Egy hónapig tart még a nyár, de van, akinek még csak eztán kezdődik a táborozás. Olvasás közben a kánikulától a betűk néha összefolynak, de ha táborozás előtt (vagy akár után) témába vágó könyvet szeretnénk a gyerek kezébe adni, Az új barátra bizton számíthatunk (már csak a sok vicces rajz miatt is).
A történet főszereplője, Félix magányos kisfiú; magányát még az is tetézi, hogy egy hét múlva táborba küldik a szülei, ahol senkit nem ismer. Félve érdeklődik anyjánál, mi lesz a táborban, de folyton elfoglalt anyja üres, használhatatlan válaszokkal penderíti le magáról a fiút, aztán egyszer csak azzal nyugtatja meg, hogy „majd lesz új barátod. Összejön az, viszont egy barátért meg kell dolgozni”.

Félixben felvillan a megoldás: tehát készítenie kell egy barátot! A következő napokat azzal tölti, hogy kitalálja, kiféle-miféle legyen ez az új barát. Indít egy dossziét, Új barát címmel, és mivel korábban az anyja mindig azt tanácsolta, ha valamit nem tud, készítsen listát, elő is áll a legkülönfélébb felsorolásokkal, amelyeknek semmi közük a jó barát „elkészítéséhez” (kedvenc ételeim, kedvenc fővárosaim, szélfajták listája, egy barát tulajdonságai stb.). Ezeket a listákat rajzokkal kíséri, így mi is láthatjuk egy nyolc-kilencéves kisfiú képzeletgazdag tervrajzait (Wendy Panders humoros, laza, mégis metszően pontos grafikái) a jó barátról, aki majd elkíséri őt a táborba, hogy ne legyen egyedül. Az ilyen barátnak lelke van (ezt színes lufival fogja előállítani), kötélidegei (egy gombolyag kötözőzsineg), hosszúra nyújtható karja van (colstock), simogató keze (festékpemzli), góllövő térdízülete (rugók), éles esze(metszőolló) stb. Félix lázasan dolgozik a terveken nagypapa műhelyében. Nagypapa már nem él, a név rajtaragadt a fészeren, a képzeletében azonban időnként megjelenik szeretett nagyapja, aki néha szakállas vicceket mesél ugyan, de valamit mindig hozzá tud tenni Félix terveihez.

Ahogy közeledik a táborba indulás napja, úgy bontakozik ki egy nagyon is ismerős családi miliő elfoglalt szülőkkel, akik Félixet ugyan láthatóan nagyon szeretik (anyja tortát süt neki, párnacsatát vívnak, apjával jól szórakoznak a kertben a locsolócsővel), de megérteni nem igazán tudják. Anyjának türelme nincs hozzá, apja meg a saját dolgaival van elfoglalva. A történet ennek ellenére nem szomorú vagy tragikus, épp ellenkezőleg: képi humorban gazdag, vicces könyv, amelynek természetesen hepiend a vége. Könnyed mű, elgondolkodtató meglátásokkal. Ha nem lennének averzióim a „kötelező nyári olvasmány” kategóriájával szemben, ezt a könyvet beilleszteném a listába, és nem csak táborba készülőknek.