtam volna a mese megírásába, figyeltem, milyen alapfogások szükségesek hozzá, milyen hatást lehet elérni a gyerekeknél.

A tyúk vagy a tojás? Gyakran felmerülő kérdés, hogy a már meglévő szöveghez készültek az illusztrációk vagy teljesen szinkronban, együtt dolgoztatok-e ezen a mesén?

K.Á.: A szöveg volt meg előbb, aztán jött az illusztráció. Kicsit sajnálom, hogy a közös munka elmaradt, csak a kiadón keresztül kommunikáltunk. Megkaptam rajzokat, figyeltem, hogyan alakulnak, véleményeztem, örömmel láttam, hogy szépen fejlődik az anyag. Szép és jó lett a végeredmény, nagyon örülünk neki, a gyerekeim már nagyon várják.

Honnan jött ez a lyukas zacskó? Mi adta az inspirációt?

K. Á.: A zacskó motívum megvolt a Karácsony című versemben, ami a Milyen madárban jelent meg: „elszálltak a darvak a tóra / de a hangjuk itt lebeg a házunk fölött / mint egy nejlonzacskó, amivel játszik a szél”. Egy halott folyó medrében élek, ahol sokat fúj a szél. Ülök a nappaliban, nézem a nádat, az ölyvek násztáncát, várom a darvakat. Egyszer ellebegett az üres telek fölött egy nejlonzacskó. Innen jött az ötlet. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mire jó egy lyukas zacskó manapság, amikor a környezet védelme miatt a zacskók hanyatlásának korát éljük. Arra gondoltam, hogy érdemes az újrahasznosításról, a környezettudatosságról nem szájba rágós módon beszélni. Hogy egy csavarral lehet egy zöld mese főhőse akár egy lyukas zacskó is, akinek különben már semmi létjogosultsága nem lenne. Pár nap múlva készen is lett a lyukas mese.

Jelentett-e valamiben kihívást Papírszínház-mesét írni és illusztrálni, illetve miben volt más, mint mondjuk egy hagyományos, könyv formátumú szöveget?

Sz. H.: Először azt gondoltam, hogy nekem ez nem lesz olyan nagy kihívás, mert tulajdonképpen követni kell a szövegben történő eseményeket, aztán amikor elkezdtem feldolgozni, és haladtam előre a mesében, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű és könnyű mindez, hiszen van egy nagyon fontos ritmikája és dinamikája ennek a japán hagyományokra épülő módszernek. Minden kép egy történet, az újabb és újabb lapok tömören elevenítik fel a mese folyamatában az adott eseményt és nagyon fontos, hogy minden kép jól komponált, izgalmas és érdekes legyen. A mesekönyvben sok kisebb rajz van, a mese egy apró részlete vagy csak egyetlen tárgy a meséből, valamint olyan rajzok, amelyek csak utalnak egy eseményre vagy érzelmeket akarnak kifejezni és mögöttes tartalmakat jelenít meg az illusztráció. Itt ez nem alkalmazható, mert fontos, hogy minden új lapon a mese cselekményét erőteljesen közvetítő, látványában is kifejező kompozíció szülessen. Ezért teljesen másként kellett gondolkodni a képekről, mint amit addig megszoktam, mert az adott oldalra kerülő szöveg legdinamikusabb részére kellett fókuszálni. A Papírszínház egyedi tulajdonsága, hogy két lap kiadhat egy harmadik eseményt, amit a lap húzásával vagy ide-oda mozgatásával ér el a mesélő. A puzzle-nek egy sajátos formája, így az illusztrátornak még arra is gondolni kell, hogy ezt megvalósítsa. Az a cselekmény, amit a lapok húzása jelent, olyan elképesztő izgalomban tudja tartani a gyerekeket, hogy a személyes élmény garantált a számukra.

K.Á.: Van néhány alapvető különbség egy mesekönyv és egy Papírszínház között. Írás közben ezekre a különbségekre figyeltem. Jól kell tagolni a szöveget, kell egy sajátos ritmus, érdemes figyelni az esetleges hanghatásokra, vizuális effektusokra, stb. Írás közben felidéztem magamnak a Papírszínházat, mint eseményt. Ehhez próbáltam igazodni.

Melyik a kedvenc részetek?

K.Á.: Az illusztrációk közül a gombás és a macskás részt szeretem. Nagy gombászok vagyunk, ezért is került be egy gomba a mesébe, a macskának meg iszonyat jó feje van kéménymászás közben, azt imádom.

Sz. H.: Kedvenc részem a tűztorony és a macska esete, nagyon élveztem ezt a részt, végig kacarásztam magamban míg a „macsekot” rajzoltam, de a tűzoltó zenekart is nagyon jó volt ábrázolni. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában!

Tags: , , , , ,