– Hú, de megokosodtam! – kiáltotta a fiam a ma esti könyvheti zsákmány nézegetésének felénél. És valóban: a Csimota Kiadó legújabb, bevállalós gyerekkönyve épp erre való. A koncepció lényegét tekintve abban áll, hogy veszünk három egyszerű formát – jelesül a pontot, a görbét meg az egyenest -, és megnézzük, mi minden hozható ki belőlük. Hogy mi? Hát például bolha, giliszta, mérleg, csiga, ágyú, nyíl, esernyő…, és ott van a kakukktojás, a kalap, ami, ugye, akár idézetnek is tekinthető. A nézegetés kezdetén a gyerek csak hümmögött. De aztán néhány segítő kérdés után levetkőzte a gátlásait, maga mögött hagyta azt a görcsös elvárást, hogy a legapróbb részletekig kidolgozott fantáziavilágokból mindent készen kapjon, és hirtelen látni kezdett. És mindenfélét látott, azt is, amit a könyv megfejtésnek felkínált, és azt is, ami a szerzőnek eszébe sem jutott. Az igazat megvallva nem is tudtam követni. Lehagyott. (Csimota, 2011)