Csimota Gyerekkönyvkiadó – Új utakon járunk!

Kollár Árpád

Már csak pár nap választ el minket Kollár Árpád új könyvének, A Völgy, írta Tárkony bemutatójától, ezért előtte még gyorsan kifaggattuk őt a könyv főhősének „születéséről”, a mű alapjául szolgáló színhelyekről, valamint a prózaírás nehézségeiről.

Kérlek, mesélj a kezdetekről, hogy kezdődött az együttműködés a Csimotával?

Éppen Hamvas Béla Karneváljának első kötetét olvastam, amikor elment a látásom. Mintha celofánt lebegtettek volna a szemem előtt. Évekig nem tudtam írni, olvasni rendesen. Neszlár Sándorral először a Kontextus Műhelyben találkoztam 2005-ben, a Például a madzag című kötetem bemutatóján. Azt állította, hogy a Karneválban van egy Neszlár nevű szereplő. Emlékszem, a látásom intenzíven érdekelte őt. Belátom, van valami poétikus abban, hogy egy költő elkezd vakulni. Évek múlva Neszlárról kiderült, hogy Szabó, majd újabb évek múlva, hogy Tsík. Aztán még pár év, és rávett, hogy írjak gyerekvers kötetet, ez volt a Milyen madár. Aztán, hogy írjak még egyet, ez lenne a Völgy, írta Tárkony. Ennyi…

Milyen volt a versek után prózát írni? Mennyiben volt más?

​Nagyon. Nem vagyok prózaíró. Minden mondatért meg kellett küzdenem. Pontosabban minden egyes mondat elengedéséért. A próza nagy, új kaland volt számomra. Jól ment az írás, túlságosan is jól. Miután legyártottam 120000 karaktert, be kellett látnom, hogy nem tudok prózát írni. Hatalmas katyvasz lett az egész, alapvető dramaturgiai és narratológiai hibákkal. Még szerencse, hogy szerkeszteni elég jól tudok. Így tulajdonképpen a szerkesztés, a húzás közben tanultam meg prózát írni…

A Völgy, írta Tárkony

Hogy született meg a fejedben Tárkony karaktere? Milyen előzményekhez köthető a létrejötte? (Gondolok itt az Egyszervolt… Meseantológiában megjelent mesére, a Pocséktündérre) Hogyan nőtte ki magát az ott megjelent mese egy több fejezetes történetté?

Hat évvel ezelőtt Egerben jött az ötlet. Szürkületkor álltam a Szépasszony-völgyben, ami valójában se nem szép, se nem asszony, se nem völgy. Egy rablósor. Mégis, ott jutott eszembe a mese váza: a helyszín, a szereplők, néhány motívum, meg egy alaptörténet, ami végül ki is hullott a kötetből. De a szereplők és a motívumok is iszonyatosan megváltoztak, rá sem ismerni az alapötletre. A Pocséktündér évekkel később jött, fürdetés közben meséltem a gyerekeimnek, rögtönöznöm kellett valamit. A formába öntés során azonban már az eredeti Völgybe helyeztem őt. Évek alatt így aztán szép lassan megtelt a Völgy. Aztán egyszer csak leültem és megírtam a Pocséktündér mellé még 10 mesét. Majd jött a húzás, a szerkesztés…

Hogyhogy a Pocséktündér (itt csak Tündér) mellékszerepben tűnik fel?

A szerkesztőknek köszönhető. Ezért szerkesztő a szerkesztő. Azt eredetileg is tudtam már, hogy a Pocséktündérnél lazább, gördülékenyebb, gyerekbarátabb szöveget akarok. A szerkesztőknek leadott 11 mesében rengeteg szereplő pörgött, a történet is eléggé kusza volt. Minden bizonnyal megrémültek kicsit attól a kásahegytől, de ilyen az alkotói módszerem, szeretem, ha visz a szöveg, az utómunkálatok során szoktam helyre tenni a dolgokat. Ez persze nem túl energiahatékony módszer. A szerkesztők, Csányi Dóra és Tsík Sándor ajánlották, hogy dobjak a kukába egy csomó szereplőt, hogy a Tündér és Tárkony egyensúlyára építsem a szöveget. Az újraírás során a Tündér háttérbe szorult. Fontos szereplő maradt persze, de Tárkonyt sokkal jobban kedvelem, ezért ő kapta a főszerepet. Jó döntés volt, mert ő igazi sztáralkat, elviszi a showt…

Tesztelted a mesét a gyerekeiden? Amennyiben igen, előfordult, hogy azért változtattál a cselekményen, mert valami nem nyerte el a tetszésüket?

Nem. A gyerekeim nem kísérleti egerek. Szeretném, ha boldog és kiegyensúlyozott gyerekkoruk lenne. Elég baj nekik, hogy könyvek között nőnek fel, hogy író az apjuk, aki a Walesi bárdokat szavalja nekik üvöltve a fürdőkádban. A tesztelést természetesen más gyerekeken hajtottam végre. Mert az én gyerekeim beleszólnának a szövegbe, ahhoz pedig túl öntörvényű vagyok, hogy ezt toleráljam. A kézirat leadása előtt elolvastam nekik egy szuszra az összes mesét lefekvés előtt. Másnap reggel Villő lányom korán kelt, befúrta magát közénk az ágyba, megpuszilt és beszélgettünk Tárkonyról egy órát. Ennél több visszajelzés nem is kell. Álmos négy éves, ő is végighallgatta a meséket, de neki kellettek az illusztrációk is, miután megjött a könyv, lapozgatta vagy fél órát. Kincső egy éves, neki még nem olvastam föl a könyvet, viszont megnyalogatta a borítót. Nagyon különös tapintású borítója van, Sanya (Tsík Sándor) szerint bele akar harapni az ember. Kincső igazolta ezt a teóriát…

A Milyen madárral számos díjat nyertél/nyertetek (IBBY Honour List 2016, Év Gyerekkönyve Díj: A legjobb gyerekkönyv író 2014, Aranyrajzszög-díj 2014, Joseph Binder Design Award 2014 Bronzérem) Nagy Norbival. Volt benned egyfajta megfelelni vágyás A Völgy, írta Tárkony írása során emiatt?

Nem. Dehogy. Iszonyatosan élveztem az írást. Nem véletlenül írtam most nagyon más könyvet. A Milyen madár intenzív intellektuális és érzelmi kaland volt, de nagyon kimerített. Most tobzódtam a szövegáradásban, a történet burjánzásában. Dolgozott helyettem vagy általam a nyelv. Később persze meg kellett fizetnem mindennek az az árát, kemény munka volt összerántani az anyagot. Hiszen a 120000 karakternek kb. a fele kihullott a sok-sok újraírás során. Mondom, nagyon élveztem az írást, a szöveg például tele van nyelvi és szituációs humorral. Élveztem, hogy a semmiből egy egész világot teremthetek, amit megtölthetek jellemes és jellemtelen karakterekkel. Izgalmas történetekkel. Szerettem volna egy szórakoztató, ugyanakkor klasszikus irodalmi értékeket felvonultató könyvet írni, olyat, melyet több generációt megszólít egyszerre, melyet nem csak a gyerekek, de a felnőttek is szeretnek. Remélem, sikerült…

A könyvben látható környezetet, a horgolt terítős, dísztányéros, szarvasagancsos nappalit Nagy Norbival együtt találtátok ki?

Nem, nem szívesen szólok bele Norbi munkájába. Bízom benne és a szövegemben. A szöveg megtette a maga hatását, szemmel láthatólag megdolgozta, foglyul ejtette őt. Azért sem jó, ha a szerző beleugat az illusztrátor dolgába, mert annak is fel kell építenie a maga világát ahhoz, hogy jó legyen a könyv. Például arcot adni a szereplőknek, ami nem könnyű feladat. Norbinak mindez egyértelműen sikerült, ismét nagyon nagy munkát végzett. Volt néhány korrekciós kérésem persze, de ez elhanyagolható. Érdekes, hogy én korábban nem így láttam magam előtt a Völgyet és a szereplőket. Most meg már csak így tudom elképzelni. Természetesen azért beszélgettünk a könyvről, de csak miután Norbi elkészült az első körrel. Érdekes volt számomra, hogy mennyire hasonló elemekből építettük föl magunkban ezt a világot. Mindketten a dunántúli aprófalvak és az alföldi mezővárosok miliőjéből építkeztünk. Nálam Balatonhenye és gyerekkorom Szabadkájának várospereme volt a mintakép, Norbinál Kékkút és a Viharsarok. Egyrészt archaikus, mesés, másrészt a rögvalóság elemeiből építkeztünk. Norbi rengeteg apró, zseniális elemet helyezett el a képeken, melyek megidézik a magyar vidék mindennapjait. Való igaz, ezek részben sztereotip elemek, hiszen a szöveg is felkínál számos ilyen motívumot, de pont ebből fakad a képek nagyon is kedves, figyelmes humora…

Mikor lett egyértelmű, hogy Tárkony Csücsök nevű barátja igazából lány? A konyhát ábrázoló képen, a kávéfőző fölé kitett, róla készült portré azt sejteti, több van köztük barátságnál. Ők igazából egy pár?

Az első változatban Csücsök még Tárkony kislánya volt. De talán annyit elárulhatok, hogy készült egy olyan korai illusztráció is, ahol Csücsök még fiú. Igazi vidéki rocker csávó. Úgy látszik, a szöveg több értelmezést is megenged. Ezen jót nevettünk végül. A kötetben számomra eléggé egyértelműen lánynak néz ki. A kérdésed második felére válaszolva: nem tudom. A szerző sem tudhat mindent. Nem is fontos…

Tervezitek a történet folytatását? Milyen terveid vannak?

​Terveim vannak. Szeretnék egy szép nagy teraszon ücsörögni, nézni egy szép nagy keret. De se teraszom, se kertem egyelőre. Szeretném, ha Franciaországban összekaparnánk legalább egy nyomorult pontot (a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon a magyar csapat a szerk.). Hogy ne kelljen újra posztolnom az Apa szerint mindenki hülye… kezdetű versemet. Más jellegű terveim nincsenek. Az olvasók természetesen követelik a történet folytatását. Már kaptam egy olvasói levelet, reklamációt, hogy túl rövid a könyv. Lehet, hogy lesz belőle karácsonyi lapozó, ami nyáron játszódik. De az is lehet, hogy nem. Nem szoktam tervezni, ha elkap a gépszíj, csinálom…

Hol találkozhatnak veled legközelebb személyesen is az olvasók?

Június 7-én a budai B32 Galéria és Kultúrtérben lesz A Völgy, írta Tárkony és a Dettikéről és más istenekről közös bemutatója. A szerzőkkel és az illusztrátorokkal Mészáros Márton fog beszélgetni, aki állítólag nagy hasonlóságot mutat Hentes Kopasszal, a világhírű két jobblábas balhátvéddel. De ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Mindenesetre bekészítettem már egy marék postásgumit, azzal fogjuk lövöldözni a közönséget. Felnőtteknek kötelező, gyerekeknek szigorúan ajánlott program. Azután jó ebédhez szól a nóta, június 11-én pontban a déli harangszóra dedikáljunk Norbival az Ünnepi Könyvhéten a Tárkonyt. A Milyen madárral nagyon sok iskolába és könyvtárba eljutottam, remélem, hogy Tárkony is eljut sok gyerekhez. Mert ennek van értelme…