A történet Sutyorka községben játszódik, főhelyszíne a postahivatal, ahol Tátiti Tibikét azt aggasztja, hogy az emberek már nem használják a táviratküldés lehetőségét, nincs továbbítandó üzenet. Nem tudja alkalmazni tudását, pedig megnyerte „[…] az országos távírászversenyt, ahol Aranyharkály díjban részesült […]” (5.). A távbeszélőket (telefonokat) okolja ezért, a levélküldés visszaeséséért pedig a villanyposta (minden újfajta kommunikációs mód) elterjedését teszi felelőssé a falu. Utóbbi Flambi Sanyi, a kancsal levélkihordó életére van negatív hatással.

Milbacher Róbert, a Pécsi Tudományegyetem tanára írt már tanulmányokat, novellaciklust, regényt, a gyermekirodalom területén viszont ezzel a könyvével jelentkezett először. Nagy bizalommal vettem kézbe művét, nem csalódtam. Már a borító is egy mozgalmas jelenetet ábrázol, mindhárom főszereplőt (Tátiti Tibike távírászt, Flambi Sanyit, a postást és Regenyei Rékát, a madárfelelőst) felsorakoztatja. Ugyanis Tátiti Tibike nem egyedül élvezi a főhősi státuszt, nem is feltétlenül ő a legszimpatikusabb. A cím is inkább a cselekmény katalizátora, mintsem összefoglalása a műnek. Mikor kinyitjuk a könyvet, a borító belső részén megtaláljuk a morzeábécét, ami nagyon hasznos, ötletes adalék, hisz óriási szerepet játszik ez a fajta kommunikációs forma a történetben. Érdekes még, hogy a betűkhöz tartozó mintaszavak, szókapcsolatok nem sablonosak, sokkal inkább szókincsnövelők: rigódal, falitábla, akácméznyalás.  Baranyai (b) András rajzai remekül egészítik ki a szöveget, színesek, megelevenítik a világot. Néhol csak egy kis méretű karakterábrázolás foglalja el a lapot, van, hogy akár fél oldalt is betölt, de egyik esetben sem érződik feleslegesnek.

A történet Sutyorka községben játszódik, fő helyszíne a postahivatal, ahol Tátiti Tibikét az aggasztja, hogy az emberek már nem használják a táviratküldés lehetőségét, nincs továbbítandó üzenet. Nem tudja alkalmazni tudását, pedig megnyerte „az országos távírászversenyt, ahol Aranyharkály díjban részesült” (5.). A távbeszélőket (telefonokat) okolja ezért, a levélküldés visszaeséséért pedig a villanyposta (minden újfajta kommunikációs mód) elterjedését teszi felelőssé a falu. Utóbbi Flambi Sanyi, a kancsal levélkihordó életére van negatív hatással.

Ezért is döbben meg Tibike és Sanyi azon, hogy választ kapnak, miután előbbi távírógépén „belekopogta a nagy üres semmibe a kérdést, ami már régóta nem hagyta nyugodni” (10.). A muflonok és kuflonok, a tűzföldi indiánok, a sztepptáncosok és az eszkimó sámánok mind kopogták a saját feleletüket. Ez pedig nagy lehetőséget adott a magányos postai dolgozóknak: kérdéseiket bátran feltehették. „Mostantól fogva nem vagyunk egyedül!” (16.).

Így mikor Regenyei Réka a madarak eltűnésének hírével állít be hozzájuk, már tudják, kikhez kell fordulniuk, hogy megtalálják és megállítsák a gyanús Enyveskezű Útonál­lókat, kik lehetetlen kérdéseikről híresek, melyekre senki sem tudja a választ. A detektívtörténetek elemeit hordozza magán a mű (megfelelő kérdések feltétele, nyomok összekapcsolása), bár maga a nyomozási folyamat nagy része a postahivatalban zajlik. Tibike pedig hiába képzeli magát nyomozónak („Tibike, aki most már úgy gondolt magára, mint egy valódi detektívre” [63.]), egyedül nem tudta volna megoldani a problémát, így a csapatmunka nagy szereppel bír.

A mű tizenegy fejezetből és egy utószóból áll, melyek címük alatt tartalmazzák is a történések rövid összefoglalását. Továbbá nem egy egyszerű, lineáris mesét olvashatunk, a főszálba beékelődik egy kisebb elbeszélés is, melyben Szent Gérce király történetével találkozunk. Ez sokkal népmeseibb hangulatú rész, a vándorló hős motívumával.

A könyv nagyobb betűmérettel szedett, kisgyerekek is könnyen olvashatják. A távírógépen kopogott kérdéseket pedig hitelesen ábrázolják: „mennyi stop az annyi stop”. Hátulján hétéves kortól ajánlják, a szülő jelenléte, felolvasása nem szükséges. Nyelvezete könnyed, könnyen befogadható. Nyelvi humorral építkezik, de nem viszi túlzásba. A történet valósága jól kiépített, ötvözi a mesebeli elemeket a modern világgal. A főhősök pedig annak ellenére, hogy munkájuk van, mint a felnőtteknek, mégis gyermekiek, ezt Tibike neve, Sanyi bizonytalansága is erősíti, így a velük való azonosulás is könnyebb a fiatalok számára.

Összességében egy mozgalmas, kedves történetet olvashatunk, melyben a technológiai fejlődés, a falusi közeg és a barátság mind előkerül. S bár egyik sem kap túl nagy hangsúlyt, egy gyermek számára már az is elég, hogy elülteti a fejében ezeket a fogalmakat.