Evelien De Vlieger: Félix időt csinál
Az új barát kihívásai után Félix, nagyfiúsítási folyamatának újabb állomásához érkezett. Mi pedig egészen újszerű problémával szembesültünk: nem tudtuk eldönteni hogyan olvassuk. Ilyen is van.
P egyfolytában korholt: „Túl sokat olvastál egyszerre, mindjárt vége lesz!”, vagy „Miért csak ilyen keveset olvasol, most a legizgalmasabb!” Csak akkor nyugodott meg, amikor emlékeztettem, hogy egy könyvet – szerencsére – akár többször is újra lehet olvasni. Azt már csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy P azért bármennyire is próbált „spórolni” a könyvvel, nem állta meg és egyedül is nekiállt olvasgatni. Klassz srác Félix, könnyű azonosulni az elmélkedő, kitaláló, álmodozós figurájával.
Miközben mi szorgalmasan próbáltuk beosztani a könyvet, Félix is küzd a maga gondjával. Anya új öltettel áll elő: idén menjen egyedül felköszönteni Pilla nénit születésnapja alkalmából. Elvégre már nagyfiú, majdnem felnőtt. Félixnek persze semmi kedve. Pilla nénit akkor sem kedveli túlzottan amikor évente egyszer anyuékkal együtt látogatják meg. Így meg, hogy egyedül kell mennie, igazán rémesnek ígérkezik a vizit, ráadásul egy órát kellene anyu nővérénél eltöltenie, ami egy örökkévalóságnak tűnik. Pilla néninél ugyanis mindig szottyadt a keksz (még az is lehet, hogy kutyakeksz), sosincs az üdítőben buborék, és egészen furán néz ki lusta szemével és valószerűtlenül fura alakjával. Ráadásul a gyerekeket sem kedveli túlzottan. Így Félix előáll a klasszikus kifogással: nincs ideje. Anya pedig rövid úton lezárja a vitát: csináljon!
Félix természetesen azonnal beleveti magát a témába, és elkezdi összeszedni, hogy mit tud az időről. Kinek van sok és kevés ideje. Mik az időpazarló tevékenységek, hogyan lehet felgyorsítani a beszédsebességet, hogy a lehető legtöbbet spóroljunk.
Első útja nagypapa műhelyébe vezet, aki igazán mindent megtesz, hogy segítsen előteremteni a szükséges időt. Ha más nem, legalább a humora időtlen. Természetesen az új barát, Péter is lelkesen támogatja vállalkozásában, legyen szó kakasvadászatról a szomszéd kertjében, vagy a stratégia fontosságú macska-kidekorálásról. De hol is lehet a legtöbb időt találni? Természetesen egy óraboltban, ahol Félixet a titokzatos Estyén fogadja, aki bevezeti az órák és az idő rejtelmeibe. Ketten kitalálnak egy tuti biztos tervet arról, hogy hogyan úszhatná meg Félix a látogatást a gyerekgyűlölő Pilla néninél a lehető legrövidebb módon.
Persze, – ahogy ez a tuti tervekkel lenni szokott – amikor elérkezik a döntő pillanat kiderül, hogy semmi sincs úgy, ahogy azt előre olyan gondosan eltervezték. Legfőképpen Pilla néni tartogat meglepetéseket. A körmönfont terv szerint öt percesre sürített villámlátogatásból kikerekedik valami egészen más: egy új kezdet. Hirtelen valahogy minden megváltozik. A rettegett egy óra, – a látogatás ideje – már nem válogatott rémségekről szól.
Evelien De Vlieger második magyarul megjelent könyvében ismét nagyon okosan és mély érzésekkel nyúl az idő témájához. Az írónő finom humora, remekül ötvözi az egyszerű hétköznapi igazságokat, az apró varázslatokat és a könnyedséget, amivel elénk tárja mindezt. Egyszerre mágikus, vicces és bölcs.
Wendy Panders izgalmas rajzai apró, vicces részletei, tökéletes kiegészítői a történetnek, amelyet most is Alföldy Mari fordított.
Közhelyek nélkül az időről, a másikról, esélyekről, új kezdetekről, váratlan meglepetésekről és egy nagyon szerethető kisfiúról.