Kollár Árpád költő felnőtt kötetei után egy igazán izgalmas, komoly, de gyermeki, felnőtt, de gyermekeket is foglalkoztató témákat feszegető gyermekverskötettel jelentkezett. Először a gyermekirodalom színpadán, de reméljük nem utoljára. A kötet verseit olvasva egyszer egy kislány, máskor egy kisfiú beszél hozzánk, emlékezik vissza gyermekkorára, olyan mindennapi, életszerű dolgokat is feszegetve, mint a halál, a család. Egy olyan hiánypótló gyermekverskötet ez, amely nyíltan beszél dolgokról, amelynek verseit olvasgatva megindulhat a kommunikáció a szülő, nagyszülő és gyermek között. Olyan kötet, amely kiemelkedik a többi közül kinézetében is, az illusztrációkat a most bemutatkozó Nagy Norbert készítette. Kiemelkedik azért, mert nem olvad bele a manapság megszokott színes, habos-babos stílusba, s milyen jó, hogy nem teszi! Ne féljünk ezért leemelni a polcról és megvenni, gyermekünknek és magunknak is jót teszünk majd vele.

Kedvcsinálónak álljon itt az egyik húsba vágó vers, egy megrendítő Miatyánk-átirat:

én apum

én apum, aki a mennyekben vagy,
félek, elfelejtem a te neved,
még a szekrényben lóg a nagykabátod,
de nincs már benne a te szagod,
az inged se sétál velem az utcán,

vigyázz ránk, ahogy megígérted,
hogy senki se bántsa a kishúgom,
a cinkékre meg majd vigyázok én is,
csak múljon el minden, akár az erdő,
és reggelre mindent elfelejtsek,

de sose legyen üres a házunk, ámen.