LIPTÁK ILDIKÓ ÉS TRESZNER BARBARA NYÁRI NYOMOZÁS CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Az Ünnepi Könyvhét előestéjén, június 7-én a Marczibányi Téri Szabadidő Központban került megrendezésre Lipták Ildikó Nyári nyomozás című ifjúsági regényének bemutatója. A Csimota Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet kapcsán Csányi Dóra, a kiadó főszerkesztője beszélgetett az első könyvét jegyző Lipták Ildikóval és a regényt illusztráló Treszner Barbarával.

Csányi Dóra első kérdése Lipták Ildikóhoz arra irányult, hogy milyen első könyves szerzőnek lenni. Lipták Ildikó elmesélte a közönségnek, hogy kicsit olyan, mintha álmodna, 45 évesen pályakezdő fiatalnak érzi magát, aki nagyon izgul. Ildikó elmondta a jelenlévőknek, hogy a civil életben a 25 éve alapított Kerekasztal Színházi Nevelési Központ színész-dráma tanára, ahol gyerekekkel, fiatalokkal, esetenként felnőttekkel dolgozik, és a színház összefügg azzal, hogy elkezdett írni, hiszen ott is történetekkel foglalkozik, érzelmekkel, gondolatokkal, sőt a gondolkodása is erősen színházi, mindenhol azt a perspektívát keresi, honnan lehet a sztorit elindítani. Ildikó azt is elárulta, hogy szinte minden története monológ.

A következőkben Ildikó megosztotta a közönséggel, hogy miután a Liget Műhely, Szitakötő – gyerekirodalommal foglalkozó – folyóiratában megjelent két írása, otthon a fia rákérdezett, hogy miért nem ír regényt ezekből a történetekből, és ennek hatására körvonalazódott a Nyári nyomozás ötlete. Lipták Ildikó elmesélte, hogy a főszereplő figura rá hasonlít, egyáltalán nem a gyerekeiről mintázta, és a saját fejében élnek a könyvben megjelenő gondolatok. Az írónő azt is hozzátette, hogy a 25 éves drámapedagógiai pályája során sok, a főhőshöz hasonló gyerekkel találkozott, és a történet főszálát alkotó identitásválság pont ehhez a 10-11 éves korosztályhoz kapcsolódik. Lipták Ildikó szerint azért is íródott a regény egyes szám első személyben, mert csak monológ formájában lehet az identitást és az egzisztenciát érintő kérdéseken gondolkodni. A szerző azt is megosztotta a résztvevőkkel, hogy semmiképpen sem akart naplóregényt írni, mert ő maga sem tudott feloldódni a naplóírásban soha, és a Nyári nyomozás szerinte alapvetően egy nagyon magányos történet, ahol a főszereplő olyan típusú fiú, aki rágódik, gondolkodik a dolgokon.

A következőkben Csányi Dóra és Lipták Ildikó a könyv szerkesztésének nehézségeiről beszélgettek. Lipták Ildikó elmesélte, hogy a színházi munkák miatt a csapatmunka nem idegen a számára, és a Nyári nyomozás megszületése mögött is, a háttérben komoly, közös munka áll. Szerencsésnek tartja magát, hogy szerinte a legjobbakból álló könyvkiadói gárdához került, ahol a könyv készítése közben végig biztonságban érezte magát. Ildikó szerint az időkezelés volt az egyik legnagyobb kihívás a regénye írása folyamán, és még az első tördelés után is talált időkezelési hibát.

Miután Lipták Ildikó felolvasta a Nyári nyomozás második fejezetét, Csányi Dóra főszerkesztő a könyv illusztrátorához, Treszner Barbarához fordult, akit arról faggatott, hogyan fogott bele a kötet illusztrálásába. Barbara elmondta a közönségnek, hogy többször is elolvasta a könyvet, majd kiválasztotta azokat a részeket, amiket illusztrálni szeretett volna, és készített pár vázlatot.

A következőkben Ildikó megosztotta a közönséggel, hogy miután a Liget Műhely, Szitakötő – gyerekirodalommal foglalkozó – folyóiratában megjelent két írása, otthon a fia rákérdezett, hogy miért nem ír regényt ezekből a történetekből, és ennek hatására körvonalazódott a Nyári nyomozás ötlete. Lipták Ildikó elmesélte, hogy a főszereplő figura rá hasonlít, egyáltalán nem a gyerekeiről mintázta, és a saját fejében élnek a könyvben megjelenő gondolatok. Az írónő azt is hozzátette, hogy a 25 éves drámapedagógiai pályája során sok, a főhőshöz hasonló gyerekkel találkozott, és a történet főszálát alkotó identitásválság pont ehhez a 10-11 éves korosztályhoz kapcsolódik. Lipták Ildikó szerint azért is íródott a regény egyes szám első személyben, mert csak monológ formájában lehet az identitást és az egzisztenciát érintő kérdéseken gondolkodni. A szerző azt is megosztotta a résztvevőkkel, hogy semmiképpen sem akart naplóregényt írni, mert ő maga sem tudott feloldódni a naplóírásban soha, és a Nyári nyomozás szerinte alapvetően egy nagyon magányos történet, ahol a főszereplő olyan típusú fiú, aki rágódik, gondolkodik a dolgokon.

A következőkben Csányi Dóra és Lipták Ildikó a könyv szerkesztésének nehézségeiről beszélgettek. Lipták Ildikó elmesélte, hogy a színházi munkák miatt a csapatmunka nem idegen a számára, és a Nyári nyomozás megszületése mögött is, a háttérben komoly, közös munka áll. Szerencsésnek tartja magát, hogy szerinte a legjobbakból álló könyvkiadói gárdához került, ahol a könyv készítése közben végig biztonságban érezte magát. Ildikó szerint az időkezelés volt az egyik legnagyobb kihívás a regénye írása folyamán, és még az első tördelés után is talált időkezelési hibát.

Miután Lipták Ildikó felolvasta a Nyári nyomozás második fejezetét, Csányi Dóra főszerkesztő a könyv illusztrátorához, Treszner Barbarához fordult, akit arról faggatott, hogyan fogott bele a kötet illusztrálásába. Barbara elmondta a közönségnek, hogy többször is elolvasta a könyvet, majd kiválasztotta azokat a részeket, amiket illusztrálni szeretett volna, és készített pár vázlatot.

Az illusztrálás technikai oldala kapcsán Treszner Barbara olyan kulisszatitkokba is beavatta a jelenlévőket, hogy a digitális rajzolás folyamán először kitöltötte az adott képet, majd öt féle ecset használatával készítette el a rajzokat. Azt is elmesélte, hogy már a könyv olvasásakor eldöntötte, a kötet két domináns színe a narancsos piros lesz, mert az a nyár színe, és a kék, hiszen egy kisfiú a történet főszereplője.

Az elkövetkezendőkben Barbara arról beszélgetett a Csimota Kiadó főszerkesztőjével, hogy az illusztrátornak is ugyanúgy szüksége van a szerkesztők munkájára, hiszen a gyerekkönyv műfaja határokat szab a szövegben és a képi megjelenésben is. A főhős karakterének kitalálásáról mesélt Barbara a következőkben. Elmondta, hogy a történet alapján egy átlagos fiút képzelt el, kíváncsi, ábrándos tekintettel. Lipták Ildikó és Treszner Barbara azt is felelevenítette, hogyan „tesztelték” a készülő szöveget, illetve illusztrációt hozzátartozóikon, barátaikon, hogyan fogadták meg, vagy sem az érkező tanácsokat.

A könyvbemutató zárásként Csányi Dóra azt a kérdést tette fel mind a két beszélgetőpartnerének, hogy milyen terveik vannak a jövőben. Az illusztrátor Treszner Barbara saját brandjét szeretné létrehozni, Lipták Ildikó pedig abban bizakodik, hogy kap majd egy olyan hívószót, ami egy új történet megírását fogja inspirálni.

Pákozdi Petra

(fotó: Schleisz Zsuzsanna)