„Kézenfoglak, fütyülök a gondomra, / elmegyünk repülővel Londonba. / Hogyha futunk, / elérjük a repülőt, / veszünk gyorsan kettő jegyet, leülőt.” És a szülő és gyerekek együtt, gondolatban már repül is Londonba – és a gyerekkorba. Tóth Krisztina verseskötete által a minőségi idő élményét teremthetjük meg, mert miközben „csendül a versben a lényeg”, a gyerekek rácsodálkoznak az ismerős ismeretlen képekre, a furcsa szavakra, az ismerős érzésekre. Mi, szülők, akik a Weöres-verseken szocializálódtunk, belerázódhatunk a kortárs irodalom izgalmas új világába. Ha most kóstolgatjuk az új irodalmat, talán úgy érezhetjük magunkat, mint a kéz az alagútban, ahol „ott benn állítólag úgy van, / hogy egy nagy szörny ásítozik, a kezemre áhítozik,”, de nem kell félni tőle, hisz ez a mi alagutunk: mi töltjük meg a közös olvasás által a valódi élménnyel.

Tulajdonképpen pedig ez egy retró könyv a javából, hisz ma már maga a könyv is múltidéző, múlt-újjáélesztő, olvasva pedig gyorsan múlik „a tegnapi aznap”. Klasszikus gyerekkori emlékképek zsibongnak a könyv lapjain a szekrény mögötti tigris, a rendetlenül kacsázó cipők, vagy akár az anya puhaságát megidéző játék mackó. És amikor már pont belefeledkeznénk a múltmerengő-mesélésbe, észhez térít minket az Agyatlan vers, vagy a „Megy a, megy a, megy a Bonyodalom, / legurul a, legurul a hegyoldalon” kezdetű Bonyolult vers. Bekúsznak a tér-és időnélküliség érzetébe persze a modernség vívmányai is: a porsche, a szelektív szemét, a wifi. És van egy pont, ahol mi magunk is úgy érezzük: „agyam ott maardt a polcon.” Takács Mari illusztrációi pedig mindeközben külön történetet írnak, és pont ez a kettősség, olyan valósággá teszi az egész mesét, ahol a repülőre szállva láthatóak az angyalok, és ahol a „menzások azt szeretik, / akinél elfogy a leves,”. Hamisíthatatlanul kortárs, ahol az értékek retrók, a megidézett képek pedig hol játékosak, hol fanyarok, hol már-már groteszkbe csapnak át.

4 éves kortól ajánlott a könyv, és valóban már egy kisovist is megszólítanak az egymás után olvasott, vagy véletlenszerűen kiválasztott nyelv-játékok. Nekik a Virágevő Zsiráfot, a macikat és Marci mindennapjait megelevenítő sorok lehetnek érdekesek. Egy iskolással már valódi közös élmény az elejétől a végéig olvasni a kötetet, ahogy az ovisból iskolás lesz, a reggeli készülődéstől eljutunk a „Becsukom a szemem is, / ne szökjenek el a képek: / este van már bennem is, / alszom, odabentre nézek.” lezárásig. Érzelmi sokszínűség és gondolati csapongás után befelé tekintés, újragondolás, az régi élmények új íze, az új kifejezésmód régi értéke: a gyermeki felismeréstől a felnőtt rácsodálkozásáig. „Mert megértem én a mamát, / nekem is van rossz szokásom, / és amikor telefonál, / a ruháját ráncigálom, jöjjön inkább vonatozni!” Olvassuk a londoni mackókat közösen, összebújva, képeket cserélve, emlékeket és képzeteket megbeszélve, szép és csúnya szavakat ízlelgetve, hogy értsünk kortársul-egymásul, és hogy eleget tehessünk a kérésnek: „Ne mondd folyton, hogy nem tudod, jó? / Valamit, lécci, tudjál végre.”