Bologna 2011 (Balázs Eszter)

Szerintem a magyar stand kifejezetten előnyös helyen volt a pavilonon belül, és Takács Mari ízléses tervezésének, meg az összeválogatott remek illusztrációknak köszönhetően vonzotta a szemet. Többször is megesett, hogy amikor visszatértem egy-egy "túrámból", nem volt hová leülnöm, mert minden asztalnál tárgyaltak vagy könyvet lapozgattak. Ez még engem is büszkeséggel töltött el! Az Illusztrátorok Társasága standja kicsit perifériára szorult (bár ha jól tudom, eddig is ott volt helyileg), de az új képekkel díszített fallal impozánsra sikerült. Láthatóan volt élet a standokon, de hogy ennek volt-e tényleges "haszna", azt csak a kiadók tudják megmondani.
Hogy nézett ki egy átlagos napod a vásáron?
10-kor már kint voltam, és sokszor zárásig bolyongtam, bolyongtunk Both Gabival (meseutca.hu), aki szintén először járt Bolognában. Felkerestük a kedvenc kiadóinkat, és mutogattuk egymásnak a véletlenszerűen felfedezett kincseket. Máskor csatlakoztam a "rutinos vásározókhoz" (azaz a kiadók képviselőihez) is: kíváncsi voltam az őket érdeklő kiadványokra. De a vásár remek alkalom a vélemény- és információcserére is, sokat beszélgettünk. Szerinted mely magyar könyvek keltették fel a szakma figyelmét?
Én csak fél füllel hallottam, miket lapozgattak komoly érdeklődéssel más kiadók: a Felcsigázó csendéleteket (Naphegy) és a Lenkát (Csimota) biztosan.
A külföldi kiadók, illetve szerzők és illusztrátorok közül kik fogtak meg leginkább?
A szívemhez legközelebb továbbra is a spanyol, francia, olasz képeskönyvek festői kidolgozottsága áll, és most először láttam egy helyen ennyi Kalandakra, OQO vagy Edelvives könyvet, ami azért felemelő érzés… De újdonság is volt bőven, például egy-egy mexikói vagy brazil kiadó. Könyveik már-már művészeti albumhoz hasonlítanak, az ember óvatosan lapozgatja őket – ami gyerekkönyv esetében kissé nevetségesen, de legalábbis unpraktikusan hangzik. Más stílusáért, és főleg humoráért szeretem a finn és svéd könyveket (pl Natur & Kultur, WSOY, Tammi). Aztán többször visszajártam Philip Giordano (a 2010-es nyertes illusztrátor) és Shaun Tan (idei Astrid Lingen-díjas illusztrátor) képeihez (épp mint Mari :-)), és a kiállításról is hazahoztam néhány nevet: például Gabriel Pachecót, David Pintort és Page Tsou-t (utóbbi nyerte az idei illusztrátori díjat). Érdekes volt, hogy a kiállítás jelentős része japán és koreai alkotóktól származott, de a képeik közül engem jóval kevesebb fogott meg.

Végigvettem magamban a valamelyest elkülöníthető irányzatokat, de igazából nem látszik benne újdonság. Ahogy az első könyvesek zsűrije is mondta: a tudás, a technika ezen a szinten már nem kérdés, hanem a minimum. Ötletet, új látásmódot keresnek a díjazandó könyvek között. Viszont az nagyszerű dolog, hogy már itthon is egyre több trend képviselteti magát!
A tavalyi frankfurti "felnőtt" vásáron az ebook volt az egyik legnagyobb sztár, a gyerekkönyveknél is tapasztalható ez a tendencia?
A legnagyobb meglepetésemre nem! Én úgy mentem ki, hogy majd ott lesz a nagy hű és ha – de semmi. Egy standot találtam, ahol ebookok ácsorogtak, amolyan fröccsöntött rémek, gagyi mesékkel és dizájnnal. Egy előadás volt a témában, de az is lagymatag, semmitmondó. Pedig szerintem óriási piaca lesz hamarosan…