Ismert meséket „mondanak” el kortárs illusztrátorok. A vizuális élmény változatos és szórakoztató, a mesélés pedig visszatér a legősibb formájához.

Vannak mesék (Hófehérke, Piroska és a farkas, Csizmás kandúr), amelyet az egész világon mesélnek a gyerekeknek, de mindenhol kicsit másként. Most illusztrátorok „mondják el” ezeket a történeteket képekben szöveg nélkül. Apropó szöveg: senkit ne tévesszen meg az apró könyvecskék címe, mert az bizony „külföldiül” van. A Kot w butach, az Il gatto con gli stivali, a Den bestøvlede kat, a Rotkäppchen vagy a Little Red Riding Hood nem figyelmetlenségből került az idegen nyelvű könyvek helyett a gyerekkönyvek közé. Ezeknek a könyveknek nem kell a nyelvi akadályokat leküzdeni. A történetet mindenki ismeri és a képek alapján el tudja mesélni, úgy ahogy éppen eszébe jut és úgy színezi, ahogy éppen kedve tartja, vagy éppen úgy mondja el, ahogy a nagymamájától hallotta, vagy a képek alapján kerekít egy mesét. A szövegnélküliség felszabadítja a mesélőt. A vizualitás előtérbe kerülésével pedig a szájhagyományhoz való visszatérés is lehetővé válik, amelynek éppen ezek a mesék létüket köszönhetik.

A Design-könyvek sorozat még abban is rendhagyó, hogy minden egy mesét öt különböző illusztrátor dolgoz fel, apró, de helyes (5x120x120 mm méretű) kiskönyvekben. Fontos, hogy a gyerekek egy mesén keresztül már a legkisebb korban találkozzanak különböző vizuális látásmódokkal, sílusokkal. Személyes kedvenceim Baranyai b. András, Kárpáti Tibor, Stark Attila, Bodonyi Panni és Takács Mari „meséi”, de nem érdemes csupán az alapján választani a könyvek közül, hogy melyik stílus ragadja meg a figyelmünket, hanem mindent látni és forgatni kell és mindegyikben érdemes elmerülni.

A Csimota Design-könyvek sorozatában a Hófehérke és a hét törpe, a Piroska és a farkas, A 3 kismalac és a Csizmás kandúr jelent meg 5-5 illusztrátor elbeszélésében.

Kodály azt mondta, hogy a gyerekek zenei nevelését nem lehet elég korán kezdeni. Én hiszek abban is, hogy a gyerekek vizuális nevelését sem lehet elég korán kezdeni. Fontosnak tartom, hogy már kicsi korban sokféle dologgal találkozzanak, sokféle inger érje őket. Hiszek abban, hogy az elnagyolt, babás ábrázoláson valamint Füzesi Zsuzsa bájos és a disney-s „megfelelően optimalizált” illusztrációin kívül karcosabb, érdekesebb, változatosabb dolgokat is mutatni kell nekik. – Gyerekként nagyon szerettem és felnőttként is rajongok Réber László rajzaiért pedig stílusa messze áll az „édestől”, viszont megunhatatlan. Az illusztrációin keresztül ugyanúgy a gyerekkorom részévé vált, mint Sajdik Ferenc. – A Csimota Könyvkiadó Design-könyvei egyszerre érdekesek és szórakoztatóak, remek alkotók munkái válnak a gyerekek mindennapjainak részeivé.