szegedi_katalin_interjuSzegedi Katalin a Lenka és a Palkó alkotója (Fotó: Sióréti Gábor)

Hogy lesz valakiből illusztrátor meseíró, neked mi a történeted? Mindig is tudtad, hogy illusztrátor leszel?

Először is szeretném leszögezni, hogy annak ellenére, hogy életemben írtam három könyvet, attól még nem tartom magam meseírónak, sőt. Én egy illusztrátor vagyok, aki néha megírja a saját könyveit. Azt, hogy sikerül-e megvalósítani gyerekkori álmomat, nem tudtam, csak reménykedtem benne. Hiszen nem tudhattam, hogy vajon fölvesznek-e álmaim egyetemére, az Iparművészetire? Azt sem tudhattam, hogy utána sikerül-e munkát találni? Pályakezdőként természetesen nem sikerült. Amikor még nem voltak hazai megbízásaim, jártuk a bolognai könyvvásárt munkát keresgélve. Akkor jó pár nyugat-európai kiadó biztatott azzal, hogy ha saját, önálló könyvtervvel jelentkeznék, az esetleg érdekelné őket. Erre a bíztatásra írtam meg az Álomcirkuszt, ami így először külföldön, Németországban és Görögországban jelent meg. Csak ez után jelent meg magyarul is itthon. Ez a könyv, az Álomcirkusz volt az abszolút áttörés: ennek köszönhetően kaptam aztán itthon is illusztrátori megbízásokat.

Honnan érkezik az ihlet, mi a legfőbb motivációd?

Nehéz erre általánosságban válaszolni. Nem tudatosan alkotok, ezért nagyon nehéz fülöncsípni, megnevezni ezeket az ösztönösen feltörő dolgokat. Az mindenesetre biztos, hogy amikor rajzolok, a legfőbb ihletet mindig az adott irodalmi mű adja. Ha jó a szöveg, akkor csak úgy áradnak a fejemben a gondolatok, kavarognak a képek, ebből már ki lehet indulni. Persze ehhez jönnek a személyes élmények: látott, érzett, megélt, vagy csak elképzelt dolgok. Akár álmok.

Mire vagy a legbüszkébb?

Inkább kire: a fiamra vagyok a legbüszkébb, aki most tizenhat éves. Úgy érzem, egy jó ember van alakulóban, és nekem ez a legfontosabb. De ha a munkára érted, akkor a Lenkára és a Palkóra vagyok a legbüszkébb, közülük is inkább a Palkóra. Mindkét könyv saját kútfőből született, úgy értem, nem volt egyikre sem kiadói megrendelés, tehát mindkettő szerelemgyerek, mindegyiket egyformán szeretem. A Palkóra azért vagyok mégis kicsit büszkébb, mert nagy kihívás elé állítottam magamat: Nem folytatni akartam a Lenkát, hanem a párját szerettem volna megcsinálni. A két könyv ugyanazt a napot meséli el, ugyanannak a barátságnak a történetét, de két különböző szemszögből. A Palkóban az volt a kihívás, hogy véletlenül se ismételje a Lenkát, viszont egészítse ki annak történetét, bizonyos pontokon kapcsolódva. Nagyon élveztem ezt kitalálni.

Van olyan kifejezési forma az illusztráción kívül, amivel szívesen dolgozol?

Mindennél jobban érdekel a gasztronómia. A recept alapján való főzés soha nem izgatott, engem az ételek kitalálása inspirál. Azt eddig is tudtam, hogy e téren kreatív vagyok, soha nem okozott gondot, hogy jó alapanyagokból összedobjak valami finomat. De most igazi kihívás, hogy egy szigorú diétának megfelelően ízes és izgalmas ételeket találjak ki.

Az interjút Kobrizsa Ádám készítette, annak kapcsán, hogy a Children of the Elements nevű start up vállalkozás többek között a Lenkát és a Palkót is feldolgozta Ipad alkalmazásra, mely 2014 nyarán jelenik meg.