Leginkább kollázst alkalmaztam, majd ezt festettem, színeztem, finomítottam. Egységes homogén háttérként félfamentes rajzlapot használtam. Mivel az eredeti képek más formátumban készültek, mint a Csimota Tolerancia-sorozatának kötetei, icipicit számítógéppel is bele kellett nyúlni a rajzokba. A figurákat mindig pauszpapíron tervezem meg, majd ezeket a rajzokat használom arra is, hogy átvigyem a formákat a színes papírokra.

Vázlatok

Miért döntöttél ezek mellett?

 

Nagyon szeretek „pepecselni” és bár lassan haladok, nagy kedvvel vágok ki körömollóval, hangyabokányi ficniket (fecniket a szerk.), amiket a nem létező körömhegyemmel kell a helyükre varázsolni. Szeretem tologatni a papírdarabkákat, próbálgatni, hogy a kis virágos papírruha áll jobban a figurának vagy netán a kockás. Ez biztosan az eredeti textil-öltözéktervező végzettségemből fakad.

 

Hogyan kerültél kapcsolatba a Csimota Kiadóval?

 

Körülbelül egy éve vettem egy nagy levegőt és elküldtem a könyvtervet Dórának. Nagyon megörültem a gyors és pozitív válasznak, habár még rághattam a körmömet egy ideig, mert 2010-re már megvoltak a tervezett kiadványaik, ezért azt kérte Dóra térjünk vissza a részletekre később.

 

Milyennek ítéled meg a közös munkát?

 

Nagyon pozitív és érdekes volt az együttműködés, már csak azért is, mert a nyomdai próbaanyag ellenőrzésekor találkoztam és beszéltem először személyesen Dórával és Zsuzsával. Addig kizárólag e-mailben kommunikáltunk. Izgultam is mikor becsöngettem a kiadóba, és izgulok most is, hogy milyen lesz a kész könyv, amit eddig csak én láttam a nyomdában.

 

Színegyeztetés

 

Azt szokták mondani, hogy az illusztrátorok gyakran magukat festik meg, mit gondolsz erről?

 

Igen, szokták azt is mondani, hogy a kutyák is mindig hasonlítanak a gazdijukra…de mivel én elég magas és vékony vagyok, sőt még a hajam is inkább rövid, mint hosszú, ezekre a kerek, törpeszerű, rövidlábú figurákra nem igazán lehet azt mondani, hogy a magam képére formáltam őket. Ennek ellenére sokan mondják, hogy egy az egybe magamat rajzolom…

 

Mi a véleményed a mai magyar gyerekkönyvekről?

 

Egyre több a színvonalas kiadvány, tele szebbnél szebb illusztrációkkal. Én nagy felvásárló vagyok mert szinte mindent megveszek, ami tetszik, függetlenül attól, hogy milyen korosztálynak készült hiszen jól elvan a könyv egy dobozban, amíg a lányaim akkorák nem lesznek, hogy megkaphassák ajándékba. Ennek ellenére van, hogy egy kiadvánnyal, ami nekem nagyon tetszik, nem igazán tudnak mit kezdeni a gyerekeim.

 

Vannak már újabb könyv ötleteid?

 

Ötletek mindig vannak, csak valahogy azt kellene kitalálni miként lehetne alvás nélkül élni… Most egy Ausztráliában élő magyar pszichológus lány történeteihez készítek vázlatokat, remélem egyszer erről a közös munkáról is beszámolhatok.

 

A borító

 

Gyerekeknek, vagy felnőtteknek egyszerűbb festeni?

 

Felnőtt irodalmat nem illusztráltam még. Gyerekeknek szerintem azt gondolhatnánk, hogy könnyű cukiságokat rajzolgatni, de talán az a legnehezebb, hogy az ember megtaláljon egy egészséges középutat.

 

Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?

 

Erre most nem tudok konkrétummal válaszolni, de remélem, nemsokára újra megnyílik egy Illusztrátor Pajtások kiállítás, amin a pajtikon kívül az én munkáim is láthatóak lesznek.

Az alkotó CV-je, illetve honlapja.

SZERETNÉD

ha már most a kezedben lenne a könyv? Sajnos erre csak az Ünnepi Könyvhéten lesz alkalmad, de addig is kitaláltunk valamit. Ez nem más, mint a sorszámozott, névre szóló dedikáció. A Csimota Ünnepi Könyvhétre megjelenő könyvei közül (A csúnya királyfi és a szép királykisasszony, Pont, Görbe, Egyenes, Valentin) megvásárolhatod az első 100 sorszámozott példány egyikét, vagy akár többet is.

A dolog igen egyszerű, 2011. május 30. 12:00 után küldj egy levelet a sanya@csimota.hu címre (a könyv címével és azzal a névvel, amire szeretnéd a dedikációt) és érkezési sorrendben felkerülsz a TOP 100-as listákra, a lista a Csimota Blogján is fent lesz.