Nem baj, lesz jövőre is! – Simon Krisztina beszámolója
Egy nyári napközis tábor napi nyolc órájának értelmes programokkal való megtöltése nem is olyan egyszerű. Főleg akkor, ha ez egy kerületi tábor, ahol a gyerekek csak az étkezésért fizetnek (vagy rászorultsági alapon még azért se). És akkor előálltam fantasztikus ötletemmel:
Legyen Papírszínház! A vezetőségnek tetszett. Én meg amúgy is itt voltam, hisz táboroztattam. (Aztán bementem mesélni a gyerekeknek akkor is, amikor már nem. Sajnos erről nem készültek képek, pedig de sok kívánságot írtak az aranyhalacskákra. Időnként a szívem is belesajdult és egy-egy könnycsepp indult volna vándorútra az arcomon).
Képeket A brémai muzsikusok előadásán készítettünk. Ahová egyébként, mint az egyik állatvédő egyesület munkatársa érkeztem.
Indulhat az előadás? Mert mesét is írtam hozzá!!!