Paulovkin Boglárka és Máray Mariann (Fotó: Benkó Bernadett)

Máray Mariann szavak nélkül mesélő könyvének szokatlan és merész, fekete borítóján titokzatosnak tűnő kombinációt találunk: számok, kis szürkés, molyszerű pille, üvegbura alatt. Érezzük, hogy olyasmit látunk, ami túlmutat önmagán, szimbolikusan kell értelmeznünk.

Az előzékoldal is kommunikál: nyolc féle éjjeli lepke alkotja a terülőmintáját. Ők is fekete alapon sorakoznak, csendes, mozdulatlan, visszafogott szépségükkel. Szóval, miért pont ők?

Ellentétben a fényben táncolva rebbenő pillangókkal – Papilionoideákkal –, az éjszakai lepkék, köztük a molyok, a sötétet várják a röptükhöz. Színeik, mintázataik csak különleges helyzetekben mutatják meg magukat. Fogadok, hogy sokaknak fogalmuk sincsen, hogy a molylepkék is érdekesek és szépek!

A könyvet az autista spektrumon élők irányában való érzékenyítő könyvnek is felfoghatjuk, de ráismerhetünk bármilyen másság miatt elszigetelődött ember érzéseire is. A főhős – totemállatához méltó módon bátran – nehézségei ellenére újra és újra kimerészkedik a külvilágba, és megtalálja azokat a biztonságot adó dolgokat, amelyek segítségével tűrni képes a búra nélküli védtelenség állapotát. A bátor kockázatvállalás eredménye pedig a társra találás kincsét hozza el számára.

A Csimota Kiadó könyvműhelyében létrejött mű Máray Mariann képeivel virtuóz módon vezet bennünket az érzelmek és tudatállapotok labirintusában.

Paulovkin Boglárka