Kakaós, málnás, pöttyös Lenka
Biztosan jártál már Te is úgy, hogy olvasás közben a szívedhez nőtt egyik-másik szereplő. Én már többször is! Megszerettem a Kisherceget, miközben meg akarta ismerni a világot. És amikor Vuk elvesztette a szüleit, szerettem volna mellékuporodni és addig simogatni a buksiját, amíg azt nem érzi, nincs egyedül. Most Lenkát zártam a szívembe. Lenkát és Palkót, akiket legszívesebben most jól megölelnék és egy-egy csattanós, cuppanós puszit nyomnék a fejük búbjára. A Csimota Könyvkiadó Tolerancia-sorozata között bukkantam erre a pöttyös ruhás, dundi kislányra, aki hatalmas kedvenccé vált. Erről a sorozatról annyit érdemes tudni, hogy a kisebbeknek íródnak, és eddig igen színvonalas kiadványokat jelentettek meg. 4-8 éves gyerekek a célcsoport és olyan témákról szólnak, mint a másság, az elfogadás, az emberiség sokszínűsége, vagy az élet körforgása. Ugye milyen nehéz ezekről a témákról beszélni a kisebbekkel? Szerencse, hogy vannak ilyen könyveink, segítségükkel egyszerűbb megértetni és elmagyarázni ezek fontosságát. És most már itt van nekünk Lenka és Palkó története is!
Lenka olyan, mint a telihold. Ő egy kerek, piros pöttyös ruhás kislány, aki nagyon magányos. Nincsenek barátai, testalkata miatt csúfolják, nem akarnak vele játszani. Így a rajzolásba menekül, legjobb cimborái a ceruzák és a zsírkréták lesznek. Egy nap az anyukája kizavarja a térre, hogy játsszon a barátaival. Lenka kissé dacosan indul útnak, tudván, hogy nem talál majd játszótársakat. Azért mégis kibújik az otthon adta biztonságból és elindul pajtásokat keresni. De hamar rá kell jönnie, hogy nem látják szívesen. Kicsúfolják, kinevetik, majd elzavarják. Ám talál egy krétát, s mivel Lenka nagyon kreatív kislány, az aszfalton kezd el rajzolgatni. Egyszer csak odarollerezik mellé Palkó, aki csodálni kezdi a műveit. Palkó hatalmas forma! Nagy fülei, csálé fogai és kócos frizurája van. Emellett óriási szemüveget és bő nadrágot visel. De ami a legfontosabb, meglátja Lenkában és Lenka rajzaiban a szépséget. Ettől a pillanattól kezdve már mindkettőjüknek lesz játszótársa. Palkó papírcsákót hajtogat Lenkának, hogy ne ázzon az esőben, és még a rollerére is felveszi. Egy igazi gentleman. Nem is kell csodálkozni, hogy barátok lesznek!
Szegedi Katalinról nem hiszem, hogy beszélnem kell. Hihetetlenül tehetséges illusztrátor, akiről most kiderült, hogy nem csak rajzolásban, de meseírásban is otthon van. Ritka, hogy a történet és a képi ábrázolás ennyire összhangban legyen, ennél a két könyvecskénél pedig harmóniában van mind a kettő. Nem értek nagyon a rajzolási technikákhoz, de ha belelapozol, akkor láthatod, hogy különböző módszerek felhasználásával lesznek igazán élettel teliek a képek. Van itt minden, csomagolópapír, hullámkarton, újságpapír és kollázstechnika. Kifejezetten tetszenek a színek. Ez a kis kerek kislány, a piros pöttyös ruhában annyi melegséget áraszt! A kesze-kusza hajú kisfiú, a bő nacijával és a ropi alakjával nagyon jól kiegészít. Sok kis apró nüansz teszi mozgalmassá a képeket, és érdemes megfigyelni az oldalszámozást is. Római számokat, dobókockát, de még katicabogarat is találsz a lapok alján. Nem vitás, kis könyv, nagy művész és végtelenszer lapozgatható oldalak.
Lenkát nagyon megszerettem, de olvasásakor egy kis hiányérzet maradt bennem. Így másnap meg is szereztem Palkó könyvét. Jól tettem, mert ketten együtt alkotnak egy teljes egészet. Megismertem a kisfiú történetét és az ő szemszögéből is láthattam ennek a csodálatos és őszinte barátságnak a kezdetét. Szeretni valóak mindketten. A két kötet egyenként egy-egy értékes puzzle darabka, de együtt egy nagyon aranyos kis mese, melyet ajánlok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Egyszerű és tökéletes. Szép kis történet a barátságról és az elfogadásról, melyet minden ovisnak kötelezővé tennék!
A Tolerancia-sorozat eddig megjelenő köteteiből terítéken van még Böszörményi Gyulától az Emberke színe és Orit Gidali-tól a Nóra, a gondolatolvasó is. Hamarosan ezeket is velem eheted.
Kedvenc idézet:
„Lenka legjobb barátai ugyanis a ceruzák voltak. Meg a papírok, a tollak, a zsírkréták, a festékek, az ecsetek, és minden, amivel csak rajzolni lehetett.
– Mit kuksolsz itt bent a szobádban ezen a szép napon? Menj ki a térre, szaladgálj egy kicsit te is a barátaiddal!
Lenka dacosan válaszolt:
– Nem megyek! Különben sincsenek barátaim! A gyerekek nem akarnak játszani velem, csak csúfolnak, mert… mert… dagi vagyok – mondta, és bánatosan lehorgasztotta a fejét.
A mamája gyorsan magához ölelte.
– Jaj, miket beszélsz, dehogy vagy te dagi! Te pont így vagy szép, ahogy vagy! – vigasztalta, és egy puszit nyomott Lenka szöszmösz hajába. – Most pedig egy-kettő, húzd föl gyorsan a cipődet, és szaladj le játszani! Na, futás!
Lenkának nem sok kedve volt abbahagyni a rajzolást, de mit volt mit tenni: anya szava parancs. Így hát letette a ceruzáját.
– Majd később befejezlek! – súgta oda az elkezdett rajznak, és otthagyott mindent az ablakpárkányon.”
Kakaós, málnás, pöttyös Lenka
Lenka kerek, mint a telihold. Ezért valami kerek finomságot képzeltem el mellé. Mi lehetne más, mint a gyerekek egyik nagy kedvence: a palacsinta! A kishölgy ruhája pöttyös, így szöget ütött a fejemben a gondolat… Pöttyös palacsinta! Ízesítésnek nem cukrot, hanem jó minőségű málnaszörpöt adtam hozzá, a pöttyökről pedig a kétféle tészta gondoskodott. A belsejébe túrós, málnás tölteléket tettem, így lett igazán kerek a történet.
Hozzávalók:
- 1 csésze liszt
- 1 csésze tej
- 2 db tojás
- 2 teáskanál étolaj
- fél csomag sütőpor
- 3 evőkanál málnaszörp
- 2 púpos evőkanál kakaópor
- 1 csipet só
Töltelék:
- 250 g túró
- 1 kispohár tejföl
- 2-3 evőkanál porcukor
- 10-15 gramm málna
A tejet, a tojást és az étolajat alaposan elkeverem, majd fokozatosan hozzádolgozom a sütőporos lisztet és a sót. Amikor szép, csomómentes masszát kapok, beleöntöm a málnaszörpöt. Fogok egy kisebb tálat, vagy poharat és a tésztából kiveszek kb. 1,5 dl-nyi mennyiséget. Ezt félreteszem, a többihez pedig alaposan belekeverem a kakaóport. Tartalékon felmelegítem a palacsintasütőt és kiskanállal apró pöttyöket rakok a közepére a fehér tésztából. Amikor már kezdenek buborékok jönni a pöttyökön, óvatosan ráöntök a kakaós masszából egy kisebb merőkanálnyit. Szépen eloszlatom a pufi gömbök között a tésztát és a gázt erősebbre veszem. Ezek után úgy járok el, mint a legtöbb amerikai palacsintánál. Figyelem az oldalát, és a buborékokat a tésztakorong közepén, majd szépen megfordítom és megsütöm a másik oldalát is. A következő palacsintát megint azzal kezdem, hogy alacsony hőfokon fehér pöttyöket teszek a serpenyő közepére. Habzsákba adagolva a fehér tésztából tökéletes pöttyöket készíthetsz. Higgy nekem, kipróbáltam és működik. De végül maradtam a kanalazásnál, mert nem akartam tökéletes pöttyöket. Lenka sem tökéletes és éppen ezért szeretjük annyira. Nem igaz?
Ebből az adagból kb. 15 darab palacsinta lesz. Mivel vékonyabb, mint egy amerikai palacsinta, feltekerem és betöltöm. (De töltelék nélkül, magában is nagyon finom.) Ehhez a túrót, a tejfölt és a cukrot alaposan kikeverem, majd óvatosan hozzáadom a málnaszemeket. Kész is a kakaós, málnás, pöttyös Lenkánk. Egészségedre!