Számolós kekszfa
Emlékszel arra, mennyire vártuk, hogy az ovis nagycsoportból 1. osztályba mehessünk, és végre kisiskolások lehessünk? Tudom, nem most volt már, de azért még mindig élénken él az emlékezetemben, ahogy elindul a kis családom beszerzőkörútra, hogy megvegyük életem első iskolatáskáját. Magam előtt látom. Kék színű volt, igazi kocka típusú, rajta fényvisszaverős kapcsok, és amikor ruhákkal kitömködtem, majd a hátamra vettem, eltűntem alatta. Már ettől majd’ elaléltam, pedig még ezután vettük meg a kiegészítőket. Jöttek a vonalas és a négyzetrácsos füzetek, meg a színes vignetták. A tesómtól megörökölt íróasztal fiókjába már bekészítettem a csomagolópapírokat, a zsírkrétákat, a klassz színes ceruzákat és a vicces formájú, szagos radírokat. Aztán, amikor kézbe vehettem az első tankönyvcsomagomat, végleg elvesztem. A maci olvas 1. olybá tűnt, mintha egy varázskönyvet nézegetnék, a matematika órára szánt könyv képeit pedig órákon keresztül bámultam. De az elsős iskolai csomag még több furcsa dolgot tartalmazott! A számtant mágiának képzeltem. A vonalzó, a maréknyi kék-piros korong, a színes pálcikák, a számkártyák, valamint a kék színű papír dobókocka láttán elhittem, hogy suliba járni jó szórakozás lesz, és élvezni fogom a tanulást. Mert ugye tanulni úgy lehet a legkönnyebben, ha ezt játszva, szórakozva tesszük. Lauren Childról már olvashattál tavaly az oldalamon, akkor a Sohadesoha nem eszem paradicsomot című gyerekkönyvét ajánlottam. Abban arról volt szó, hogyan tudunk egy kis kreativitást és vidámságot belecsempészni a kicsik étkezésébe. A Charlie és Lola – Egy valami című könyv szereplői szintén a már jól ismert testvérpár, Charlie és Lola, viszont most a számolás kerül előtérbe! Ugye Te is azt gondolod, hogy gyerekjáték az 1×1?
A matematika világával érdemes minél korábban elkezdeni ismerkedni, ehhez számtalan játékos lehetőség kínálkozik. A kicsik agya olyan, mint egy szivacs, szabályosan beszippantják az új információkat. (Ha hasznos, ha nem…) Ebben az időszakban a tanulás a mindennapi rutin része, hiszen nyitottak az új dolgok felé és a kíváncsiságuknak szinte semmi sem szab határt. Így van ezzel Lola is, akit egyre jobban érdekel a számok világa.
Mert a számok mindenhol jelen vannak, ezt a testvérpár szépen be is mutatja. Rögtön itt a 9-es, ugyanis Lola addig szöszmötöl a készülődéssel, hogy pontosan ennyi perc késéssel indulnak útnak. A sétálás alkalmával a katicabogarak és a madarak megszámlálása nagyon fontos tevékenység, és bár a fákon lévő levelek mennyiségének megtippelése nem egyszerű, azért egyáltalán nem lehetetlen. Így válik a matematika a mindennapok részévé és a számolás egyre könnyebbé.
Ez a második könyvem az írónőtől és talán egy picit jobban is tetszett, mint a paradicsomos. Lauren Child remekül ért ahhoz, hogyan kell megragadni és megtartani a kicsik figyelmét. Kiválóan játszik a szavakkal, a szöveg ritmikussága és a humor szépen átjön. Szerintem nagyon jópofa mese, szeretem ahogyan tanítani próbálja a gyerekeket. És persze itt van Lola, aki kicsi, cserfes és… annyira vicces!
A végére hagytam az illusztrációt. Nehéz ügy, mert még mindig nem vagyunk túl jó barátok. Viszont akárhányszor megnézem a könyvet, találok valami új, eddig fel nem fedezett részletet. Furcsa, de nem mondanám rossznak. Megnéztem néhány Charlie és Lola rajzfilmet, és azt kell mondjam, megvan a bája. Lola nagyon aranyos kislány, Charlie pedig a védelmező, gondoskodó bátyus szerepében igazán kedves figura. Ezek a pachwork jellegű rajzok érdekesek, egyáltalán nem szokványosak, és mivel egyszerűek, a humoros szöveggel jól működik. Tetszenek a harsány színek, melyeket az írónő használ, és a különböző textúrákkal még inkább erősíti a játékosságot. Talán épp ezért kedvelt a kicsik körében.
A könyv Szabó T. Anna fordításában olvashatja a hazai közönség, és a 3-6 éves korosztályt célozza meg. Ha kíváncsi lettél a kiadványra, a Csimota oldalán az újdonságok között bővebben olvashatsz róla. Itt nem csak megrendelheted, de bele is lapozhatsz!
Kedvenc idézetek:
– Rendben, ha olyan jól tudsz számolni, akkor hány levél van azon a fán?
– SZÁZ – vágja rá Lola.
– Legalább körülbelül.
– Hát, több mint száz. Sőt, ezernél is több – mondom én.
– Mennyi az EZER? – kérdezi Lola.
– Tízszer száz az ezer – válaszolom én.
10×100=1000
– És mondd csak, van ennél több? – kérdezi Lola.
Azt válaszolom: – Van bizony. Van MILLIÓ is, meg ezerszer millió is.
– És vajon az eső az több millió?
– Hát, az mondjuk, BILLIÓ – mondom én -, de az is lehet, hogy TRILLIÓ.
– Vagy inkább csillió?
– Nem hinném, hogy van olyan szám, hogy csillió.
Van egy kishúgom, Lola. Igaz, hogy kicsi, de nagyon jópofa. Anya néha elvisz a boltba. Azt mondja: – Egy valamit választhattok.
Lola erre azt mondja:
– Három valamit!
– Egy valamit! – mondja anya.
– Két valamit – mondja Lola.
– Akkor inkább semmit – mondja anya.
– Akkor inkább egyet – mondja Lola.
Számolós kekszfa
A kedvenc részem és képem a könyvből az, amikor Lola rácsodálkozik a fára, hogy mennyi levél van rajta, majd rögtön számolni kezdi. Arra gondoltam én is elkészítek egy fát. Szigorúan kekszből, a leveleket pedig zöldre színezem. És ha már számok, akkor a levelekkel összeadni és kivonni is lehessen, mert ugye a matematika lehet szórakoztató, izgalmas és jelen esetben finom is.
Hozzávalók:
2 csésze vaj
1 csésze porcukor
4 csésze liszt
csipet só
pár csepp vaníliakivonat
Díszítéshez:
1 darab tojás fehérje
15-20 dkg porcukor
pár csepp zöld színű ételfesték
fekete színű ételfesték toll
A vajat a cukorral elmorzsolom, belemegy a só és a vaníliakivonat, majd a lisztet fokozatosan hozzáadom és labdává gyúrom az egészet. Egy jól formázható tésztát kell kapnunk, amit nem kell pihentetni, rögtön dolgozhatunk vele. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtom és levélformákat szaggatok ki belőle, valamint egy hosszú téglalapot, mely a fa törzse lesz. Leveles kiszúróm nincs, így pogácsaszaggatóval oldottam meg. Kör alakú kiszúrója egyébként is mindenkinek van.
Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre teszem őket és 180 °C-ra előmelegített sütőben 8-12 percig sütöm. Ez függ a tészta vastagságától, amikor már kezdenek világosbarna színűek lenni a szélek, már kész is.
Miután kihűltek, bevonom őket a színezett cukormázzal. Ehhez kemény habbá verem a tojásfehérjét és annyi porcukrot adok hozzá, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjak. Az egész akkor jó, ha a máz megáll a habverőn és egyáltalán nem folyik, nem csöpög. Ekkor mehet bele a zöld színű ételfesték. Ezt érdemes óvatosan, cseppenként hozzáadni, mert elég erőteljes színe van. Rákenem a levelekre és hagyom megszáradni. Amikor már megkeményedett a máz, akkor jön csak az igazi móka! Fekete ételfesték tollal számokat írok rájuk és mehet is egy kis matematika. A leveleket könnyen lehet sorba rendezni, és vidáman tudsz vele összeadni, kivonni, osztani és szorozni. Nem csak, hogy kreatív és látványos, de finom is. Gyerkőcökkel vidám és hasznos délután egy számolós keksz fa megsütése.