Kollár Árpád nevét eddig a felnőtt irodalomból ismerhettük, most viszont a Milyen madár című kötetével a gyerekirodalommal kezdett kapcsolatot. Szemmel láthatóan hamar megkedvelték egymást…

… pedig, ahogy Tsík Sanya (a Csimota Kiadó szerkesztője) egy év eleji interjúban mesélte, az egész történet csupán egyetlen verssel, a címadó Milyen madárral indult.

ki lopta el idén a tavaszt, milyen madár vitte magával délre,
és milyen madár szárnyán suhogott be újra északról a tél,
ki harapta le fagyos foggal a rügyeket a bokrok ágairól,
melyik padlásra rejtette előlünk a hóvirágot, a nárciszt

A verseket olvasva az volt az érzésem, hogy belebújtam egy kisgyerek fejébe, pontosabban egy kisfiú fejébe. Bár ennek a szűkítésnek nincs jelentősége, hiszen a kötet teljesen uniszex, én valahogy mégis egy kisfiú szemén keresztül láttam a versek által teremtett világot. Kollár Árpád egy rádióinterjúban el is mondta, hogy „gyerekhangon, gyermeki látószögből és gyermeki témákkal” szerette volna megírni a kötetet. Szerintem remekül sikerült neki. A fiús-lányos nézőpont problematikáját pedig úgy hidalta át, hogy a kötet elején 4-5 éves kislánya hangján szólal meg, míg a második felében saját egykori gyermeki hangja is megjelenik.

Minden vers fontos kérdésekre keresi a választ, olyan kérdésekre, amik foglalkoztathatják a kis és nagy gyerekeket egyaránt (sőt a felnőtteket is). A már említett interjúból kiderül, szándékosan olyan a kötet szerkezete, hogy az első fele játékosabb, könnyedebb versek csoportja, míg a második felében inkább a különböző hangulatok és érzések dominálnak.

anya leves a fazékban, anya kihalt állat,
anya ma már nem lesz anya, holnap lehet, hátha,
anya fátyol, anya márvány, agyonmosott kabát,
anya varrja és csomózza és szétszedi magát

Olyannyira élveztem a verseket, hogy még egy barátnős, beszélgetős estén is előkerült a táskámból a könyv. Ennek a vége az lett, hogy kézről kézre járt a kötet, és felolvastunk egy-két-több verset egymásnak. Egyik kedvencünk, az Ez az egyik hülye vers című darab.

körtefánkon egész éjjel

zabráltak a seregélyek,
benyomták az össze fánkot,
kirabolták a pofánkot,
lelegelték a szalonnát,
begybe tettek hatvan tonnát,
jó apám meg bepánikolt,
mind megitták a pálinkót

Amikor először megkaptam emailben a könyv ajánlóját, a kötet borítója (pedig csak egy apró képen láttam) magára irányította a figyelmemet, annyira impresszív. Kíváncsi lettem, hogy ki is lehet az illusztrátor, majd kiderült, hogy Nagy Norbertnek ez az első könyve. Felfedezhető egy érdekes játék a képek és a versek között. Már az elején feltűnik az embernek, hogy a borítón egy nyúl van. Hol lehet a címadó madár? (Ráadásul milyen madár?) Aztán meglátjuk, hogy a madarak ott üldögélnek a nyúl fülén és könyökén! Izgalmas és mozgalmas, nagyon magával ragadó a színvilága az egész könyvnek. A versek és a rajzok az egész kötetben játszanak egymással, kiegészítik és többes tartalommal töltik meg egymást. Biztos vagyok benne, hogy a könyvet az a gyerek is élvezi, aki még nem tudja olvasni, csak nézegetni.

Szeretnék gratulálni a szerzőnek, az illusztrátornak és természetesen a kiadónak is! Gyönyörű darabot hoztak létre! A kiadó 5 éves kortól ajánlja a kötetet, de megkockáztatom, hogy 1-től 101 éves korig senkinek nem hiányozhat a polcáról. Több szempontból is A londoni mackók mellé tenném a polcomon, sőt oda is fogom tenni!