Eveline De Vlieger: Az új barát (Hintafa)
Miután elolvastuk a könyvet, P szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy „ebbe jól beletrafáltunk”. Pedig saját érdeme, hiszen ő bökött rá, amikor elolvasta Evelin de Vlieger könyvének címét: Az új barát.
A tanév második félévét erősen indítottuk: egy másik iskolában. Szerencsénk volt, mert az óvodás haverok hamar egymásra találtak, s bár ebben a korban a barátságok dinamikája elég szövevényes és hullámzó, gyorsan lett biztos pont az új közösségben. Ettől függetlenül Az új barátot vadul aktuálisnak tartom, mert a barátkozás nem mindig könnyű tudomány.
A holland írónő könyvét, — melyet Alföldy Mari fordításában olvashatunk — egyszerre szövi át az az irigylésre méltó humor, könnyedség és lazaság, amivel a holland ismerőseink elrendezik az életüket. Nem mintha komolytalanok lennének, csak nem mindent vesznek annyira a szívükre, és nekik van igazuk. A nagy mérföldköveket így a legkönnyebb átugrani.
Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik egyszerre szólnak a gyerekekhez és a felnőttekhez. Elsősorban nem azért, mert ilyenkor a mindig fáradt felnőttek is úgy érzik, hogy kicsit maguknak is olvasnak. Azt gondolom, hogy az efféle jól megírt történetek később, akár évek múlva újra és újra lekerülnek majd a polcról, mert ahogy telik-múlik az idő, a mondanivaló mindig új és újabb rétege ér el az olvasóhoz. Amíg P olyasmiken heherészett ahogy Félix számba vette a barát elengedhetetlenül fontos, és kevésbé lényeges összetevőit, a felnőtt — némi rálátással a témára — önkéntelenül elmereng a saját barátságai történetén.
palinta77
Teljes cikk a Hintafa blogon: http://hintafa.blog.hu/2016/03/02/az_uj_barat_165