allatkarneval

Állatkarnevál

A Csimota Kiadó vállaltan nehéz szerepet visz a gyerekkönyvkiadás piacán: nagyon tudatosan olyan könyveket készítenek, amelyek feszegetik a konvencióknak minden határát. Formailag, tartalmilag, vizuálisan egyaránt letörnek minden korlátot.

Én mégis gyakran érzem magam kevésnek vagy sekélyesnek, mikor ilyen kiadványokat nézegetek, felerősödik a kisebbségi érzésem, sok esetben az az érzésem, hogy egyedül vagyok a világon a sötétségemben, aki nem érti vagy nem értékeli, amit lát. Ezért lélegeztem hatalmasat, amikor nyár végén megláttam az Állatkarnevál egy előre kinyomott példányát, és azóta tűkön ültem, hogy megjelenjen és megszerezzem. Szerelem első látásra.

Ezúttal (végre) egy abszolút populáris könyvet nyomott ki a Csimota, éppen ezért tudom végre lelkiismeret-furdalás nélkül szeretni. Már küzdeni sem próbálok a felszínességem elismerése ellen.
Az ötlet egyszerű, de nagyszerű: az állatvilágban maszkabált rendeznek, ahova minden állat hivatalos, „jelmez viselete kötelező”! Ezek után azt láthatjuk, hogy melyik állat minek öltözik be. Isteni, mert a jobboldali képen van jelmez nélkül az állat, és lapozás után derül ki meglepetésszerűen, hogy az éppen milyen frappáns jelmezt fog magára ölteni, majd aminek öltözött, az az állat a soron következő. Az oroszlán elefántnak, az elefánt papagájnak, a papagáj teknősnek, és így tovább. Néhol egy-egy kitekintés van ebből a monotonitásból, apró poénok és kiszólások, amiktől csak még humorosabb az egész. Zseniálisak a társítások (farkas báránynak, zsiráf százlábúnak, róka tyúknak), üdítő, hogy ilyen vastag és hosszú a könyv, amilyen (igaz, ehhez mérten drága is), Az ötletek, az állatok és a rajzok imádnivalóak, az ötlet zseniális, a kivitelezés igényes. Igaz, szerintem nem „kolibrinak”, hanem „kolibrinek”, de örömmel szemet hunyok felette, mert rég nem szerettem ennyire őszintén gyerekkönyvet.