Vannak könyvek, amelyek kézbe kívánkoznak. A Milyen madár éppen ilyen. Kollár Árpád gyerekverses kötete a könyvhétre jelent meg a Csimota Kiadónál. Egyértelműen az idei év legszebb könyvei közé tartozik, ezért pedig Nagy Norbert illusztrátor a felelős. Réka vele beszélgetett a könyv létrejöttéről.

Hogy tetszett életed első könyvbemutatója?

Jó hangulatú és izgalmas, annál is inkább mert Árpival itt találkoztunk először a közös munkánk során. Családias légkör, baráti társalgás az íróval és a szerkesztőkkel. A könyv vizuális megjelenéséről Paulovkin Bogi tartott egy rövid előadást. Volt még süti és bor is. Mi kellhet még?

Hogyhogy nem találkoztatok személyesen a szerzővel? Ennek volt valami szakmai oka?

Nem hinném, egyszerűen így alakult. Ettől függetlenül nagyon jól működő munkafolyamat volt, aztán később, már nem akartunk változtatni a bevált recepten.

Hogy talált rád a szerző, vagy inkább a kiadó?

Tavaly márciusban volt egy kiállításom a Printában, ennek az anyaga jutott el a kiadóhoz, így keresett meg a Csimota. Ők egy készülő verseskötethez kerestek illusztrátort… készítettem próbarajzokat. A könyv szerzőjét, mint már tudod, nem ismertem.

Mi ihlette ezeket a rajzokat? Miből és miért születtek?

Természetesen Árpi versei.
A könyv szerkesztői, Csányi Dóra és Tsík Sanya mindenben segítették a munkámat, elsősorban azzal, hogy teljes szabadságot adtak az alkotói folyamatban. Egyre több verset kaptam, egyre inkább összeállt a fejemben a teljes kép. Olyan könyvet szerettem volna készíteni, amiben a versek szépen hömpölyöghetnek egymás után. Egy egybefüggő történet rajzolódott ki előttem, ahol sok apró részlet között bámészkodhat az olvasó. Rengeteg oda-vissza utalás található az oldalakon, mint mondjuk egy zeneműben. Találunk benne csúcspontokat és csendesebb részeket is, úgy, hogy mégis az egész kötet, egy teljes folyamatként értelmezhető. Ezt azért tartom fontosnak, mert végül is különálló versekből áll a könyv, ezeket nem feltétlenül kellett volna összefűzni. Másfelől igyekeztem olyan illusztrációkat készíteni, amik sokszor a történetek hátterét, kiegészítő gondolatait mutatják meg.
Persze nem volt annyira nehéz dolgom, mert a versek nagyon inspiratívak, akárhányszor olvastam el őket, mindig újabb és újabb képek jelentek meg a fejemben. Némely versnél pedig olyan érzésem volt, mintha a saját gyermekkori bringás-focis kalandjaimat olvastam volna vissza.

Milyen technikával dolgozol?

Vegyes. Sok firka, skicc, végül komputeren véglegesítem a rajzokat.

Mennyi idő alatt készültek el az illusztrációk (az első gondolattól a nyomdai leadásig)?

Valamikor tavaly augusztus végén készültek az első rajzok, a nyomda, ha jól emlékszem, április végén indította a gépeket.

Hol tanultál grafikusnak? Hol és mivel kezdted grafikusi pályafutásod? Végül hogyan jöttek a könyvek?

2003-ban a MOME-n végeztem grafika szakon. Még az egyetem első évében elkezdtem dolgozni egy kis grafikai stúdióban, a diploma után pedig reklámügynökségeknél folytattam évekig grafikusként, később mint art direktor. Három éve egy barátommal csináltunk egy saját kis grafikai műhelyt, emellett már az illusztrálásra is jut időm. A könyvek és az illusztrációk egyébként mindig is közel álltak hozzám, folyamatosan készültek hasonló munkák, persze csak az asztalfiókomnak.

Ha egy gyerekkönyvet ajánlhatnál a kedvenceid közül, melyik lenne az?

Kollár Árpád „Milyen madár” című könyvét ajánlanám, most ez jut hirtelen az eszembe.

Végül: Miért nyúl? (Úgy is mindenki ezt kérdezi…)

Lehetett volna kutya vagy talán vidra is, amúgy meg ez nem is annyira fontos. Nyúl lett, mert nyúlnak kellett lennie. A könyv folyamatosságához szükség volt egy összekötő karakterre, ő lett hát A nyúl, aki jelen esetben egy narrátor, és elmeséli, megmutatja a történeteit, vagy éppen visszaemlékezik rájuk, ahogy tetszik. Folyton visszatérő figura, aki többek között a madarakról is mesél. Sokféle arca van, mindig az adott vers hangulatához illeszkedik. Amúgy csendes, nem hivalkodó nyúl ez, csak valahogy most mindig odakeveredett a tűz közelébe.