Takács Mari és Milu
 
Immár 48. alkalommal került megrendezésre a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs vásár, milyen tapasztalatokkal tértél haza, változott-e valami a korábbi évekhez képest?
 
Változott is, meg nem is… 🙂 Én például most is a Paradicsomban éreztem magam, mint évekkel ezelőtt, hiszen megint számtalan szemet gyönyörködtető, fantasztikus könyv és illusztráció között sétálhattam. A kincsek tárháza ez minden alkalommal, olyan mennyiségben, amit talán be sem lehet fogadni három nap alatt. Ezért is kezdtem a kedvenceim felkutatásával, azaz a francia és a spanyol kiadók standjaival. És ezúttal sem csalódtam. Azonban ahogy Dóra is említette már, teljes mértékben egyenrangúak a könyveink, illusztrációink a nemzetközi versenytársakéval! És ez volt a legnagyobb és legörömtelibb változás, amit ott tapasztaltam.

 
Idén te tervezted a MGYKE standját, milyen szempontokra figyeltél a tervezés során?
 
Valóban engem kért fel a MGYKE erre a megtisztelő feladatra, de nem egyedül nekem köszönhető a végeredmény. Koprodukció volt ez, melyben többen is részt vettek a kiadók részéről is, illetve maga a stand kivitelező cég. A szempontok pedig melyeket figyelembe kellett venni? Hogy kényelmes legyen, de sokat mutasson! Hogy alkalmas legyen a tárgyalásokra külön-külön is akár, hiszen a 48 m2-en 14 kiadó osztozott. Hogy elférjen rajta egy kis raktárhelyiség, ahol elférnek a könyvek, kabátok stb. És, nem utolsó sorban, hogy figyelemfelkeltő legyen. (Ez utóbbi sikerét egyébként egy 12×2.5 méter magas illusztrációs molinó biztosította.)
 
 A stand terve (Forrás: pagony.hu)
 
Hogyan nézett ki egy átlagos napod a vásáron?
 
Mivel én kis családommal utaztam ki és a vásárra gyerekeknek tilos a belépés, két nap szakmai feltöltődést engedélyeztem magamnak. Ez úgy nézett ki, hogy az első napon zsibbadásig hagytam beáramlani a látottakat. Faltam a standokat, a könyveket, tulajdonképpen egy kis vörös vértest voltam a véráramban, ami hömpölygött, lüktetett és mosolyogva nézte a többieket akik határozottan tudták, mi a feladatuk, hova kell eljutniuk értékes szállítmányaikkal. A második napon azonban már inkább kiválva a keringésből próbáltam szelektálni és a részletekre koncentrálni. Végignéztem a beválogatott illusztrációk kiállítását, meghallgattam egy-két előadást, kézbe vettem az OQO, a Kalandraka és a Rouergue Kiadó könyveit, időt szakítottam délben egy finom pizza szeletre és a barátokra, akikkel ritkán találkozom itthon is pedig szintén a szakmában tevékenykednek.
 
Szerinted mely magyar könyvek keltették fel a szakma figyelmét?
 
Nagyon sok érdeklődőt vonzott például Szegedi Kati Lenka című könyve. De maguk az illusztrációk is nagy érdeklődést generáltak! Sőt! A könyvtervekhez készített szinopszisok között is akadt nem egy, amit úgy vittek mint a cukrot. Utóbbiak például a General Press asztaláról fogytak szép számmal.
 
A magyar stand (Fotó: Horváth Gyula)
 
A külföldi kiadók, illetve szerzők és illusztrátorok közül kik fogtak meg leginkább?
 
A kiadókat már említettem…, illusztrátorból pedig több is akadt, akiknek a munkáját őszinte csodálattal néztem. Ilyen volt Philip Giordano vagy Shaun Tan (idei Astrid Lindgren emlékdíjas).
 
Lehet-e látni valamilyen elmozdulást a korábbi évek trendjeihez képest?
 
Jelentős elmozdulást én nem igazán érzékeltem, de nagyon nehéz ezt két nap benyomásai alapján megállapítani. Nagyon széles skálán mozog a kínálat.
 
A tavalyi frankfurti "felnőtt" vásáron az ebook volt az egyik legnagyobb sztár, a gyerekkönyveknél is tapasztalható ez a tendencia?
 
A kiadók polcain egymást takarva, sok esetben dupla sorban álltak a szebbnél szebb papír alapú könyvek, ebook-ba pedig egyetlen egyszer sem botlottam. Persze lehet, hogy ilyen szempontból nem a megfelelő standokon töltöttem az időt. 🙂